Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!
, 2008. augusztus 16. Bevetés, Katonai Beszámoló az USAF C-17-esének pápai érkezéséről bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Másfél héttel ezelőtt olvastam az első híreket arról, hogy az augusztus 16-17-ei kecskeméti repülőnapon is szereplő C-17-es szállítógép, először nem Kecskemétre fog érkezni hanem a pápai katonai repülőtérre. Felvetődött bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne, a már korábban körbejárt repülőtér mellett végignézni az óriásgép leszállását. Így nem volt más hátra, mint augusztus 14-én reggel útnak indulni a Pápa Bázisrepülőtér 34-es kifutópályájához. Természetesen a gép érkezése nem véletlen, hiszen egyre közeleg a dátum amikor is a NATO első C-17-ese birtokba veszi új otthonát Pápán. A hétvégi kecskeméti repülőnapon a nagyközönség is megcsodálhatja a lenyűgöző méretű gépet, de előtte még a bázisrepülőtér személyzete kap tapasztalatszerzési lehetőséget.

De térjünk vissza csütörtök reggelhez… a már megszokott útvonalon közelítek biciklimmel a reptér felé, az elöző napi esőzések némileg megnehezítik az utamat. Tekerés közben azon gondolkoztam, hogy mindjár megpillanthatom, milyen változásokon esett átt a repülőtér az előző látogatásom óta. Elérem a Pápa-Veszprémvarsány közötti vasútvonalat, ami mögött már a repülőtér található. Az elmúlt hetekben befejeződött a repülőtér körüli kerítés építése, amely mindenképpen változást jelent az eddigiekhez képest. A síneket elérve először Pápa irányaba haladok a vasúti töltésen. 100 méter megtétele után jól láthatóvált a régi kifutópálya, amelyet ma előtének használnak. Az előtér tőlem távolabbi részén egy civil IL-76-os állt, amelyből éppen a rokományt pakolták ki a gép nyitott hátsó rámpáján keresztül. Érdekes elgondolkodni azon, hogy az egykoron ellenségnek számító IL-76-os ma a NATO tagországoknak végez szállításoka, civil ukrán és orosz cégeken keresztül.

A nézelődés után visszaindultam a vasúton a 34-es pálya végéhez, útközben jól megfigylehető volt, hogy már készülnek a gép fogadására, a tűzoltók már a torony mellett álltak, egy Unimog pedig folyamatosan a betonfelületet tisztította. Volt még két órám a gép érkezéséig, ezért elindultam felfedezni a pályából keleti irányba futó másfél kilóméteres gurulóutat, amely az elhagyott régi állóhelyekhez vezet. Amikor a gurulóutat szegélyező fák felé pillantottam, nem akartam hinni a szememnek. Az elhagyott gurulóút, ahol két és fél hónappal ezelőtt már jártam, mostanra benépesült a rendszerből kivont Mig-21-esekkel, Mig-23-asokkal és Szu-22-esekkel! Elhatároztam kicsit közelebről megnézem a gépeket, hiszen nincs kerítés, mivel ez a rész kimaradt a reptér körüli kerítés építéséből. Átvágtam a kukorica mezőn, legutóbb még alacsonyak voltak a növények, de mostanra eléggé megnőttek ezért nehezen tudtam csak előre haladni. Sikerült elérnem az utat, már tapintahtó közelségben voltak az általam annyira kedvelt vadászgépek és vadászbombázók. Ekkor egy fehér Ladát veszek észre a távolban… civil biztonsági őrök voltak, de még nem vettek észre. Úgy döntöttem inkább visszamegyek a vasúton a kifutópályához, és majd később visszajövök ide. Útközben jellegzetes morajt vettem észre, ez nem lehet más mint egy Mi-24-es harcihelikopter, éppen besorolt az iskolakörre, aztán lassan megközelítte a toronyhoz közeli területet, ahol leszállt. Mint utólag kiderült, ez a helikopter aznap Győr környékén repült gyakorlócélt a 12. Arrabona Légvédelmi Rakéta Ezred katonáinak és csak tankolni szállt le Pápán.

Visszaértem a kifutópályához és már csak egy óra volt hátra a C-17-es érkezéséig, amikor is hajtómű morajra lettem figyelmes. Az előbb említett IL-76-os épen most indította a hajtóműveit, távcsővel jobban megnézem és látszik, hogy az ívelőlapjai a felszálláshoz szükséges pozicióban vannak. Szerencsém volt mert a pálya tengelyéből jól megfigylehető a felszállás minden mozzanata. Mivel nem volt számottevő szél ezért az IL a 16-os pályához gurult a felszálláshoz, tehát pont a fejem fölött fog majd eldübörögni. A gép kigurult a pályára, a fodrozódó meleg levegőben egyszer csak füst jelent meg a gép mögött (jó orosz szokás szerint) ezzel egyidőben felbőgtek a hajtóművek is. Az egyre gyorsuló gép felém közeledik, majd a pilóták lágyan elemelkednek a betontól és mire felettem áthúznak már a futóműveket is elnyelte a gép gyomra.

Nem volt más hátra mint a Globemaster érkezése, egyébként a gépet méretei miatt csak “Big Mack”-nek szokták becézni, illetve még a “rénszarvas” név is a gépre ragadt. Némi késés után jellegzetes sziluett tűnik fel északnyugati irányból. MEGÉRKEZETT! Egy helyesbítő fordulat és a gép a torony felé tart majd illően beköszön és déli irányba folytatja repülését, amikor is egy megdöbbentően szük fordulóval behelyezkedik a 34-es leszállóirány felé, közben szorgosan készítem a képeket.

Megkezdődik a végső megközelítés, félelmetesen alacsonyan eldübörög felettem a C-17-es, érezni lehet a gép által felkevert levegőt! Már nincs sok hátra a földetérésig, a lágy landolás ellenére iszonyatos füstölés közepette érnek a kerekek a betonhoz. Már várom, hogy nyíljanak a szárny tetején a hatalmas méretű féklapok, amikor is újabb dübürgés kíséretével meredeken emelkedni kezd a Globemaster… “TOUCH AND GO”!!!! Ekkor nyilal belém a gondolat, hogy Kecskeméten a dinamikus programba is szerepelni fog a gép, és most azt a bemutatórepülést fogja végrehajtani a pilóta, aminek én is szemtanúja lehetek! Magyarországon eddig ilyen méretű géppel még soha senki nem csinált ilyen jellegű bemutatót.

Az emelkedés után jobbra 60-70 fokos (!!) bedöntéssel déli irányba fordul a gép, majd újra a repülőtér felé veszi az irányt, ezuttal egy alacsony sebességű áthuzásba kezd a gép nyitott futóművekkel, majd egy 360 fokos viszintes fordulót hajtanak végre. Ámulatba ejtő a gép fordulékonysága és mozgékonysága, a manőverek töbségében mindvégig a reptér területe fölött tartózkodott a gép, ami egy ilyen méretű szállítógéptől, szédületes teljesítmény.

Jönnek a fordulók egymás útán, végül a gép újra besorol a leszálláshoz, amikor elszáguld a fejem felett már magasabban van, azaz “hosszúra jön” a gép, ezzel demonstrálja a gép egydülállóan jó leszállási jellemzőit, mivel a leszállás után a féklapok és a tolóerő fordító segítségével néhány száz méteren belül képes a megállásra, egyébként a típus jellegzetessége még, hogy képes a tolatásra szintén a tolóerő fordító segítségével. Leszállás után a Globemaster visszafordult a kifutópályán és az alfa gurulón át közelítette meg az előteret így sikerült néhány képet készítem a földön guruló gépről.

Újra elcsendesedett a repülőtér, majd a kifutópálya végéből elindultam vissza a korábban megyfigyelt Migekhez és Szuhojokhoz. Kedvemet még a vaddisznók se tudták elvenni akik a sínek meletti bozotosba randalíroztak. Újra átvágtam a mezőn és kiértem a régi gurulóúthoz. a Látvány félelmete, egy kilométer hosszan egymás mellett ott áltak a Mig-23-asok, Szu-22-esek, Mig-21-esek, illetve jónéhány teherautó és kiszolgálóeszköz. Becslésem szerint úgy 50-60 repülőgép van itt. A biztonság őrök kocsija a 8-9 repülő után áll egy teherautó mellett, de nem ül benne senki. Próba szerencse alapon megróbáltam felvenni a kapcsolatot az őrökkel, hátha nem zárkóznak el attól, hogy megnézem a gépeket. Közelebb tekeretem a gépekhez. Elsőként a Sámán század 02-es oldalszámú Mig-23 MF-je mellett haladok el, majd következnek a Szu-22-esek. A gépek állapota elég lehangoló, már 1997, illetve 2000-óta állnak a szabad ég alatt, ezért a festés már elég viseletes rajtuk, de néhány helyen már csak a lemez fémes színe látszódik. A szuhojok egy részét éppen a kivonásuk előtt nagyjavították /hol itt a logika?/, azaz még hosszú éveket tudtak volna repülni, úgyanúgy mint a többi gép is. Közeledek az első Mig-21-eshez ami egy kétszemélyes UM amikor is észreveszem, hogy árnyékában ott pihen a három biztonsági, megszólítom őket, érvelésem ellenére nem voltak nyitottak az ittlétemre, ezért elküldtek, de így is korrekten kezeltek. Így nem volt más hátra mint vissza tekerni az úton a gépek mellett, közben hátra pillantottma és láttam, hogy szemmel tartanak, ezért nem volt lehetőségem sajnos közelebbi képeket készíteni.

Utamat Pápa felé folytattam, közben arra gondoltam, hogy nagyon jól sikerült ez a túra. Mindenképpen vissza fogok jönni még ide, mert sok izgalmas dolgot rejt még a környék és új fotós leshelyeket is fel lehetne még fedezni. Igazán szerencsém volt az időjárással és felhozatal is nagyon jó volt.

  

A hozzászólások nincsenek engedélyezve.