Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

Egy korábbi cikk folytatása ez az írás, amelyben bemutatok két olyan új repülős történetet, amely méltán nevezhető legendának. Az események valóság alapja néha gyenge lábakon áll, viszont tény, hogy meghökkentő elemekből most sem lesz hiány. Az első történet egy közös magyar-szovjet helikopteres gyakorlathoz kötődik, mivel az előző cikkben méltatlanul kimaradtak a forgószárnyasokhoz  köthető legendák….

Valamikor a nyolcvanas évek első felében közös magyar-szovjet helikopteres hadgyakorlatot tartottak Szolnok térségében. A repülések alkalmával vegyesen alkalmazták az akkor nálunk még új Mi-24-es harcihelikoptert, valamint az Mi-8-as szállítóhelikoptert. Egy feladat alkalmával egy 10-15  gépből álló kötelékkel hajtottak végre útvonalrepülést, amikor is Szolnok egyik lakótelepének közelében haladtak el. A több géppárból álló égi kötelék vezére úgy döntött, hogy alacsony magasságon repül végig  két lakótelepi épület között fekvő út felett.

Mi-24-esek géppárban (nagyítható)

A többi gép pilótája is követte őt, egy másik gép személyzetet állítólag, látta ahogy az egyik negyedik emeleti lakásban lévő nő, meglátva az elrobogó helikopterek kiejtette a kezéből a kávéját. Persze botrány lett a dologból, de mivel szovjetek is voltak az ügyben ezért a szőnyeg alá lett söpörve a dolog. Ez a történet egyébként a Honvédség helikopter pilótái körében nem ismeretlen és állítólag valami valóságalapja is van.

Ha már Szolnok volt a téma, akkor megemlítenék egy másik legendát is, de ez most a repülőkhöz köthető… A homályos vissza mlékezések szerint valamikor a hetvenes-nyolcvanas években egy katonai L-29-es kiképző géppel pilótája átrepült a Tisza híd alatt (régen nem csak helikopteres alakulatok települtek a szolnoki repülőtéren).

Képtelenség?! :)

Erre a történetre a Szolnoki Repülőmúzeum weboldalán találtam re. A ott található írás cáfolja, hogy megtörtént a híd alatti repülés (de egy lelkes repülés iránt rajongó Ps-el retusált egy képet), viszont említ egy másik eseményt, aminek kiszínezett verziója lehet a híd alatti repülés legendája, a másik történet így szól (közvetlenül idézve az oldalról) “…Repült egykor Szolnokon egy Mónus nevű pilóta, akkor (még) őrnagyi rendfokozatban, aki egyszer a barátjával megbeszélte, hogy horgászás közben meglátogatja. A barát az esemény tiszteletére piros pulóvert vett fel, hogy jobban látsszon. Meg is esett az illő rácsapás egy MiG-15-tel (nem Delfinnel !), de becsúszott egy kis hiba, mert Mónus őrnagy közben talált egy, a Tiszán átívelő nagyfeszültségű vezetéket, amit sikeresen elszakított. A kabintető megrepedt, sőt a vezérsíkon sikerült elhozni szuvenírként a vezeték egy darabját is. Őrnagyunknak nehéz percei lehettek a magyarázkodás során… Mindenesetre felkeresték a piros pulóveres horgászt is, mint az események hiteles koronatanúját.

Mig-15 (nagyítható)

Eskü alatt vallotta, hogy:

– A Tisza vizéből nagy hirtelen iszonyatos zajjal kiemelkedett egy repülőgép, és én úgy megijedtem, hogy beleestem a vízbe !

– Szerencse, hogy a leszakított vezetékkel nem találkozott, mert akkor nemigen mesélhetne ! – örvendezett kihallgatója.

– Nem volt abban áram, az biztos – replikázott ijedős horgászunk.

– Honnan tudja?- így a tekintélyes bizottság.

– Hát abba kapaszkodtam, amikor a vízből kimásztam !

Mónus őrnagy egy héten belül százados lett, és vélhetően hosszú helybenjárásra is kényszerült. Hogy a Néphadseregből eltávolították volna, arról nem tudunk...”

Ha bárki kedvet kapott volna a történetekhez, akkor megoszthatja velünk a cikk alatti fórumban!

Repült egykor Szolnokon egy Mónus nevű pilóta, akkor (még) őrnagyi rendfokozatban, aki egyszer a barátjával megbeszélte, hogy horgászás közben meglátogatja. A barát az esemény tiszteletére piros pulóvert vett fel, hogy jobban látsszon. Meg is esett az illő rácsapás egy MiG-15-tel (nem Delfinnel !), de becsúszott egy kis hiba, mert Mónus őrnagy közben talált egy, a Tiszán átívelő nagyfeszültségű vezetéket, amit sikeresen elszakított. A kabintető megrepedt, sőt a vezérsíkon sikerült elhozni szuvenírként a vezeték egy darabját is. Őrnagyunknak nehéz percei lehettek a magyarázkodás során… Mindenesetre felkeresték a piros pulóveres horgászt is, mint az események hiteles koronatanúját.

Eskü alatt vallotta, hogy:

– A Tisza vizéből nagy hirtelen iszonyatos zajjal kiemelkedett egy repülőgép, és én úgy megijedtem, hogy beleestem a vízbe !

– Szerencse, hogy a leszakított vezetékkel nem találkozott, mert akkor nemigen mesélhetne ! – örvendezett kihallgatója.

– Nem volt abban áram, az biztos – replikázott ijedős horgászunk.

– Honnan tudja?- így a tekintélyes bizottság.

– Hát abba kapaszkodtam, amikor a vízből kimásztam !

Mónus őrnagy egy héten belül százados lett, és vélhetően hosszú helybenjárásra is kényszerült. Hogy a Néphadseregből eltávolították volna, arról nem tudunk.

  

9 hozzászólás: “Mítosz rombolás repülős módra!? – 2.0”

  1. Szabó Kálmán szerint:

    Remélem már annyi idő telt el a történtek óta, hogy ebből már senkinek nem származik baja.
    Akik nem ismernek, a hitelesség kedvéért kénytelen vagyok bemutatkozni. 1980-ban az a megtiszteltetés ért, hogy kineveztek a 101. Felderítő Repülőezred, Javítóosztály sárkány javítócsoport parancsnokává. Már a bemutatásomkor láttam, hogy a beosztás szerinti alárendeltjeimnek nem tetszik a kinevezésem. Ma sem érne meglepetésként a reakciójuk, hiszen többségük egy vagy másfél évtizeddel is idősebb volt nálam. Meg is tettek mindent annak érdekében, hogy bebizonyítsák az alkalmatlanságomat. Megpróbáltak megleckéztetni, megfélelmetleníteni. Miután kifogyott az ötlettáruk és minden próbálkozásuk dugába dőlt, kezdték elfogadni, hogy nem „csak” a parancsnokuk akarok lenni. Ez az írás nem rólam szól. Mikor kezdtek megnyílni előttem, onnantól indultak az anekdotázások. Tőlük ismertem meg Mónus őrnagy renitens történeteit. A Tisza híd alatti átrepülést és a horgásszal kialakult afférját. Hozzáteszem, bármennyire is veszélyes dolgokat követett el, Ő lehetett abban az időben az ezred „fenegyereke”. Amennyiben nem akkor születik amikor, lehetett volna egy országosan és nemzetközileg elismert pilóta, mint mondjuk Besenyei Péter. Ez nem túlzás. Most rátérek arra a történetre, amiért billentyűt ragadtam.
    Történt, hogy az általunk emlegetett őrnagy kukoricacímerezés idején repült valahol. Meglátta, hogy bikinis lányok tépkedik a kukorica virágját. Nem látta elég jól az elétáruló látványt ezért egyre alacsonyabbra merészkedett. A hajtómű egy néhány forduló és magosság csökkentés után már nem csak a levegőt de a kukorica virágporát is beszívta. Addig- addig, amíg a hajtómű lefulladt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a zöld kukoricaszáron hasra szállt gép néhány karcolással megúszta. Miután a gépet beszállították a hangárba és futóra állították mindenki számára kérdőjel volt a történés. Az emlegetett őrnagy nem restelte megosztani tettét a műszakiakkal. Tisztában lehetett azzal a ténnyel, neki véget ért a pályafutása. Itt jött a csoda! A műszaki csapat összefogott. Megszervezték, hogy éjszaka is bejussanak a hangárba, az őrségég segítségével. Széthúzták a gépet és több zsáknyi kukorica virágot szedtek ki a hajtóműből. Az egész rendszert tükör tisztára mosták, nyoma sem maradt a szennyeződésnek. Mire a gyári képviselők megérkeztek, -hogy kiderítsék a meghibásodás okát- a hajtómű tökéletesen működött. Ha valaki azt mondja: nem ez az egymásiránti tisztelet akkor mi lehetne más? A mai napig megtiszteltetésként gondolok vissza azokra az évekre, mikor velük együtt szolgálhattam. Mivel ez az írás alapjában Mónus úrról szól, ezért neki szeretnék jó egészséget és hosszú életet kívánni. A továbbiakban azokról a társaimról szeretnék név szerint megemlékezni akikkel, -ha nehézségek árán is- megtanultuk, egymást tisztelni, becsülni és szeretni. Rendfokozatot azért nem írok, mert az engem soha sem érdekelt. Engem midig is az érdekelt, hogy milyen is az az ember, aki hordja.
    Tehát kezdem: Horvát Jani, Zelenák Pista, Naár Vendel, Kozma Józsi, Novák Gyuri, Pistyúr Bandi, Takács Géza. Még sorolhatnék jó néhányat de ŐK voltak az én csapatom.

  2. Tancsik István szerint:

    Én is személyesen ismertem Őket és szeretnék jó egészséget és hosszú életet kívánni Nekik!!!!

  3. Balogh Endre szerint:

    Szervusz Kálmán!
    A felsoroltak közül Horvát Janit, Zelenák Pistát Naár Vendelt, Kozma Józsit és Takács Gézát nagyon jól ismertem, mivel a Veszprémből végrehajtott diszlokáció után én oktattam őket a Mi-8 javítási technológiáira.Mindegyik EMBER VOLT!! és nagyon jó MUNKATÁRS!!! holott katonák voltunk, de emberségről példát tőlük lehetett kapni! De megemlíthetem a Szentkirályi I. Mi-8 század “renitens” katonáit is Medve István, Erődi Lajos, Szakács Tibi…. ha munka volt akkor azt becsülettel, maximális odafigyeléssel megcsinálták, legyen az télben nyárban, munkanap vagy éppen szabadnap!!! Egyszerűen nem lehetett “megszakítani” Őket. Ha feladat volt ott voltak, ha “renitensek” voltak, azt vállalták, de munkájukat becsülettel végezték és emberek, emberségesek voltak!!! Sajnos ez manapság hiányzik a kollelktívákból, a munkatársakból….

  4. Kiskusó szerint:

    A híd alatti átrepülés és vezeték szaggatás legendáját meg tudom erősíteni. Ugyanis Mónus (István) a keresztapám és így apám – Balázs Imre, szintén aranykoszorús vadászpilóta – legjobb barátja. Gyerekkoromban és azóta is százszor hallottam kifejezetten ezeket a történeteket és sok más egyebet is…

  5. Holler Zoltán szerint:

    Micsoda történetek!
    Egy házban laktunk, és Gyesi bácsi már akkor fogalom volt! Azért azt tudni kell róla, hogy Ő alapjában véve berepülő pilóta volt, ami azt jelentette, hogy az éppen megjavított repülőgépeket Ő tesztelte le! Nagyon ügyes repülő volt, melyet pilóta társai is elismertek, de nem csak Ő, hanem az öccse is aki szintén elvégezte a katonai repülő iskolát, de később a MALÉV-nél volt főpilóta! Azt én is csak suttogásos beszélgetésekből hallottam, hogy MI. valamilyen villamos kábellel a gép farka végén szállt le a kifutóra és az istennek nem tudta elrejteni! Szerintem akik elolvassátok a bejegyzésem mindannyian tudjátok, hogy én ki vagyok! És ezt most édesapám emléke miatt is írtam!Egyébként a mitoszok is csak tehetséges és tisztelt emberekről születnek!!!!

  6. Kollát Róbert szerint:

    Kedves Mindenki!

    Ezúton szeretném közölni a lesújtó hírt,hogy a mai napon a mindenki által szeretett,és mélységesen tisztelt mindenki “Gyessy”-je,hosszan tartó betegség után elhunyt……

    Kérek mindenkit aki ismerte,hogy teheti álljon meg egy percre,gyújtson egy gyertyát,és emlékezzen rá,kegyelettel,és szeretettel……

    Mónus István nyá. repülő ezredes,élt 79 évet……nyugodjék békében,emléke,és jósága örökké bennünk él……

    Kollát Róbert(nevelt fia,immár 36 éve…. :( )

  7. Nagy András szerint:

    Helló mindenkinek!
    A lakótelepi akcióval kapcsolatban. 1984- ben települtünk át Szolnokra. Mivel az alakulatot még nem tartották alkalmasnak egy fontos gyakorlat végrehajtására, ezért csak a szentkirályi gárda vett benne részt. Az esemény a hazarepülés során történt. A mentő állomás irányából jöttek a Mi-24 gépek és sorban végig dübörögtek a lakóházak között, a 2×2 sávos út tengelyében. Én akkor a negyediken laktam, és szerintem inkább lefelé néztünk a gépekre mint felfelé. A Mi-8 gépek hasonló magasságon, de a lakótelepet elkerülve mentek el.