Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

Elérkeztünk a sorozatunk befejező részéhez, amelyben Nagy Lajos (Lala) felidézi  a pápai katonai repülőtéren tartott gyakorlatokat, valamint néhány kitelepülési gyakorlattal is megismerkedhetünk, amelynek során felelevenedik a Mig-21-es egy kevésbé ismert, meghökkentők képessége is. A sorkatonai szolgálat végeztével Lala barátunk életében egy korszak zárult le, amikor kilépett a pápai repülőtér főkapuján, az ezzel kapcsolatos gondolatait is megosztja velünk…

A történet előzményei itt olvashatóak: Minden kezdet nehéz; A piros vonal bűvöletében; Éjjel-nappal harci készültségben

A hadgyakorlatokról keveset tudok írni. Talán ha 2 volt a két év alatt. A riasztás általában hajnalban érkezett, olyan volt mint egy normál repülésre felkészülés, azzal a különbséggel, hogy fegyverrel, tártáskával, vv ruhával, gázálarccal, málhazsákkal vonultunk le a piros vonalra. Ja, és kicsit gyorsabban. Mire a hivatásos állomány beért a laktanyába, addigra a gépeket kitakartuk, beszereltük a fedélzeti akkumulátorokat, és – bár nem lett volna szabad – elkezdtük a rakéták függesztését. Nagyon ügyes fegyvereseink voltak, mindössze egyszer fordult elő, hogy egy K-13-ast a jeges betonon megcsúszva elejtett valaki, és letörött az egyik vezérsíkja.

A gépeket ilyenkor a boxokból üzemeltettük, egy alkalommal teljes vegyi-védelmi felszerelésben, hát az egy élmény volt. Biztosan fogytunk akkor pár kilót, de ott csaltunk, ahol tudtunk, könnyítettünk a gázálarcon.

A hadgyakorlatok alkalmával a harcálláspont egy föld alatti bunkerben volt, egyszer sikerült oda bejutnom, és láttam, ahogyan az irányítók tükörírással irkáltak a nagy üveglapra, hogy a másik oldalról olvasható legyen. Hát ez ez egy borzasztó beosztás lehetett!

Volt olyan eset is, amikor külföldi gépeket kellett fogadnunk, ha jól emlékszem, volt közöttük lengyel, NDK-s, csehszlovák MIG-ek, na és a mi gépeinkhez képest hatalmas szovjet Szuhojok.

Egyszer egy ilyen alkalommal egy kis Delfin gép gurult be a 2-es zónába, szaladtunk a létrával, hogy a hajózót lesegítsük. De nem várt meg minket, láttuk, hogy nyílik a kabintető, és kiugrik a gépből egy kb. 150 centis, hajózó ruhába öltözött valaki. Először azt hittük, hogy rosszul látunk, aztán elkezdtünk éktelenül röhögni. A „hajózóbébi” ránk nézett, mondott valami csúnyát lengyelül, vagy szlovákul, aztán elhúzott a Torony felé.

A Csehszlovák Légierő L-29 Delfin gyakorlógépe - ide tényleg nem kellett létra

Kis repülőgép, kis hajózó!

Aztán voltak csak „sima” harckészültségbe helyezések (FHKSZ, THKSZ), ahol ott véget ért a dolog, amikor a gépek felfegyverezve, repülésre készen álltak. Ezt valaki illetékes ellenőrizte, aztán ment a napi munka tovább. Általában ezekről előre tudtunk, azóta sem tudom, hogy honnan. Valahogy kiszivárgott mindig, mint … na inkább nem mondok példát.

Egy alkalommal hétvégén (szombaton vagy inkább vasárnap délelőtt) jutott eszébe valakinek ilyesmi, azaz a THKSZ elrendelése. Aki ismeri Pápát, az tudja, hogy a laktanyától délre van néhány tiszta vizű téglagyári tó.

Hát mi éppen az egyikben lubickoltunk (persze eltávozási engedély nélkül, de a századnapos tudott róla, be voltunk írva a naplóba, kantin, látogatószoba stb.), amikor a laktanyában megszólalt a teljes harckészültséget jelző szirénaszó.

Gatyát fel, irány a kerítésparancsnokság, de egyikünk kitalálta, hogy ne egyből a körletbe  menjünk, hanem a Piros Vonalra, takarjuk ki a gépeket, és utána vegyük fel a fegyvert, meg amit még szükséges. Nem akarok túlzásokba esni, de szerintem úgy futottunk a lucernáson, majd a laktanyában árkon-bokron keresztül, hogy azzal a teljesítménnyel olimpiát lehetett volna nyerni. Szerencsére az őrséget már leváltották, minden simán ment. Az is szerencse, hogy a Piros Vonal kb. 150-200 méterre volt a körlettől, mire a hivatásosokat meghozta az autóbusz, mindenki a helyén volt, gépek felrakétázva, harcra készen (persze ez is szabálytalan volt, mert rakétázni csak hivatásos tiszt, vagy tiszthelyettes irányításával lett volna szabad). Minden box mellett volt egy rakétatároló bungi, amit az FE-s sorkatonák ki tudtak nyitni. És szükség esetén meg is tették.

Mig-21 bisz harcra készen, már a 90-es években

Mányoki Istvánnak, a repülőgép mechanikus őrmesteremnek jó szeme volt, és megjegyezte, hogy nagyon fáradtnak látszom.

Akkor már testi lelki jó barátok voltunk, és elmeséltem neki a történetet. Kicsit letolt, de a végén megjegyezte, hogy „ügyesek vagytok”, nem jelentette tovább. Tudom, hogy ez fegyelemsértés volt részéről is, de ismertem annyira, hogy el merjem neki mondani. Ezt a munkát, amit mi végeztünk, csak maximális bizalom mellet lehetett gyakorolni, amibe bele kellett férni egy kis csibészségnek is.

Az ellenőrző elöljáró még szereltetett, UB blokkot kellett felszerelni, üzembe helyezni.

Mig-21-es UB blokkal és üzemanyag pótartállyal

Ez egy csuda kis szerkezet az APU sínre (ahová a rakétákat is lehet felszerelni) rögzíthető kazetta, amelybe 16 db. kb. 80 centi hosszú, 10 cm átmérőjű „bébi” rakétákat lehet betölteni. Persze mindezt párosával, a gép mindkét szárnya alá.

A rakéták nem irányíthatók, hasonlóan a gépágyúhoz, a géptesttel kell célozni, aztán zumm neki! Fitymálva nézegettük őket, de aztán megtudtuk, hogy ezzel a 32 db. bébi rakétával egy Nyugati Pályaudvar nagyságú objektumot a földdel lehetne egyenlővé tenni. Persze, ez az elmélet, és örülök neki, hogy éles használatra soha nem szereltünk. (egy videó az UB blokk használatáról, a lövészet első robbanása csak pirotechnikai trükk. szerk. megj.)

Azért voltak ám még a helyi repültetéseken, hadgyakorlatokon, készültségi szolgálatokon kívül is érdekes történetek.

Ha jól emlékszem, 1975. nyarán volt egy településünk Mezőkövesdre, a Klementina elnevezésű repülőtérre. Ez a reptér akkoriban a Varsói Szerződés tartalék repülőtere volt, hatalmas mennyiségű üzemanyag tároló kapacitással.

Az áttelepülést kb. 8-10 db., alaposan felkészített géppel hajtottuk végre. Az első lépcsőben elindult kellő létszámú szerelő kiszolgáló csapat a gépek fogadására MI-8 helikopterekkel, majd később utánuk indítottuk a repülőgépeket. Amikor a gépek felszálltak, mi is helikopterre ültünk, és elindultunk Mezőkövesdre.

A mezőkövesdi repülőtér napjainkban. fotó: legifotok.hu

Mit mondjak, gyönyörű volt fentről látni a Balatont, Százhalombatta hatalmas tartályparkját, a Dunát, és egyáltalán a szép magyar tájakat.

Megérkezés után rendbe kaptuk a gépeinket, eligazítás, majd irány a kijelölt hálókörlet. Persze a gépek fegyveres őrséget kaptak.

Nem tudtuk, mi vár ránk, hát mit mondjak, eléggé „spártai” körülmények közé kerültünk. Földszintes könnyűszerkezetes (megkockáztatom, hogy azbesztcement paneles) barakk épületekben volt kijelölve a szállás, az ágyakról előtte el kellett üldözni a még élő bogarakat, a holtakat pedig söpörni lehetett.

A mindenes Mi-8-as - "Minyó"

De a kaja legalább jó volt, melegített konzervek, és ivóvíz is volt rendesen, most vettük először igazán hasznát a „kanálgépnek”, és a csajkának, kulacsnak.

A repülőtér egyéb részeiből nem sokat láttunk, de abban biztos vagyok, hogy a felszereltsége („todományosan” infrastruktúrája) messze elmaradt szeretett Pápai Repülőterünktől (bár az sem volt minden tekintetben 5 csillagos).

Aztán másnap, és harmadnap repülések. Minden úgy ment, mint Pápán, csak kicsit lassabban, megfontoltabban. Az üzemanyag ellátás sem stabil kutakról, hanem tartálykocsikról történt. Az ottani felszálló beton szélességében, és hosszúságában is meghaladta a pápai betont, de a tisztasága megkérdőjelezhető. Az első fel és leszállások során ugyanis olyan porfelhők kísérték a gépeket, mintha birkalegelőn hajtották volna végre a feladatot.

Mint utóbb megtudtuk – ha igaz – a település célja a beton berepülése, és a repülőtér éles próbája volt. Egy biztos, a szokványos 200 db. gépágyú lőszer javadalmazáson kívül egyéb fegyverzetünk (gondolok itt rakétákra, UB blokkra) nem volt.

Aztán elérkezett a búcsú napja, az idefelé begyakorolt módszerekkel haza desszantoltunk, a gépek, emberek mind megúszták különösebb kellemetlen esemény nélkül.

Öcskösöm meg eközben a Kesziben morzsolgatta a napjait, nagyon megörültünk, amikor újra találkoztunk, már szinte megunta amikor az élményeimet meséltem neki.

Volt még egy kisebb volumenű – de szerintem veszélyesebb – településünk is, ezt mindössze egy naposra tervezték. Pápától kb. 40 kilométernyire található Kenyeri (ez már Vas megye), és van (vagy volt) ott egy füves repülőtér. Oda a „desszantolás” már nem helikopterekkel, hanem teherautókkal történt, de a megoldás szintén három lépcsős volt.

A Mig-21-es azon ritka sugárhajtású típusok egyike amely képes fűről üzemelni

A település célja a füves reptér kipróbálása, berepülése volt, szerintem ide az ezredünk legkiválóbb hajózóit választották ki.

A felszállások még hagyján, de a leszállások félelmetesek voltak. Messziről láttuk, hogy a sima betonhoz szokott gépmadaraink a földet éréskor a főfutókon még pattogtak néhányat mire az orrfutó is földet ért.

Amikor ennek is vége volt, nem győztük takarítani a gépek „hasa alját” és a futógondolákat a felkenődött fűszálaktól. De végül is bebizonyosodott, hogy ezek a gépek, és főleg a hajózóink  „mostoha” körülmények között is képesek a feladatuk végrehajtására.

Később más feladat végrehajtásán is részt kellett vennünk Kenyeriben, a telepítendő lucs lámpák kábeleinek ástuk az árkokat, de szerintem ebből nem lett semmi. Megnéztem a neten, de valami bogarakat, meg növényeket kutatgatnak ott, lucs-lámpáknak nyomát sem találtam.

Mig-21-es gurulása a füves talajon

Azt mondják, soha ne mondd azt, hogy „SOHA”. De én mégis kimondom, a géppisztolyomat soha nem használtam volna emberi élet kioltására, a repülőgépeket sem úgy kezeltem, hogy azok adott alkalommal embereket ölhetnek, de nem akarok ebbe belebonyolódni, és nem vagyok vallásos, de hálát adok a jóistennek, hogy az én gépem – 4406 – szerintem a kezem alatt „szűzen” úszta meg pályafutását.

Amikor a leszerelés napján – 1975. október 16-án – végig jártuk immár civil ruhában a Piros Vonalat, kimentünk a Keszibe (Borsos Sanyi bácsi volt szolgálatban) elbúcsúzni, volt olyan tiszt, tiszthelyettes, akinek könny szökött a szemébe, mi meg szinte sírva hagytuk el a laktanyát. Elvégre két évig az otthonunk volt, sok barátot, és hasznos emberi tulajdonságot szereztünk.

A csibészek! A leszerelés napjával honvédból előléptettek őrmesternek! Szóval egy percig sem élvezhettem ennek előnyeit sem anyagi, sem erkölcsi szempontból. De nem is bánom.

Nagyon sajnálom, hogy az MH 47 (nekem már csak MN 5081 marad) mint vadász repülő ezred megszűnt, de hát az idő halad, és nem lehet tenni ellene semmit.

(A Mig-21-es utolsó repülési a Magyar Légerőben. szerk.)

Öcskössel sokat beszélgetünk róla, és megbeszéltük, hogy 58 (én) és 56 (Zoli öcsém) éves fejjel egy hét Keszit most is be mernénk vállalni! De csak a MIG 21-essel! Ja, és ha a régi parancsnokaink lennének! Ja és lábtengóval, meg horgászversennyel!

Még valamiről beszélni kell! A repülőtér ugye Pápa északi részén van (volt), a város déli végén meg volt egy szovjet laktanya. Ha jól emlékszem, harckocsizók voltak. Nem sokat találkoztunk velük, de a nemzeti ünnepeinken tartott megemlékezéseken mindig ott volt valamelyik elöljáró a szovjet laktanyából, és gondolom, ez fordítva is így volt.

A sorállományú katonákat soha nem engedték ki a városba, egyszer mégis találkoztunk velük, volt egy közös járőrverseny. Én erre nem jelentkeztem, de a mi századunk is indított egy három fős csapatot.

Nem tudom, hogy a fiúknak hány kilométert kellett lefutni fegyverrel, tártáskával, szimatszatyorral, de majdnem belepusztultak.

Persze ennek ellenére a szovjetek nyerték az első helyezéseket, olyan bikák voltak, olyan fizikai erőnlétben, hogy az lenyűgöző volt. A reggeli torna náluk biztosan nem olyan volt, mint nálunk, rendszerint elbújtunk az erdőben, és elszívtunk 1-2 cigit.

Pápán ugyan volt strand, de nekik ez nem járt, egyszer egy téglagyári pancsolás során észrevettük, hogy jön két katonai ponyvás teherautó, de azt is láttuk, hogy ezek nem a „mieink”. Azt látni kellett volna: lezúdult a sok katona, ruhát le, és bele a vízbe, mindegyik úgy úszott, mint a hal.

Romos szovjet laktanya épület Pápán

Még féltünk is egy kicsit, hogy a végén minket is felzsuppolnak valamelyik teherautóra, de szerencsére a parancsnokuk nem foglalkozott velünk.

Más alkalommal eltávról utaztunk vissza a vonaton, tele volt velünk egy kupé. Többször láttunk a vonat folyosóján oda-vissza mászkálni egy szovjet sorkatonát, szegény biztosan helyet keresett, de nem talált. Aztán egyikünk beinvitálta, kiderült, hogy ő is Pápára utazott.

Helyet szorítottunk neki, előkerültek a házi sütemények, rántott húsok, kis házi pálesz, sör meg ilyesmi, szóval etettük, itattuk. Nagyon éhes volt. Nagyjából meg is értettük vele magunkat, hála az iskolában felszedett gyér orosz tudásunknak.

Amikor a vonat begördült Pápára, elköszönt tőlünk, nem mutatkozhatott velünk, az állomáson már kocsival várták. Azóta se tudjuk, hogy mit keresett Budapesten, egyedül, de egy szép emlék maradt bennem a „druzsba”.

Mi nem a „megszálló” Vörös Hadsereg képviselőjét láttuk benne – de akkor ennek még a gondolata is üldözendő volt -, hanem  egy szegény katonát, akinek távol a családjától kellett, mondjuk ki, elég szigorú, esetenként embertelen körülmények között szolgálatot teljesítenie.

Na, hát azt hiszem, hogy ebben a pár sorban benne van minden, ami két év alatt fontos lehetett. Sokat tapasztaltunk úgy technikai, mint emberi oldalról, megtanultuk, mi a bajtársiasság, mit jelent a vészhelyzetekben történő azonnali reakcióképesség, fegyelem, és a magam részéről olyan emberi tulajdonságokra tettem szert, amelyek későbbi tűzoltói pályafutásom során is hasznomra voltak. Szóval nem vált kárunkra ez a két év.

Magyar Mig-21-esek napjainkban

A MIG 21-eseket azóta is imádom, és megdobban a szívem, amikor a neten valami újabbat látok belőlük.

B u d a p e s t,  2010. április 10.

Nagy Lajos

obsitos honvéd őrmester

ny. tű. alez.

A történet előzményei itt olvashatóak: Minden kezdet nehéz; A piros vonal bűvöletében; Éjjel-nappal harci készültségben

Köszönetnyilvánítás! A Kerozingőzös Portál Olvasóinak és szerkesztőinek nevében szeretném köszönetemet  kifejezni Nagy Lajos (Lala) ny. tű. alezredesnek, a pápai katonai repülőtér volt sorállományú repülőgép szerelőjének, hogy időt és energiát nem kímélve megosztotta velünk élményeit. Úgy gondolom ez a páratlan visszaemlékezés segít kapcsolatot teremteni katonagenerációk között, de az érdeklődők is első kézből értesülhetnek új információkról. Köszönjük Lala!

  

38 hozzászólás: “Élet a pápai Mig-21-esek mellett 4. rész – Befejezés”

  1. Flanker szerint:

    Tisztelet és hála Lala “bácsinak” a cikksorozatért! Nagyon-nagyon jó volt és rendkívül hálás lennék, ha még olvashatnánk tőle valamit (bármit)… :)

  2. Dr.Benz szerint:

    :)
    Köszönöm Lala a sok szép percet és a kalauzolást a múltba!
    Nagyon hangulatos volt!

  3. Nagy Lajos szerint:

    Sziasztok!
    Én köszönöm a Kerozngőzös fiúknak, hogy a száraz szövegemet fotókkal, videokkal illusztrálva ehetővé tették.
    Nem tudok további ide való írásokat ígérni, de ha kérdés merül fel, nagyon szívesen válaszolok, persze, ha tudok.
    Dr. Benz, Dralcx és többiek, köszönöm az érdeklődést.
    Külön köszönet:
    Pap Ferinek,
    Burján Gabinak,
    Takács Gabinak!
    Üdv, Lala “bácsi” (Flanker után szabadon)

  4. tsGucci szerint:

    Sziasztok!

    Köszönöm az kiváló írást. Nagy érdeklődéssel olvastam mind a négy részt.

  5. iceman szerint:

    Csak csatlakozni tudok az előző hozzászólókhoz! A visszaemlékezést végigolvasva, belepillanthattam egy olyan időszak zárt világába, amely csak nagyon keveseknek adódott meg. A katonai repülés világa még napjainkban is egy zárt közösség, talán sikerült Lalának köszönhetően kicsit nyitottabbá tenni az Olvasók számára! Izgalmas történetek, olvasmányos stílusban ez nem is kérdés! Köszönöm Neked Lala “bácsi”! :)

  6. Nagy Lajos szerint:

    Na figyusz Flanker, Iceman!
    Még egy “bácsizás”, és végig kergetlek benneteket a pápai nagybetonon! És ne bízzatok a fiatalságotokban, fürgeségetekben, mert mindezt egy MIG hátán tenném meg. 15 perces oktatás után már tudnék vele gurulni, csak a kanyarokban lenne gondom, na meg akkor, ha véletlenül felemelkedne!
    De félre a tréfával, nagyon szívesen olvasnék hasonló történeteket, fiatalabbak, idősebbek előadásában, Ti meg nagyon ügyesek vagytok a képek, illusztrációk felkutatásában.
    Gratulálok, Lala

    • iceman szerint:

      Lala!

      Figyelembe véve, hogy mostanság is elég nehéz bejutni a repülőtérre, én bevállalnám a kergetőzést a nagybetonon, az általad leírt formában! 😀

  7. Krisztina szerint:

    Köszi Lala,hogy megosztottad velünk ezt a történetet !
    Élmény volt számomra ..Gratulálok !

  8. Nagy Lajos szerint:

    Köszönöm Krisztina, nagyon sokat tettek hozzá a Kerozingőzös Fiúk!
    Ismerősnek tűnsz!
    Üdv, Lala

  9. dazo szerint:

    Emelem kalapom Lala előtt …
    Köszönet a cikkekért és hogy átadtad nekünk !
    Jó lenne még olvasni a régi katonákról, van rá igény bőven !

  10. Flanker szerint:

    A tények és a jegyzőkönyv kedvéért szögezzük le, hogy nekem ehhez a cikksorozathoz – ezt most nem dicsekvésképpen írom, hanem sokkal inkább panaszként ; – semmi közöm nem volt (sajnos). Úgyhogy a szerkesztés és egyéb tevékenységek Iceman kollégát dicsérik – köszönet neki is.

    Lala: A múltkor levágtattam vagy 300 métert (pedig nem is kergettek :D), már abba is majdnem beledöglöttem, úgyhogy szerintem meggyőztél. :)

  11. Nagy Lajos szerint:

    Mindig eszembe jut valami újabb történés!
    A VAR2-esekről még nem is beszéltem!
    Ez egy csodálatos repülő szerkezet! És sok volt belőlük!
    Éjjel, nappal, jóidős és bonyolult időszakban is képesek voltak repülni, néha bosszúságot is okoztak.
    Lehet találgatni…

  12. iceman szerint:

    Nekem lenne egy tippem, gyakran lehet velük találkozni máshol is még manapság is ha jól sejtem :)

    …viszont lenne egy más jellegű kérdésem is! Írtad, hogy jártál a harcálláspont (HÁP) bunkerében is, be tudnád határolni hogy ez hol helyezkedett el és hogy nézett ki akkor az objektum?

  13. Nagy Lajos szerint:

    Szerintem eltaláltad!
    A HÁP emlékeim szerint a Piros Vonal déli végétől észak-keletre, attól kb. 100-150 méterre volt egy erdős területen. Semmi különös, egy nagyobb föld alatti, alagútszerű bunker volt, többre nem emlékszem, csak percekig voltam ott.

  14. pstc2001 szerint:

    Köszönöm a cikkeket.Nagyon tetszett.Sajnos én Pápán mint diák voltam jelen,de még láttam repülni a 21eseket.Szerettem én is a reptér zaját.Ma is 30km re lakom tőle Ajkán.Mostanság a C-17esek repülnek felettünk el.Soha nem érnek a régi típusok nyomába.
    Köszönöm mégegyszer…

  15. Nagy Lajos szerint:

    Sziasztok!
    Pstc2001, ne sajnáld, hogy pápai diák voltál, szerintem ez dicsőség volt régebben, és most is az!
    Szia Iceman!
    Nem tudtalak becsapni! Pedig szerettem volna!
    VAR2-nek neveztük a repülőtér környékén röpdöső varjakat, amelyek veszélyt jelenthettek a fel- és leszálló gépekre. Ezeket hiába próbálták távol tartani, ott érezték jól magukat a nagybeton környékén. Ha jól tudom, még valamilyen vadász madarakat (sólyom, vagy mifene) is bevetettek ellenük, de ők voltak többen.
    Egy alkalommal (asszem írtam is) leszállás közben áldozatul is esett egy szerencsétlen, a fele a szívócsatornában kötött ki, a lábát meg úgy piszkáltuk ki a gépágyú lángfogójából. Az illetékesek becsomagolták, és elvitték, mint valami bűnjelet. Egy jó kis varjúpörköltre biztosan nem volt elég.
    Persze, a gép utána rögtön ment a Hangárba átvizsgálásra.
    Volt még egy érdekesebb “hajtómű balesetünk”, de ez olyan vicces, és kicsit gusztustalan, hogy nem írom meg.
    Üdv, Lala

    • gabi66 szerint:

      Szia Lala!

      A 2. részben említett őrnagy, sajnos nem lett nyugdíjas.
      1986.07.17.-én, Bückner Miklós alezredes és Acsai György százados, a 0265-ös MIG-21UM repülőgéppel, Kecskeméten, közvetlenül felszállás után, lezuhant.
      Mind két repülőgépvezető életét vesztette.

      Tisztelettel: Horváth Gábor

  16. pstc2001 szerint:

    Sziasztok

    Sajnos rosszul írtam,nem azt sajnálom hogy pápai diák voltam,hanem azt hogy “csak” ,és a reptérre 1x mint látogató jutottam be.Katonának már ide nem tudtak besorozni mivel addígra bezárták.Szentkirályon voltam sorállományú katona,nagyon jó volt!
    üdv..

  17. Csillag László szerint:

    Szevasztok!
    Bemutatkozom :Csillag László (alias “nyegle”) vagyok.1973-75.
    Én együtt vonultam a Lalával a MOM-ból,talán még egymás mellett is ültünk a Csepel platóján most meg itt lakom melette úgy hogy
    minden nap látom ugy hogy nem enged feledni.
    Amit leirt az tökéletesen igaz a Piros vonaltól a Kesziig.
    Csak azt tudom mondani hogy “SZÉP VOLT,NAGYON SZÉP”,Aki ott volt
    az tudja csak igazán. Én az 1. században voltam EMO sorszerelő.
    Az áldott emlékü Kiss Bálint örnagy parancsnoksága alatt.
    Nekem is vannak emlékeim,irnák a Lala “novellájához” egy ötödik
    részt az 1.századbeli életünkről ha megengeditek csak hová
    küldjem el? Nagyon tetszet az irása nevettem és könnyeztem is.
    Gyerekek az egy nagyon szép időszak volt.
    Üdv.:Csillag László(“nyegle”)

  18. Csillag László szerint:

    Szavasztok!
    Üzenem a Lalának. Ha akar Mig-21-est simogatni,jöjjön el
    szombaton 15-én a szolnoki Repülő Múzeumba a “Kapitalista
    szombatra”.Ott lehet majd segiteni és utána kivül-belül nézelődni
    Én ott leszek kb.12-től mert előtte Kecskeméten leszek Emléktábla avatón.Sok jó elfoglaltságot szoktak találni nekünk.
    Nekem szerencsém van mert ott van 9512-es Mig-21MF,vele is dolgoztam Pápán.Egyébként bárki jöhet aki szereti a repülőket.
    Mindenkit szivesen látnak aki segiteni akar.
    Üdv.:Csillag László(“nyegle”)

  19. Iceman szerint:

    Szia!

    Örömmel vettük felajánlásod és az új információkat, mindenképpen kíváncsiak vagyunk más
    élményeire is. A címemre nyugodtan küldheted a szöveget (A kontakt listában megtalálod)!

    Üdvözlettel:
    Pap Ferenc

    • azIstenostora szerint:

      Brückner Miki az iskolatársam,ezredtársam (Kilián György rep.tiszti iskola) és haverom volt.(Csepeli Jedlik Ányos gimnázium).Amikor ÜTIHá volt jókat dumáltunk Csepelről.
      (Én ott voltam hajózó)
      Amiről a krónika nem beszél (jóval az én időm után történt)
      hogy azokat a bizonyos MIG 21-eseket azért repülték be Kecskeméten,mert már el voltak adva Indiának.Miki is ment volna velük.De abban az időben a legnagyobb port Trencsényi hadnagy esete verte fel.(MIG 21 ++,Abony mellett,”vegyetek fel a Pártba”:)Ha az ifjabb korosztály nem hallott erről,elmondhatom amit tudok.

  20. Nagy Lajos szerint:

    Sziasztok!

    Gabi66, borzasztóan sajnálom, hogy Bückner Miklós alezredes és társa, Acsai György százados ilyen tragikus körülmények között végezte (sajnos ezek szerint Bückner alezredes nevét 35 év távlatából elírtam). Acsai Györgyöt nem ismertem, de őt is nagyon sajnálom. Bückner őrnagy (akkor még az volt) nemcsak kiváló hajózó, hanem nagyon barátságos, emberséges Ember volt.

    Helló Csillag Laci! De örülök! Biztosan sokszor találkoztunk a 40-es épületben, repüléseken, de ne haragudj, név alapján nem jön be. Ha jól emlékszem, a Ti századotoknál volt egy testvérpár, a Lovász fiúk, ikrek voltak, és úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Nagyon rendes srácok voltak! (ha nem nálatok voltak, akkor a 3. századnál, és tévedtem)
    Írjál légyszíves az élményeidről, nagyon szívesen olvasnám!
    A szolnoki MIG-21 símogatásról lemaradtam, mert csak most olvastam róla, de remélem, lesz még rá lehetőség.

    Üdv, Lala

    • gabi66 szerint:

      Szia Lala!

      Én kérek elnézést! Nem te írtad el a nevet, én írtam rosszul.
      Brückner Miklós alezredes a helyes.

      Üdv Gabi66

  21. Csillag László szerint:

    Sziasztok!
    Amint tudom lekezdem leirni a “kalandjaimat” de most hála az égnek nagyon sok a munkám, de gondolatban már megfoaógalmazódik
    a kis történetem.
    Lala! Azt hiszem Én is betudnám vállalni az egy hetes Keszit,egy
    rövid kis frissités után.
    Egyébknént szerintem az ártatlan tűzoltók voltak a tettesek az ügyben.A Durci bácsival Nekem is meggyűlt a bajom.
    Nem emlékszem pontosan,de a vége az lett hogy “kiskomám majd
    Győrben a Ügyészségen Ott panaszkodhat”
    Üdv.: Csillag Laci

  22. Nagy Lajos szerint:

    Szia Laci!

    Tudom, hogy nem könnyű az ilyesmi, én is több hónapon keresztül írogattam. “Minden kezdet nehéz”, ezt a címet a kerozingőzös fiúk adták az első résznek, én csak egy ömlesztett szöveget küldtem el Pap Ferinek (iceman). És a képeket, videokat is ők szerkesztették, nagyon ügyesek.

    Már az elmúlt év végén azt ígértem nekik, hogy a két ünnep között befejezem, de nem sikerült. Mindig eszembe jutottak dolgok, amit hozzáírtam, javítottam, így áprilisra lett belőle valami.
    Ha minden nap csak 2-3 sort írsz le, akkor is kikerekedik a történeted, amire nagyon kíváncsi lennék, és biztosan nem vagyok egyedül.

    Durci bácsitól ez a “kiskomám” duma nekem is beugrott, de így utólag nem tudok rá neheztelni.

    Szóval megkérlek: írj, írj, írj!
    A Lovász fiúkra emlékszel? Erre nem reagáltál.
    Ha megjelenik a cikked, együtt megyünk a keszibe, két sárkányos már van, az EMO-s Te leszel, kell még egy rádiós, fegyveres, APA sofőr, tűzoltók, és az se lenne nagy baj, ha hajózóból is lenne legalább 2 db. Pk. nem kell, azt megoldjuk magunk.

    Üdv, Lala

  23. Iceman szerint:

    Kedves Laci és Lala!

    A történet folytatásához természetesen minden segítséget megadunk, magunk nagyon kíváncsiak vagyunk a Te történetedre is. Az illusztrációt ezúttal is megoldjuk valahogy, bár ha valakinek lennénk saját készítésű képei, amolyan életképek, akkor azt megköszönnénk ha elküldenék nekünk.
    e-mail címem: iceman@kerozingozos.hu

    Lala ez nagy ötlet, egyszer össze lehetne hozni újra egy Mig-21 keszi csapatot, egy Mig simogatásra…

  24. Nagy Lajos szerint:

    Persze, hogy utópia egy mostani Keszi “öregfiúk” szolgálat!
    Pedig milyen szép lenne! Meg tudnánk csinálni!
    De egy MIG simogatás még összejöhet, benne lennék.
    Feri, szerintem saját készítésű korabeli képekre ne számíts, mert akkoriban főbenjáró bűncselekménynek számított volna pl. Pápán a fotózás, azonnali “kötél általi főbelövés” járt volna érte, de a minimum a Győr, Katonai ügyészség.
    Tudok róla, hogy leszerelő csapat készített csoportképet az ébresztő előtt kitakart gép előtt, de kínosan ügyeltek rá, hogy az oldalszám takart legyen. De akkor még nem volt mobil telefon, pici elektronikus fényképezőgép, úgyhogy keményen kellett konspirálniuk a hatalmas nagy filmes fényképező gépekkel.
    Na, jöhet a katonai elhárítás, addigra úgyis elfelejtek mindent, miket is írtam???????
    Már most elfelejtettem! Miket is írtam?
    Üdv: Lala

  25. Csillag László szerint:

    Sziasztok!
    Lala! A Lovász fiukra nem emlékszem a harmadik században szerintem a harmadik században voltak, de a Nagy Tónira igen
    vele szuper három hónapot tötöttünk a Kiliánon,Extra egy srác volt,egy párszor találkoztam vele a Rottmbiller utcában leszerelés után is.Emlékszem a Zakócs Gyuszira is,”csenevész”
    egy srác volt egyedül tologatta a MIG-21-est,Én meg “tapogattam”
    a sérvemet.
    Megfogadom a tanácsod és apránként irok le mindig egy kis sztorit.
    Látod hogy milyen kicsi a világ a minap bejött az irodámba egy
    postás a csomagokért,meglátta a monitoromon a 9512-est és felkiáltott “Te is pápai srác voltál,Én EÜ.katona voltam”
    MIndjárt egy kis nosztalgiázás kezdődött.
    Egyébknént ilyenkor annyi álmény jut az eszembe hogy csak kapkodok hogy melyiket irjam le.Nálunk is voltak nagyon jó
    srácok akikkel jól megértettük egymást.Az EMO-s Titrik Pista
    vagy a fegyveres Polyák Gyuri de sorolhatnám még.
    Az “öreg Keszit” össze tudnánk hozni Szolnokon a Repülőmúzeumban.
    A Lente ZOltán százados biztosan segitene.Én és a Cégünk renszeresen segitjük karbantartó anyagokkal múzeumot.
    Én rendszeresen lejárok amikor “kapitalista szombat”van.
    Emlékszel a mondásra “fessük be az eget”,nem azt kérdeztük
    hogyan,hanem milyen szinre!A múzeum honlapján megtalálsz és
    nagyon sok érdekes dologról olvashatsz,sok jó képpel.
    Üdv.:Cs.Laci”nyegle”

  26. Nagy Lajos szerint:

    Hali Laci, és Többiek!

    Nagy Tónival (EMO) és Zakocs Gyuszival (FE) együtt voltunk a II. századnál, Gyula haza se jött Pápáról, oda nősült. Kicsit szertelen volt, mindig indiánosat játszott. (engem, meg öcsémet bonga-longáknak hívott, akkoriban egy rajzfilm ősember figurái voltak) Egy alkalommal Mancs Jakabot (SH szerelő, Szolnokról ismerheted) “uff-uff Csingacsguk testvérem, ezt ki kell bírnod” felkiáltással úgy mellbe taszajtotta, hogy elrepedt két bordája. Gyulának utána mérhetetlen lelkiismeretfurdalása támadt, Jakab meg – akivel egyébként a legjobb barátok voltak – miután kiheverte a “csapást”, röhögve elment több hét eü szabira. Persze a bordarepedés tényleges oka soha nem derült ki, kitaláltak valami kamu balesetet.
    Látjátok? Mindig eszembe jut valami apró hülyeség, ami nem katonai dolog, a gépekhez sincs köze, de mégis hozzá tartozott az ottani életünkhöz. Laci, Te is így leszel vele, ha elkezded a történeted.
    A pestiek leszerelő bulija meg Tóniéknál volt, a részletekre nem nagyon emlékszem. Polyák Gyurit ismertem, de nem barátkoztunk különösebben. Titrik Pistát biztosan ismertem, de a név alapján nem ugrik be.
    Egyébként nem csodálkozom, hogy egy mostani postás annak idején EÜ katona volt, néhány példa a századunkból:
    – SH szerelő, civilben szállodai londiner,
    – EMO szerelő, civilben klarinétos a 100 tagú cigányzenekarban,
    – FE szerelő, civilben szobafestő, mázoló,
    – Rádiós szerelő, civilben pék,
    – karbantartó, civilben kovácslegény.
    Szóval sokfélék voltunk, de mindenki tudta a dolgát.
    Mindjárt megnézem a Szolnoki repülőmúzeum honlapját.
    Kellemes hosszú hétvégét a Csapatnak,

    Üdv, Lala

  27. Vértes Endre szerint:

    Kedves Lala
    Az a kép ami alá azt írtad:”…Romos szovjet laktanya épület Pápán…” ezt még a 30-as években a magyarok építették az itt felálló ejtőernyős alakulat részére. Az “én időmben” a hiradósoké volt. A parancsnoki épülettől [ott volt a főkapu mellett az őrséggel szemben] dél felé még három ilyen épület sorakozott.
    Az oroszok egyetlen épületet sem építettek, inkább mindent leamortizáltak. 1962-ben mentek át Sármellékre, a magyarok által csodálatosan megépített reptérre. Amikor 1967-ben! ide kerültem még rengeteg világháborús rom épület volt.
    http://atv.hu/videotar/2010092.....s_veszprem
    A 32. perctől van egy 5 perces nyilatkozatom.
    Üdv. andris

  28. Nagy Lajos szerint:

    Szia Andris!
    Megnéztem a kis filmet, lehangoló.
    Magát a romos épületet és soha nem láttam, a “kerozingőzös fiúk” tették fel illusztrációként.
    E-mail megy.
    üdv, Lala

  29. Baranyai József szerint:

    Szia Lala

    Hihetetlen mennyire jó volt elolvasni az írásodat feltolultak az emlékek egy kevés könnycseppel együtt!!!!!!Én ugyan 1983-84-ben voltam katona éppen Pápán Kálovics hadnagy keze alatt a laktanya parancsnok pedig azt hiszem Kositzky Attila akkor még ezredes azt hiszem!Mindenre emlékszem amiket írtál még Mezőkövesdről is ugyanis engem átvezényeltek oda kb.11 hónapot voltam ott.Emlékszem a barakkokra is ugyanis minket is ott “szállásoltak”el!!!!:))
    Egyébként elég viharos volt a katonai életem,Budapestről hívtak be,a pápai bevonulás után 3 hónap kiképzés Debrecenben a Bocskay laktanyában utána vissza Pápára 2-3 hónapra azután jött a Mezőkövesdi kiruccanásom kb 11 hónapig azután vissza Pápára és onnan szereltem le 84 augusztusban!De minden emlék újra feltört bennem nagyon köszönöm az írást

    üdvözlettel egy 50 éves pápai “veterán” Baranyai József Budapest

  30. Baranyai József szerint:

    Üdv újra

    Bocs hogy csak ennyit írtam egyenlőre de annyi élmény van hogy azt sem tudnám most hirtelen hol is kezdjem el:)Pápán a híradósoknál voltam egyébként a főbejárattól ahogy bementünk a laktanyába, jobbra eső épületben azt hiszem.Volt a kantin felé vezető úton ha jól emlékszem kiállítva egy MIG-15-ös meg egy MIG-19-es gép.Egyébként engem 6-od 8-ad magammal sokszor vittek ki a városba ugyanis nekünk kellet a helyi ált.iskola beton kerítését kicserélni a régi drót kerítés helyett.Ez azért volt jó mert nem voltunk bent a laktanyában az iskola gondnok meg elképesztően rendes volt velünk!!!Ennivaló ital sosem hiányzott!!!!Kenyeriben is voltam tisztán emlékszem a kitelepülés minden mozzanatára a teherautózáson(ZIL)keresztül a füves reptérig mindenre.Azután voltam kb másfél hónapig az épület kantinjában is nem a nagy kantinban.Az sem volt rossz csak azután vezényeltek át Mezőkövesdre így a kantinos pályafutásom véget is ért!Mezőkövesden pedig a földi kiszolgáló személyzethez tartoztam létrázni tisztítani a gépeket letakarni stb…. gondolom tudod!:)
    Sőt a Duna 84 akcióban is részt vettünk a társaimmal épp Mezőkövesden voltam,jöttek a szojet Szuhojok SZU-22-ek MIG-23-ok meg a többi “szomszéd országbóL”!!!Kapkodok össze vissza mert rengeteg élmény van a tarsolyban de az is regénybe illő lehetne.
    Nos örülök hogy megtaláltam ezt az oldalt és egy kicsit visszarepültem-ha nem is vadászgéppel-28 évet köszönet érte NEKED!!!!!!
    üdv mégegyszer Baranyai a pápai “veterán”

  31. Nagy Lajos szerint:

    Kedves Józsi!
    Előtted a pálya! Ezt a regényt meg kellene írni, és elküldeni a Kerozingőzös fiúknak. Én is szívesen elolvasnám!
    Üdv, Lala

    • Deák Miklós szerint:

      Kedves Pápai Fiúk!
      Örömmel olvastam és nosztalgiáztam az íráson.Hasonló élményeim voltak 1965-67 közt. Klgs-ként tanultam Szandán aztán vissza Pápára.Megjárta Klementinát és békákat pecáztunk a készültségben.A gépeink sorszáma 501-től indult akkor.Életem egyik meghatározója lett a repülés mivel évtízedekkel később egy repülőgépet tervező és építő Kft.-t vezettem./GAK22Dino/ Kis motoros gépek vezetését is tanultam.Üdv minden Pápai harcostársnak. Deák Miklós

  32. soós csaba szerint:

    ERÖT EGÉSZSÉGET
    Voltam pápán mint sorkatona,kupon,a lokátorosoknál,pápán szolgáltam jopár hetet,ma egész nap bögök mint egy rossz gyerek,sok embernek ez volt az élete,öszetarto becsületes,jo korrekt emberek,tönkre vágta a nagy fellendülés,ma is azt kérdezem miért????????????? pedig én egyszerü, katona,,,,,csak katona voltam,és más embernek pedig az élete,a haza,de az nagybetüvel A HAZA védelme,sajnálom,nem bántásként irom, csak elkeseredtem enyi év után és enyi idösen,és még ma is könnyek jönnek
    bocsánat ha roszul irtam valamit,bocsánat
    tiszteletem mindenkinek
    egy szakaszvezetö