Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!
, 2010. május 13. Bevetés, Civil, Hírek, Katonai Cápák ünnepe (Frissítve!) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mint az köztudott, napjainkban Szomália környékén hajókázni nem túl jó ötlet. Az oka szintén köztudott: a környéken annyi a kalóz, mint égen a csillag. Hogy ennek mi köze a repüléshez? Semmi. Legalábbis részben: a legutóbbi eseményben a hírek szerint egy helikopter is szerepet kapott (igaz, nem ez volt erre az első példa), márpedig ez nekünk bőven elég ahhoz, hogy foglalkozzunk a témával, lévén így már terjeng némi kerozingőz körülötte…

Szóval nemrég a szomáliai kalózokat is utolérte a klasszikus kalózcsapás: felélték a pénzüket és kénytelenek voltak újabb zsíros zsákmány után nézni, hogy aztán az így befolyt összegeket újabb adag kokóra, könnyűvérű nőkre és rettenet mennyiségű piára költsék – egy szerényebb összeget pedig nyilván fegyverre is. Ja, hogy ezek a kalózok az iszlám hívei? Nos, ha Allah éppen nem látja ezen tevékenységüket, akkor azért ők is kirúgnak néha a hámból…

Tulajdonképpen elég biztatóan indult a kalandjuk, mert 2010. május 5-én belefutottak egy olajtankerbe, ami kellően lassan “poroszkált” ahhoz, hogy gond nélkül utolérjék, majd belekezdjenek az elfoglalásába. Természetesen a papírforma szerint a fegyveres kalózok  (tizenegyen) gond nélkül birtokba vették a hajót, a baj csak az volt, hogy a legénység nem nagyon rajongott a gondolatért, hogy a “szomik” (a kifejezés forrása: “A sólyom végveszélyben” c. film) vendégszeretetét élvezzék, így bezárkóztak a gépházba némi ellátmány és (legalább) egy rádió társaságában – és a hírek szerint egy “varázsgomb” segítségével leállították a hajót úgy, hogy a kalózok nem tudtak mit tenni ellene.

Az egyik szereplő, a “Moszkvai Egyetem” (fotó: Wim Van Noort)

Innentől kezdve a modern kalózok szénája kezdett egyre rosszabbul állni: a hajó – függetlenül attól, hogy libériai zászló alatt hajózott – orosz volt, amire a neve is elég egyértelműen utalt: “Moszkvai Egyetem”. A 23 fős személyzet tagjai között is többségben voltak oroszok, ami újabb baljós előjelként volt felfogható, lévén – a szomikkal ellentétben – az oroszok elég tűrhetően tudnak oroszul, általában. Ennek annyi jelentősége volt a kalózok balszerencséje szempontjából, hogy az orosz Csendes Óceáni Flotta “Saposnyikov marsall” (BPK 543) nevű irányított rakétás rombolója  éppen a közelben hajókázott, így  nyelvileg nem okozott gondot, hogy a segélykérés hatására azonnal honfitársai segítségére siessen. (Persze a romboló nem napozni érkezett a térségbe, hanem a folyamatos orosz kalózellenes műveletekben vett/vesz részt.) Innentől kezdve egy két éves gyerek számára is nyilvánvaló volt, hogy a kalózoknak reszeltek, mert – lévén oroszokról van szó – ők aztán akár a tanker elsüllyesztése árán is hazavágják a tengeri rablókat… (Ugye nem kell példaként felhozni a Dubrovka színházban történteket?)

Feltehetően valamit a szomik is sejthettek, mert a csapat azon része, akik a csónakokban maradva biztosították a tankert elfoglaló társaikat, a romboló egyik helikopterének felbukkanásakor nem túl hősiesen, de további pályafutásukat tekintve kifejezetten bölcsen leléceltek.

Egyébiránt a Saposnyikov marsall a “Projekt 1155 Fregattmadár” avagy “Udaloy I” osztályú rombolók közé tartozik, így ebből eredően a hajó két Ka-27 Helix típusú helikopterrel is fel van szerelve.

Bizarr látvány első ránézésre egy Kamov (fotó: Wikipedia)

A Kamov tervezőiroda helikopterei valamiért nem tartoznak a legismertebbek közé, pedig egyrészt egyediek, másrészt elég jók: a fent nevezett típus civil változatait a világ több országában is rendszeresítették, például Kanadában, Portugáliában vagy Svájcban is – márpedig ezek az országok nem éppen arról híresek, hogy a repülőeszközeik beszerzését Oroszországban intéznék… (Fura módon életemben először (és eddig utoljára) a saját szememmel Ka-32-es helikoptereket Magyarországon láttam, a budaörsi repülőtéren.)

Furcsaságát elsősorban az okozza, hogy a helikopter farokrotorját a főrotor fölé építették, az utóbbival megegyező méretben – ez így persze nem igaz, ráadásul még hülyén is hangzik. Komolyra fordítva a szót, a lényeg az, hogy a klasszikus elrendezésnek vannak bizonyos hátrányai, amit Kamovéknál elég egyszerűen megoldottak: a két, egymás felett elhelyezett lapátsor ellentétes irányban forog, így a forgás irányából eredő erők kiegyenlítik egymást, ezért farokrotorra nincs szükség. Ez így persze elég egyszerűen hangzik, de a kivitelezése már nem annyira könnyű – és vannak hátrányai ennek a megoldásnak is. Ezzel együtt a Kamov tervezőiroda kissé hátrányban van a Millel szemben, de újabban már az orosz hadsereg is vásárol Kamovokat.

Ka-52

A Kamov család legifjabb és legmorcosabb tagja a Ka-52 (fotó: Andrej Zincsuk, airforce.ru)

A típust tengerészeti feladatokra a relatíve nagy (több, mint 900 km-es) hatótávolsága teszi alkalmassá, illetve legfőképpen az, hogy a Ka-25 leváltására tervezték, márpedig már az is tengerészeti helikopter volt.

A “Marsall” másik – és egyben döntő – érvét a kalózokkal szemben a fedélzetén állomásozó tengerészgyalogosok jelentették. Róluk nagyjából azt kell tudni, hogy egy rendes seregben a bokorugrók általában valami elfuserált sapkában rohangálnak, míg az elit barettsapkát vagy valami hasonlóan  “laza” fejfedőt visel. Anno a SzU idején, illetve napjainkban Oroszországban is így van ez, de akár a Magyar Honvédségre (vagy a Határőrségre) is hivatkozhatnék. Az orosz (korábban szovjet) barettsapkások körében anno és napjainkban is a kék és a fekete variációk a legismertebbek, bár előbbiek jóval inkább előtérben vannak: ők a deszantosok (azaz az ejtőernyősök), utóbbiak pedig a tengerészgyalogosok.

A tengerészgyalogságnak elég komoly története van az oroszoknál, lévén még a cári időkben hozták létre a csapatot, nem túl meglepő módon maga Nagy Péter cár. Nem igazán kellemes, de magyar vonatkozásuk is van, nevezetesen az, hogy a 83. tengerészgyalogos dandár részt vett Budapest ostromában a II. világháborúban: a Dunai Flottilla hajóiról szálltak partra és sikeresen megmászták a Gellért-hegyet a Duna felől – vagyis a meredekebbik irányból. (Azt nyilván nem kell mondani, hogy mindeközben nem virágesővel borították el őket – ennek ellenére is sikerrel jártak.) Jellemző még rájuk, hogy a németektől a “Schwarzer Tod” elnevezést kapták, ami magyarul annyit tesz: “Fekete halál” – mely egyben utalás is volt az egyenruhájuk színére: az átlag szovjet katonáktól eltérően ők fekete (tengerész) egyenruhában harcoltak.

"A jó gyakorlat alapja a lehető legjobb helyszín kiválasztása"

Visszatérve tehát az eredeti témához, a romboló egyik helikopterével és csónakjaival indultak a tanker visszafoglalására 2010. május 6-án a tengerészgyalogosok. Persze a szomik sem tétlenkedtek, szögesdróttal vették körbe a hajó korlátját, számítva egy esetleges beavatkozásra. Tulajdonképpen ezt az időt énekléssel is tölthették volna, az sem lett volna értelmetlenebb elfoglaltság…

Amennyire tudni lehet, az egyik kalóz elkövette azt az ostoba hibát, hogy fegyverét ráemelte az egyik csónakra – aztán nagyjából még abban a pillanatban meg is halt. A többi bandita vagy nem volt ennyire harcos típus vagy okultak társuk sorsából: egyszerűen megadták magukat, így aztán az egész történet gyors véget ért – volna. De nem így történt.

Képes magyarázat az akcióról (rian.ru)

A kalózok az akció után - az egyik határozottan halottnak tűnik (LifeNews)

Eredetileg arról szóltak a hírek, hogy az oroszoknak kissé eldurrant az agya és orosz bíróság elé állítják a kalózokat, hogy hosszú éveken át élvezhessék a kellemes szibériai klímát. Aztán, valamivel később kiderült, hogy erre valamilyen jogi okból nem kerülhet sor (Mikor izgatta fel ilyesmi az oroszokat?! Hová jut így a világ…), ezért szabadon engedték a szomikat.

Persze nem is oroszok lettek volna, ha ezt megelőzően nem szedik el a fegyvereiket és navigációs eszközeiket – így aztán vidáman integetve eresztették szélnek a rosszfiúkat egyetlen rádióval  szerény 300 mérföldre a partoktól…

Ezt követően már csak annyit hoztak finoman a közvélemény tudomására, hogy a kalózok rádiója egy óra múlva megszűnt sugározni – és afelől eddig még senkinek nem volt kétsége (mértékadó forrásokat tekintve), hogy nem a rádió aksija merült le…

Nem tudom, hogy működik ez Oroszországban, de nem hallottam arról, hogy jogvédőnek nevezett kétes figurák firtatni merték volna a haditengerészet eljárását. Mondjuk Litvinyenkó halála óta ez nem is nagyon meglepő… A kalózok meg szintén nem fognak panasszal élni a történtek ellen, pedig nyilván szívesen megtennék – de ahhoz életben kellett volna maradniuk. Szegények…

Mindez azért érdekes, mert nem csak az oroszokat zavarják a kalózok, de az EU-t, az USA-t és szinte mindenki mást is, illetve az ő hadihajóik is részt vesznek a kalózvadászatban. Ilyen megoldással azonban eddig nagyjából az indiaiak éltek, ők szimplán szétlőtték a kalózok hajóját – mondanom sem kell, hogy a kalózokkal együtt… Ezen kívül mintha még a kínaiak lettek volna határozottabbak a sokéves átlagnál, de rajtuk kívül mindenki megeteti, megitatja az elfogott kalózokat, majd búcsúpuszit nyomva a buksijukra hazazavarják őket. Csoda-e, hogy pár nap múlva már egy másik hajót vesznek üldözőbe?

Azt azért meg kell jegyezni, hogy ez a kalózellenes művelet nem sétagalopp – főleg nem a szomik túszai számára. De néha még a tengerészeknek sem:

Mint említettem, a műveletek nemzetközi szinten zajlanak, így például a franciák sem tétlenkednek, csak hogy más résztvevőket is megemlítsünk…

Mindent figyelembe véve igen valószínű, hogy lesz még bőven alkalmunk újabb és újabb kalóz-tengerész mérkőzésekről beszámolni…

Kiegészítés:

Néhány órával ezelőtt a kalózok névtelenséget kérő “szóvivője” úgy nyilatkozott a Somalilandpress hírügynökségnek, hogy az oroszok állításaikkal szemben soha nem engedték szabadon társait, mert már csak azok holtteste került a csónakba – ugyanis kivégezték őket.

Elmondása szerint a tengerészgyalogosok több társát is megsebesítették a roham során. Azt ne firtassuk, hogy a derék szóvivő vajon honnan vette ezeket és – ami lényegesebb – vajon milyen bizonyítékai vannak minderre, hiszen ő ezen események során nem volt jelen (ha ott lett volna, most nem dumálna hülyeségeket). A kivégzett társai pedig – lássuk be – nem valószínű, hogy élménybeszámolót tartottak volna neki kivégzésüket követően…

Akár igaz a dolog, akár nem, így eléggé kamu szaga van, de ettől függetlenül még akár igaz is lehet…

  

A hozzászólások nincsenek engedélyezve.