Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!
, 2010. május 26. Civil, Hírek, Katonai, Mindenféle 30 éve járt Farkas Bertalan az űrben bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

30 évvel ezelőtt, 1980. május 26-án indult útnak az Interkozmosz program keretében az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan. A nyugállományú dandártábornok az űrhajózástól élete későbbi szakaszaiban sem szakadt el, de álma, a második űrutazás már nem valósulhatott meg.
Az Interkozmosz program keretében vált lehetővé, hogy a tagországok (köztük Magyarország) egy képviselője is eljusson a világűrbe. A jelölteket a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett berepülő pilóták közül válogatták, végül Farkas Bertalan és Magyari Béla utazhatott a felkészülésre a Moszkvától negyven kilométerre fekvő Csillagvárosba. Kettejük közül a választás már 1978-ban Farkas Bertalanra esett, de biztonsági okokból mindkettejüket kiképezték. Az 1949-ben született Farkas Bertalan 1967-től a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd 1970-től a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult. 1972-ben lett repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülő.

A Szojuz-36 – fedélzetén Valerij Kubaszov parancsnokkal és Farkas Bertalannal – 1980. május 26-án indult útnak, Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. A nemzetközi személyzet egyhetes programjában a Szaljut-6 űrállomáson több magyar kísérlet is szerepelt, így vizsgálták, hogyan képződik az emberi szervezetben kozmikus körülmények között az interferon fehérje. A Pille sugárdózis-mérővel az űrhajósokat érő sugárzást, a Balaton nevű műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták, és magyar készítésű élelmiszereket is vittek magukkal. Farkas Bertalan utóbb elárulta, hogy 68 kilójával asztronautának vékonydongájú volt, szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen előírt súlya. 

„Sokan azt hitték, hogy katonai programról van szó, pedig teljesen békés célú űrkutatást végeztünk az Interkozmosz keretein belül” „A Pille kozmikus sugárzás mérésére alkalmas műszerrel például én dolgoztam először a világűrben. Ez a berendezés azóta minden űrállomás fedélzetén jelen van, sőt, még űrsétára is vitték. Volt egy olyan szovjet kísérlet is, amire űrhajósként vagyok nagyon büszke: az űrállomás és a hozzá kapcsolódott két űrhajó olyan repülési pályán keringett, amin két napon keresztül állandóan kozmikus nappal volt. Vagyis a Nap „látott minket”, az űrállomás és az űrhajók egyik fele mindig napfényben fürdött, így ott plusz 120-140 Celsius fok volt, a másik oldalon pedig ugyanez mínuszban. A hőmérsékletkülönbség pedig deformációt okoz. Az űrállomás négy, egy-egy űrhajó három blokkból állt, és a deformáció méréséhez külön berendezést vittünk magunkkal. Ezeknek a kísérleteknek eredményeként ma már a világűrben sok-sok modulból összeállított űrlaboratórium dolgozik. Büszke vagyok arra, hogy ehhez magyar űrhajósként én is hozzájárulhattam.”

Hazatérés után

A két űrhajós a Szojuz-35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban, a tervezettnél lényegesen rosszabb körülmények között, a leszállóegység alján lévő négy kis mikrohajtómű ugyanis meghibásodott. Sérülés szerencsére végül nem történt, Farkas és Kubaszov egyaránt megúszták a vártnál keményebb becsapódást.

Az űrutazásnak hatalmas – nem csak központilag gerjesztett – visszhangja volt, az újságok különkiadásai mellett ellepték az országot ingyenes és pénzért megvehető emléktárgyak, sok helyen Farkas Bertalan úttörő-őrsök, szocialista brigádok alakultak. A magyar űrhajóst hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, a többi asztronautához hasonlóan ő is megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió hőse kitüntetést. Üröm volt az örömben, hogy vadászpilótaként a továbbiakban már nem dolgozhatott. „Amikor hazaérkeztünk, rendeztek a tiszteletünkre egy díszvacsorát, amin Kádár János mellett Czinege Lajos akkori honvédelmi miniszter is jelen volt. Kádár mondott egy tósztot, amiben gratulált a nagyszerű teljesítményhez, minden jót kívánt, majd azt mondta: Ön, Farkas elvtárs, nemzeti érték”, emlékezett vissza. „Ezt Czinege úgy fordította le: ha nemzeti érték, hát ne repüljön. Az űrutazásom előtt soha, egyetlen egyszer nem került szóba olyasmi, hogy engem le fognak korlátozni. Az első 3-4 évben persze érthető volt, hogy nem repültem: rengeteg meghívást kaptunk, nagyon sokan találkozni akartak velünk. Egy katonai program keretében végigjártuk az ország laktanyáit, katonai kollégiumait, és ez a világ legtermészetesebb dolga volt. Aztán ezek mellett ott voltak a civil kezdeményezések: az iskolák, a művelődési házak, és persze a rengeteg Farkas Bertalan Szocialista Brigád… Utána úgy adódott, hogy ha kimentem külföldre, becéloztunk valamilyen repülőteret a kollégákkal, és hajrá: vagy egy repülővel, vagy helikopterrel repültünk egy kicsit. Ha már itthon nem repülhettem, legalább külföldön igyekeztem bepótolni, ami kimaradt. Persze mindvégig szerettem volna újra szuperszonikus repülőgépre ülni, de a rendszerváltás után beláttam: azoknak a fiúknak kell repülni, akik valóban ott ültek a beton szélén, hogy védjék Magyarország államhatárát és légterét.”

A nagy esemény idővel feledésbe merült, a rendszerváltozás elsodorta már a tizedik évforduló megünneplését is. Farkas Bertalan 1986-tól az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban katonai attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. Azóta a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen kutatómérnökként katonai környezetvédelemmel foglalkozik.

Farkas Bertalan megalakulása óta tagja a Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek, több fontos tisztséget is betöltött. Gazdasági vállalkozásokba is fogott, ezeket azonban nem kísérte szerencse. Ma is kedvelt és népszerű személyiség, sokan megismerik, tisztelettel, a fiatalok szinte ámulattal veszik körül. Magyar ember rajta kívül csak egy járt az űrben, igaz, ő már saját pénzéből: az Amerikában élő Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben volt a Nemzetközi Űrállomás ötödik, illetve hetedik űrturista-látogatója. Ő első űrutazásán az űrből magyarul köszönte meg azt az előzetes segítséget, amit Farkas Bertalan nyújtott neki a nagy utazás előtt.

Az első magyar űrhajós természetesen ma is figyelemmel kíséri az űrkutatás állását, és úgy véli, a Mars-program nem zárja ki a további Hold-kutatásokat. „A Mars-program része lehet többek között a Hold-kutatás fejlesztése. Az biztos, hogy ezt a programot csak hatalmas költségekkel lehet végigvinni. A jelenlegi elképzelések szerint egy holdbázis létrehozása lehet a kiindulópont a Marsra jutáshoz. Kell egy olyan földön kívüli hely, ahol folyamatos tudományos munka folyik és ahonnan az energetikai rendszerek ellátása is biztosítható a Mars felé. Nem mellékes az sem, hogy egy ilyen bázison a súlytalanság körülményeit hosszabb távon lehet gyakoroltatni, hozzá lehet szoktatni a szervezetet a hosszú űrutazáshoz”, vélekedett. Farkas Bertalan szerint a kutatásokba a magyar tudósok is be tudnak kapcsolódni. „Nagyon sok lehetőségünk van az együttműködésre, ez csak kormányzati elhatározás és pénz kérdése. Számos területen dolgozunk együtt az Európai Űrhajózási Ügynökséggel (ESA), tudósaink eddig is jó eredményeket értek el a fedélzeti számítógéprendszerek fejlesztésében és ezek rendszerbe állításában. A jövő számunkra az, hogy ebben a szervezetben kell állandóan jelen lennünk”, fogalmazott.

Jubileum

„Több helyszínen is rendezünk megemlékezéseket”, az évforduló kapcsán Farkas Bertalan. „Ezekre eljön több egykori űrhajós barátom, akikkel még kint a Szovjetunió-beli felkészülésen a Csillagvárosban ismerkedtem meg, de természetesen itt lesz űrhajóstársam, Valerij Kubaszov is. Szeretném, ha minél több helyen és formában tudnánk megemlékezni a harminc évvel ezelőtti eseményekről.” Május 26-án 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartanak ünnepi megemlékezést a köztestület elnöke, Pálinkás József fővédnöksége alatt. Este 19 órától a Várszínházban rendeznek gálaműsort sok meglepetés műsorszámmal. „Ezt követően szinte minden nap elutazunk valahova az országban. Kecskeméti, pécsi, pápai és Szabolcs megyei látogatásokat tervezünk, ahol nagyon sok programmal várnak minket, és remélhetőleg mindenütt tudunk majd találkozni az űrhajózás iránt érdeklődőkkel, felelevenítve a harminc évvel ezelőtt történteket. Természetesen téma lesz a űrkutatás mai helyzete is”, fogalmazott Farkas Bertalan. A programsorozat záró rendezvényére június 3-án kerül sor a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, de a rendezvénysorozat nem ér véget itt.

„Az év végéig lehetőséget adunk az érdeklődőknek arra, hogy megismerjék a harminc évvel ezelőtt történteket. Többek között összeállítottunk egy vándorkiállítást, ami az országban több helyen meg fog jelenni. Ezen a kiállításon fényképekkel, dokumentumokkal mutatjuk be, ennek a néhány napnak és az azt megelőző felkészülési éveknek a főbb eseményeit. Több űrhajós barátom is eljön, van, aki végig velünk lesz, de lesznek olyanok is, akik csak egy-egy rendezvényre jönnek el Magyarországra. A Kubaszov mellett itt lesz Alekszej Leonov, Valentyina Tyereskova és más európai fiúk, de Amerikából is várunk űrhajósokat”, mondta Farkas Bertalan.

Forrás honvedelem.hu

Molnár László

  

A hozzászólások nincsenek engedélyezve.