Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

Csillag László történetét folytatjuk… Mivel mélyen tisztelt Lala barátom a pápai katona élet „komolyabb” részét már ismertette veletek, én ennek az életnek a vidámabb, humorosabb felét próbálom elmesélni. hozzátéve hogy ezek az esetek nem mindennapos történések voltak, de megtörténtek  ezzel is színesítve a katonaélet  szépségeit, ami nem vettük komolyan a kötelességünket a ránk bízott feladatot mindenkor becsülettel elvégeztük.Az írásomban leírt  embereket azért emeltem ki, mert mindenkor „TISZTELETTEL” gondolok reájuk a tudásuk, emberségük és a szakmai hozzáállásuk miatt. Ezért hálával tartozom a sorsnak hogy olyan parancsnokokkal, elöljárókkal hozott össze  akik megtanítottak „csibésznek, becsületesnek és a repülés iránt mélyen elkötelezettnek lenni.

Egy Mig-21 F13 kiszolgálása látható a képen

Tisztelettel emlékezem Bakó Ferenc ezredes Úrra, Kositzky Attila altábornagy Úrra, Kiss Bálint őrnagy Úrra (1. Mű. Sz. parancsnok), Alkonyi Aladár (EMO parancsnok) Úrra és még sorolhatnám a neveket mert mindannyian egy nagy csapatba tartoztunk és szolgáltuk a HAZÁT mindenek előtt. Tisztelettel gondolok azokra a sorkatonákra is akikkel a jó sorsom és a Sorozó Bizottság  összehozott hogy együtt töltsük el ezt a szép „Két évi vakációt” jóban rosszban sok   csibészség és komoly munka közepette. Neveket azért nem írok mert mindannyian valahogy közel állnak az emlékeimben.

Ezért „SZÉP VOLT, NAGYON SZÉP ÉS NEKEM  MEGTISZTELTETÉS VOLT PÁPÁN SZOLGÁLNI (MN5081) VADÁSZREPÜLŐ EZREDBEN!!!

Köszönettel: Csillag László egykori EMO sorszerelő.

Az első év, az első élmények és az első  önálló lépések

Megérkeztünk Pápára este. Irány a 40-es épület és ki-ki ment a századához. Mi a második  emeletem voltunk elszállásolva a kor „követelményeinek” megfelelően. Az első  közvetlen élményem a repüléssel hatalmas dübörgés, kinézek az ablakon és egy hosszú „tűzcsóvát” látok a sötétben ami elindult felfelé és pillanatok alatt eltűnt a sötétben.

Másnap reggel a század „gatyása” Papp Jani a raktáros kiosztotta a szerelő és egyéb ruházatot ami aztán kabaré jelenetbe csapott át mivel a méretezéssel kifogásaink támadtak.

Kiszolgálás valamikor a 90-es években. Photo: Laczkó Mihály Balázs

Egyéniségéhez méltón közölte velünk hogy nem a Divatcsarnokban vagyunk, ott lehet válogatni itt nem és különben is jó a nagy ruha, mivel a nagybetonon piszkos hideg van és nagyon fúj az északi szél. Milyen igaza volt neki pedig még a „piros vonal” környékére is csak a „Katonai Rendészet” tudta volna lehozni de a élet tapasztalata az megvolt  amire a későbbiekben is szívesen támaszkodtunk. Atyaian segítette a „kopaszok” beilleszkedését a század minden napi életébe. Jó srác volt! Tanácsaival megtanultunk rétegesen öltözködni és a három mérettel nagyobb jégeralsót magunkra tekerni ,úgy hogy jöhetett  a hideg és az északi szél. Ő azért mindig új ruhába járt nem akarta lejáratni magát, no meg hát Ő volt Mi a „gatyásunk”.

Elkezdtük az ismerkedést az öregekkel és a félig öregekkel is. Volt egy „öreghal” is akiről később kiderült hogy ugyanakkor vonult csak mint a Lala Őt is ott tartották egyből  „gyorstalpalón” kiképezve a feladatra hogy minél hamarabb elsajátítsa a „vogyilla”(vontatórúd) húzogatás  és a ki és betakarás  rejtelmeit. Sőt vele osztottam meg a konyha szolgálat első örömeit is.

Bolgár 21-est vontat az APA kocsi

Este 11-ig pucoltuk a srácokkal a krumplit és a hagymát meg a többi kajába valót a kincstári bicskával, amivel művészet volt a krumpli pucolás olyan éle volt. Az egyik srác hamar be is fejezte mivel csekély szobrász tudásával jól elmetélte a kezét így hát irány a gyengélkedő. Megúszta a konyhai melót de cserébe lehetett „nyűgöző” ami sokszor 24 órás „elfoglaltságot” is jelentett. Így hát csak visszasírta a meleg konyhát és a plusz kaját .A „nyűgöző” az őrségen kívüli fegyveres szolgálat volt  munkaidőben repülési idők alatt.

A körlet fűtése  „távfűtés volt” mivel nagyon messziről kellett a tüzelőt hozni .Ezért összeálltunk egy-egy vontatós sráccal aki csekély ellenszolgáltatás fejében leszállította a tüzelőt az épületig ott aztán aki mozgott az hordta fel az emeletre , így legalább   két hétre való tüzelőt felspájzoltunk.

Aztán már alig vártuk hogy lemenjünk a „piros vonalra” ami aztán „maratoni futássá” vált mivel a mi századunk volt a legmesszebb a körlettől. Nem 150 méterre hanem 1500 méterre volt. Ha  futni kellett akkor garantáltan felébredtél mire leértél a gépekhez. Egyébként a körletezéssel sem volt különösebb vita az takarított aki nem volt repülésen, legyen az „öreghal” vagy fiatal „potyka”.

Volt TV-nk és rádiónk is sőt még  TV szerelőnk is egy ravazdi srác a Horváth Feri aki az ilyen fajta tudását „kint” is kamatoztatta  lakótelepen. Szende egy gyerek volt nem tudott káromkodni, Mi megtanítottuk. Így aztán kezdtük megszokni a pápai friss levegőt, pirospozsgás lett az arcunk, no egyenlőre nem a finom pápai boroktól de az is eljön majd.

Folyt. köv.   Irány a „piros vonal”

  

6 hozzászólás: “A deltaszárny bűvöletében 2. rész – Az első év, az első élmények és az első önálló lépések”

  1. Nagy Lajos szerint:

    Szerbusztok!
    Nagy élvezettel olvastam a második részt is, “Nyegle” Csillag Laci jónéhány olyan dolgot leírt, ami nekem nem jutott eszembe.
    De így a jó, mert akkor neki nem maradt volna semmi.
    Ez a távfűtés dolog tényleg így volt, mi is egy öreg szenes kályhával fűtöttünk. Ha betartottuk volna a szabályokat (takarodókor ki kellett volna oltani a tüzet), reggelre befagyott volna a fenekünk. Este megpakoltuk, így elviselhető volt reggelig.
    Egy ócska tv nekünk is volt a szobában, be tudtuk rajta keverni a Graz-1 adót. Néha voltak olyan reklámok, ahol hiányos öltözetű csajok szerepeltek, ilyenkor vertük a szomszéd körlet falát (ott is a mi századunk volt), és kiabáltunk, szex van Grácon! Ilyenkor tódult át a népség!
    Egy alkalommal leakasztottuk a körlet ajtót, mikádókat terítettünk le, hogy arra zuhanjon, és verük a falat.
    Az látnotok kellett volna! Zúdult a szomszéd szoba népe, persze az ajtó dőlt, és rá a sok szexéhes katona. Aki az első volt, az járt a legrosszabbul, a többiek a hátán landoltak. Azért nem törött senkinek csontja. Apró kis hülyeségek, de ez akár egy papneveldében is megtörténhetett volna.
    Várom a következő részt!!!!!!!!
    Üdv, Lala

  2. Nagy Lajos szerint:

    Még lenne hozzáfűzni valóm. Ugye 1973. októberben vonultunk, jött a tél, a jó meleg téli szerelő ruha, meg alatta a molinó aranyat (meleget) ért.
    Azon kívül, hogy megvédett a hidegtől, minden zsebe zippzáros volt, és aranyszabály volt, hogy azoknak zárva kellett lenniük. A nyári szerelő ruhákon megint csak zippzár volt, ennek az az magyarázata, hogy nehogy valami nem oda való tárgy bepottyanjon a kabinba. A gombos megoldás az esetleg leszakadó gomb miatt veszélyes lett volna.
    Télen persze jó meleg szerelősapkát is viseltünk, de ezt össze kellet kötni az állunk alatt. Számos szitu volt, hogy a járó hajtómű előtt kellet áthaladnunk, azért kellett lekötni, nehogy a hajtómű lekapja a fejünkről. Eleinte az “öregek” még olyannal is ijesztegettek minket, hogy volt, akinek a szemeit szívta ki a hajtómű, el is hittük, de aztán rájöttünk, hogy hülyeség.
    Nyáron nem hordtunk sapkát, sőt volt, hogy elrendelték – meleg van -, és derékig félmeztelenül végeztük a dolgunkat.
    Ha nyáron néha kijutottunk a strandra, onnan ismertük meg a katonát, hogy felül fekete, alul meg fehér, ezért hétvégeken ha tehettük, kicsit ránapoztunk. Valaki kitalálta, hogy a hidraulika (buster) folyadék ragyogóan barnít, aki kipróbálta, olyan ekcémát kapott, hogy hetekig járt a városba a bőr- és nemibeteg gondozóba (gondolhatjátok, hogyan néztek ott a katonákra, biztosan nem azt hitték, hogy traktoros! inkább tripperes).
    Némely képeken számomra furcsa, hogy a kiszolgáló személyzet láthatóan jó időben könnyű sapkát visel, ez mostanság mennyire megengedett?

  3. Csillag László szerint:

    Szevasztok!
    Jelentem a szabadságról bevonultam,rendkivüli esemény nem történt.
    Egy jó hir Lalának és mindenkinek.Június 25. és augusztus 22 között Balatonfüred és Tihany között a 71-es út jobb oldalán
    pár száz méterre Füredtől kiállitva lesz a 4404-es MIG-21 MF.
    a Simon Robi vezetésével “Az ég katonái Hagyományőrző Egyesület”
    szervezésében.Aki a Balatonon jár ne szalassza el az alkalmat!
    Lala ugye ismerős az oldalszám?
    Üdv.:Csillag Laci”nyegle”

    • Iceman szerint:

      Szia!

      Had kérdezzem meg, hogy mi az apropója, hogy pont ott lesz kiállítva a gép? Nem féltek attól, hogy megrongálják? Honnan fogják odaszállítani a gépet? Kíváncsi vagyok, mert nem túl hétköznapi a dolog.

  4. Csillag László szerint:

    Szia!
    Azért mert tavaly már volt itt kiállitva haditechnika és nagy
    sikere volt csak akkor nem volt meg a feltétel hogy MIG-21-es
    is kiállitva legyen.Most sikerült a Robinak megszervezni ezt is.
    Az idegenforgalom és a nosztalgiázás miatt,sok a nyaraló gyerek
    igy egy kicsit megnézhetik a gépet és lesz harckocsi is .Csütörtök hajnalban viszik trélerrel le.
    Ott a Robiék lesznek vele.Lesz magassági ruha és sisak is.
    Szerintem nagyon jó lesz Én is lefogok menni majd.

  5. Nagy Lajos szerint:

    Sziasztok!
    Laci, persze, hogy ismerős az oldalszám, a 4404-es a szomszéd kétszemélyes boxban tanyázott.
    Sajnos nem valószínű, hogy láthatom.
    Üdv! Lala