Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

Valószínűleg most először és azt hiszem megígérhetem, hogy utoljára foglalkozunk némileg politikai ízű témával az oldalon. A nemrégiben lezajlott kormányváltás arra sarkalt, hogy  kiemeljünk néhányat a  “Magyar Légierő”-t érintő problémák közül, amelyekkel bizony szembe kell nézni az elkövetkező években. Mindezt objektív oldalról közelítjük meg, mivel eddig se és továbbra sem kedveljük a politikusokat igazán :)

Ha a rendszerváltás óta eltelt időszakban vizsgáljuk a kormányok ténykedéseit a Honvédség irányába, akkor bizony megállapítható, hogy nem bántak kesztyűs kézzel a katonákkal, így a légierővel sem. Akármelyik politikai oldal döntéseit nézzük, a leépítés, bezárás jelenségével találkozunk, ezt a politikus csak haderő reformnak hívták. Börgönd, Taszár, Tököl, Pápa, Szentkirályszabadja, Dunai Repülőgépgyár, hogy csak a nagyobbakat említsük, azt hiszem nem kell különösebb magyarázatot fűznöm ehhez a felsoroláshoz.

Nézzünk szét egy kicsit a merev szárnyúak háza tájékán. A Magyar Honvédség ezen kategóriájú eszközei – néhány Jak-52-est leszámítva – Kecskeméten találhatóak. 2010-ben befejezi a pályafutás a Mig-29-es flottánkból megmaradt néhány üzemképes gép. A folyamatos lemorzsolódás fő oka, a finanszírozásból, és alkatrész utánpótlásból adódott. A gépek kivonása egy újabb kérdést vet fel, mit kezdjünk azzal a 25 géppel ami ott parkírozik a szabad ég alatt. Akár honnan is nézzük nem szabad elfelejteni, hogy a típusra még mindig akadhat kereslet a nemzetközi piacon. Nem kéne megismételni azt a hibát, ami a Pápán tárolt gépekkel is történt, magyarán nem kéne a használhatatlanságig rozsdásodni hagyni a gépeket. Korábban már szárnyra keltek olyan hírek, hogy az oroszok visszavennék a gépeket és cserébe helikoptereket adnának. Az elgondolás nem lenne rossz, de további információkat egy jó ideje nem lehet hallani erről a lehetőségről. Csak remélni lehet, hogy racionális döntés születik ezen a téren.

A duplasvancú idén végleg befejezi pályafutását

A közelmúltban kivonásra kerülő L-39 Albatroszok pótlására se látszanak hosszútávú tervek. Az előző kormányzat csak felvázolta új gépek bérlésének/vásárlásának lehetőségét, de a döntés már az új kormányra vár majd. A kategória megléte mindenképpen indokolt, mivel a szubszónikus gyakorlógépek, bizonyos feladatokra gazdaságosabban alkalmazhatók mint a Gripenek. Gondolok itt olyan feladatokra, mint a légi jártasság fenntartása, navigációs útvonalrepülések, célrepülések a légvédelmi alakulatoknak vagy a Gripenek számára, egyéb gyakorló feladatok végrehajtása. Természetesen fegyveres gyakorlásra is alkalmasak lehetnek ezek a gépek. Kecskeméten nem ismeretlen az L-159-es gépek látványa, amelyet a cseh Aero Vodochody gyártól bérelünk, leginkább “glass cocpit” gyakorlás céljából, hosszú távon elképzelhető, hogy gazdaságosabb lenne saját gépek beszerzése.

Az Albák kivonásával egy újabb képességet vesztettünk el

A Gripen-ek jövője biztosítottnak látszik hosszú éveken keresztül, az elkövetkező években az elérhető képességek elsajátítás lenne a legfőbb cél. A közelmúltban nyilvánosságra került képek alapján állítható, hogy az AMRAAM BVR kategóriájú rakéták már megérkeztek, így elkezdődhet az alkalmazáshoz szükséges harcászati stratégiák begyakorlása. A jövőben fontos lenne a légi utántöltő képesség elsajátítása is. A precíziós lézerbombák beszerzésére  is adottak a lehetőségek, hiszen rendelkezünk a szükséges célzókonténerekkel. A rendszerbe állított fegyverek fajtájáról és azok darabszámáról, érthetetlen módon nem látott még napvilágot túl sok információ, erre jó ellenpélda Lengyelország, ahol a Falcon-ok beszerzése kapcsán nyilvános adat volt a fegyverzet csomag is az utolsó gépágyú töltényig.

Magyarország Afganisztáni szerepvállalása állandó munkát ad a Magyar Honvédség öt An-26-os gépének, amelyeknek kihasználtsága átlagon felüli. A gépek többsége az 1975 és 76-ban lett szolgálatba állítva, valamint 2004-ben egy használt gép került beszerzése Ukrajnából. A több mint 30 éves gépek, felvetik a jövőben a típusváltás lehetőségét, amely talán ebben a kategóriában a legvalószínűbb, hiszen a missziós feladatok ellátásához elengedhetetlen a szállítógépek megléte. Románia és Bulgária is a közelmúltban szerzett be C-27 Spartan típusú közepes szállítógépeket, náluk is hasonló okok vezettek a típusváltáshoz. Bár a két ország szintén tagja a NATO Stratégiai Szállítási Programjának (SAC), a közepes szállítási képességre továbbra is szükség van, és ez Magyarország esetében is vonatkozik.

Az Ancsák már a 70-es évek óta szállítanak bármit, bármikor, bárhová...

A SAC program keretében Pápán állomásozó C-17 Globemaster III flottával is számolni kell. Itt elsősorban lehetővé kellene tenni, hogy a jövőben szélesebb keretek között működhessen a NATO ezen projektje. Célként kell kezelni további országok bevonását a programba. Egy esetleges gépállomány bővülés esetén, lehetőség nyílna karbantartói bázis létrehozása Pápán, amely lehetővé tenné a gépeken mélyebb műszaki karbantartások elvégzését is a repülőtéren.

SAC - Szövetségben az erő. Fotó: Kerozingőzös Portál

A szállítóhelikoptereknél jelentkező problémákat az árvízi védekezés kapcsán már boncolgattuk, erről a témáról több információ  itt olvasható! A forgószárnyasok rugalmasan alkalmazhatóak természeti katasztrófák esetén a bajbajutottak kimentésére vagy speciális teheremelési feladatok végrehajtására.

Mi-24 cocpit, bizony megérett a modernizációra. Fotó: Kerozingőzös Portál

Sajnos teljesen homályos a Mi-24-esek jövője is. Az elmúlt években megcsappant az üzemképes gépek száma, átfogó modernizáció sem történt, pedig korábban ezen a téren ambiciózus tervek léteztek. 2004-ben szolgálatba állítottuk a Németországtól ajándékba kapott volt kelet-német Mi-24-esek közül kettő P változatot a szükséges nagyjavítás után, sajnos a további négy P változat rendszerbe állítására akkor nem volt forrás. Ennek a négy gépnek a jelenlegi állapota ismeretlen, minden esetre ha újra hadrendbe lehetne őket állítani a kieső gépek helyére, akkor ez rövid/közép távon javítaná a jelenlegi helyzetet. A harcihelikopterek többsége 1985 óta üzemel, így középtávon ugyancsak számolni kell a gépállomány még drasztikusabb csökkenésével.

"Bambizik a Hind" Fotó: Kerozingőzös Portál

A honvédség jelenlegi légijármű állományának többségét – a Gripen-eket és a néhány 29-est leszámítva –  a néphadseregtől örökölte meg. A korábbi tömeghadsereg rendszerű struktúra, a rendszerváltozás után magában hordozta a változtatás igényét. A Délszláv válság idején jelentős erők mozgósítása nem okozott problémát, bár számos tanulsággal még napjainkban is szolgálnak az akkori események. A légierőnél elindított reform törekvések, átfordultak egy koordinálatlan leépítési folyamattá, amely nem vázolt egy racionális jövőképet a fegyvernem elé. Napjainkban az eszközök száma és a velük megoldható feladatok száma lecsökkent egy minimális szintre, és a lehetőségek továbbra is szűkülőben vannak. A politikusaink nem képesek megalkotni egy szakmailag racionális célrendszert (minden politikai erő által elfogadott), amely összhangban van az ország gazdasági teljesítményével és légierővel szemben támasztott szövetségesi  és a hazai védelmi igényekkel. Csak egy példa: Egy új helikopter rendszerbe állítása nem olcsó, de ha munkába állt akkor akár 30-40 éven keresztül végrehajthat olyan teheremelési feladatokat árvízi helyzetekben, ami megvédhet életeket és anyagi javakat, no meg az ország költségvetését több 10 Mrd forinttól. Így már azért más a képlet.  De ne feledjük, egy országnak alapérdeke, hogy képes legyen magát megvédeni. Egy fegyver rendszer kivonása nagyon gyorsan kivitelezhető, látszólag megtakarítást jelenthet. De egy országot fenyegető helyzetben új repülőeszközök beszerzése és üzembe állítása akár éveket is igénybe vehet, ezzel szemben a kül- és biztonság politikai helyzet egy hónap alatt is gyökeres változásokat hozhat, minderre csak akkor döbbenünk majd rá amikor már túl késő lesz…

  

3 hozzászólás: “Magyar Légierő 2010”

  1. boyscout szerint:

    Hahó!

    Rövid hozzászólás: az “Ancsák” korántsem lepik el Afganisztán kék egét. Tény, hogy párszor repültek arrafelé, de viszonylag kevés missziós katonát kellett arrafelé szállítaniuk, mivel a MH máshogy kénytelen megoldani a lassan már 400 főnél járó kontingens szállítását. Az AN-26-osok sokkal inkább a köztes állomásokra (európai katonai repterekre) szállítják a katonákat, ha szükséges, vagy magas szintű delegációk szállításában vesznek részt. Persze ettől még a cikkben megfogalmazott, szállítógép-kapacitás növelés más, korszerű géptípussal igencsak kívánatos lenne.

    • Iceman szerint:

      Köszönöm a hozzászólásod! Teljesen igazad van, csak a repülések arányait nem tudtam igazán feltárni, bár az is biztos, hogy az Afganisztáni missziót (így vagy úgy) támogató repüléseken kívül, még ott van a koszovói szerepvállalás is, ami már azért profilba illő… munkából nincs hiány az Ancsák számára

  2. Robcsi001 szerint:

    Ahogy Sas József mondaná: politikáról, egy szót sem!

    MiG-23 – Anno meg lett hosszabbítva 6 repülőgépen az üzemidő 1500 óráról, 1800 órára. Aztán kivonták a típust úgy, hogy majd mindben benne maradt 100 óra….

    Szu-22 – Szintén hat gépen végezték el az ipari közepes javítást, ami lehetővé tette volna hosszú évekre a gépek hadrendben tartását. A végeredmény ismert, volt olyan, amit már nem is Taszárra repültek vissza, hanem Pápára…

    MiG-21 – Ennek a típusnak a kivonása is jelzi azt, hogy rettentő gazdag ország vagyunk. Gripen még sehol, a 29-esek már elherdálva és azt mondták egyesek, hogy nincs rá évi 1 milliárd forint…

    MiG-29 – Amit ezzel a típussal csináltak, az több, mint vérlázító! Van olyan gép, ami 200 órát sem repült!!! Egy év alatt többet kell fizetni a Gripenekért, mint amit a 29-esekre 93-tól, 2007-ig költöttek! No comment…

    GRIPEN – Amikor megkötötték 2001-ben a szerződést bevállaltuk, hogy kifizetünk 16800 repülési órát, amelyből 800 órát az első 5 hajózó kiképzésére használnak fel. Amikor a gépek három éve voltak itt, akkor tartottunk kb. 3800 óránál. Aki akarja, számolja ki, hogy a 10 év végére mennyi lesz kirepülve, a 16000 órából úgy, hogy közben kifizettük mindet. Ha letelik a 10 év lesz pénz az alkatrészek Svédországba küldésére?…

    HELIKOPTEREK – Több olyan természeti katasztrófa is sújtott az országot, ahol azonnal cselekedni kellett és be kellett vetni a gépeket. Egyesek ígértek mindent, hogy lesz pénz az alkatrészekre, lesz itt több helikopter, mint kolbász. Az eredmény itt is ismert…

    Konklúzió – Nem kell csodálkozni azon, hogy a jól fizető cégek lenyúlják a jól képzett fiatalokat. Még néhány év és nemcsak technika nem lesz, hanem ember sem!!! Észre kellene venni!!!