Avagy a magyar légi irányítás és a Predator esete. Lassan a feledés homályába merül az a tény, miszerint a délszláv háború idején amerikai pilóta nélküli felderítőgépek állomásoztak a taszári légibázison, hogy nap mint nap felderítő bevetéseket hajtsanak végre déli szomszédunknál. A magyar légtérben addig nem volt szokványos az amerikai jelenlét, valamit a határainkon is átnyúló éles katonai műveletek sem. Ebből adódóan a magyar légi irányításnak voltak kínos percei, egy eddig kevésbé ismert eset kapcsán…
A Taszárra települő, akkor még újnak számító MQ-1 Predator felderítők később alapjaiban változtatták meg a légi hadviselés filozófiáját. A gépek rendelkeztek transzponderrel, hívójellel, a földi vezérlőállásból irányító “pilóta” ugyanúgy rádiózott a légi irányítással, mint bármelyik másik gép, de a fedélzeti felderítő eszközöknek köszönhetően képesek a harctérről valós idejű információkat továbbítani a parancsnokok és alakulatok felé. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az adatok megszerzéséhez nem teszik kockára a pilóta életét.
A gépek telepítését követően gyakorló repülésekre került sor a Dél-Dunántúlon. A gyakorlások során repülési tervet adtak fel, amennyiben elhagyták a katonai légteret. Az éles bevetések alkalmával a gépek elterelő manőverbe kezdtek. Taszári felszállás után a leadott repülési terv szerint Siófok-Kiliti, majd Kaposújlak fordulóponttal kezdték meg a feladatot. Azonban a repteret elérve a Predator-ok déli irányba fordultak, egyenesen a határ felé, ahol a transzponder kikapcsolása megtörtént és elkezdték a tényleges felderítési bevetést.
A polgári légi irányítás is tudott róla, hogy a gépek nem hagyományos repülést teljesítenek. Ám egy alkalommal az ügyeletes légi irányító erről megfeledkezett…
Először nézzük meg mi történik egy átlagos határátlépés során a két ország légi irányító egységei között. A légijármű repülési tervében előre meg kell határozni azt a ki/belépési pontot ahol átlépi a határt. Ezt a tervet a repülésben minden érintett fél megkapja, de a számítógépes rendszer hibája miatt néha vannak fennakadások és elképzelhető, hogy egy-egy szereplő nem kapja meg időben a tervet (ez döntő többségben a kisebb légi járművek VFR repülése esetén fordulhat elő). Közvetlenül az átlépés előtt a két ország légi irányítási egységei koordinációt folytatnak le mielőtt a légijármű ténylegesen is átlépne a másik légtérbe. De térjünk vissza a Predator-hoz és a magyar légi irányításhoz…
Egy alakalommal az ügyeletes légi irányító elfeledkezett a Predator státuszáról… látható volt, hogy a határig van repülési terve de utána semmi, (akkor a civil forgalom sem volt kitiltva a jugoszláv légtérből), így az irányító élve az “első a biztonság” elvvel, felvette a kapcsolatot a jugoszláv irányítással, hogy koordinálják az esetet. Ennek kapcsán egyeztetésre került az átadandó gép magassága, sebessége, és természetesen a belépőpont neve! A koordináció közben a magyar irányítónak leesett, hogy egy harci feladatot végző gépről van szó, így megszakította a beszélgetést a jugoszlávokkal. Természetesen a Predator bevetését is törölték, mivel könnyen a szerb légvédelem prédájává válhatott volna…
Ez nagyon durva!!!!
Ezek ennyire “hülyék” hogy lehetnek?!
Szerintem alapvetően az irányító biztonság érzete dominált először, csak később döbbent rá, hogy itt nem egy átlagos repülésről van szó… nem feltétlenül az irányító figyelmetlensége lehet a dolog mögött, a napi munka előtti tájékoztatás minősége is közre játszhatott, vagy az egyéb párhuzamos koordináció elterelte a figyelmet a repülő különleges státuszáról, elvégre nem katonai irányításról van szó…