Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

Cikksorozatunk bevezető részében rávilágítottunk arra, hogy hogyan is áll a helyzet jelenleg Oroszországban és ennek mi volt az előzménye, úgyhogy itt az ideje, hogy rátérjünk a lényegre, az Orosz Légierő repülőeszközeire – rengeteg képpel és videóval fűszerezve a témát. Azoknak, akik behatóan foglalkoznak a dologgal, feltehetően semmi újat nem fogunk tudni mondani vagy mutatni – de ők vannak kevesebben és a poszt gyakorlatilag nem is nekik szól, hanem a téma iránt érdeklődő többségnek. Ezzel együtt is reméljük, hogy sikerül a VVSz-t – a lehetőségekhez mérten – a lehető legjobban bemutatni. Sajnos az oroszok nem szenvednek krónikus közlékenységben, így a helyzetünk egyáltalán nem volt könnyű…

Bevezetésként szögezzük le, hogy Oroszország örökölte meg a szovjet gépállomány döntő részét: ez akár jó is lehetett volna, de a helyzet akkoriban úgy állt, hogy ezek fenntartására, pláne üzemeltetésére egy kopejkájuk sem volt és a helyzet az infrastruktúra terén sem volt jobb: a repülések rendkívül drasztikus visszaesése miatt félő volt, hogy a reptereket egyszerűen felveri a gaz.

Ez a helyzet Putyin első elnökké választása után indult változásnak, bár már Jelcin idején is történtek szervezeti változások. Ezek folytán jelenleg a helyzet úgy áll, hogy Oroszországban van a Haditengerészeti Légierő és “A” Légierő – utóbbi magába olvasztotta a Hadsereg repülőit (ez leginkább helikoptereket jelent), valamint a Távolsági Légierőt (DA) és a Légvédelmi Repülőcsapatokat (PVO). Mindezeken túl a Légierő megszabadult az olyan “kohószökevényektől”, mint a MiG-21/23 vagy a Tu-22 család (stb). Ezzel nem kevés pénzt kívántak egyrészt megspórolni, másrészt pedig amúgy sem volt értelme ezeket a típusokat rendszerben tartani. Az átszervezések során repülőterek is bezárásra kerültek, alakulatok szűntek meg, lásd “reform” – csak, hogy némi hazai vonatkozása is legyen a dolognak, igaz, egy apró különbséggel: az Orosz Légierő létezik és nem csak papíron.

Ezúton szeretnék gratulálni azoknak, akik a kötelező tiszteletkörön túljutottak: most rátérünk arra, hogy a változások a repülőgépek vonatkozásában miben mutatkoztak meg.

Fejlesztés alatt jelen esetben azt értjük, amikor új típust rendszeresítenek vagy meglévőt korszerűsítenek. Tekintettel azonban arra, hogy Oroszország korábbi helyzete egyáltalán nem  volt rózsás, ezért mi most minden új gépet fejlesztésnek tekintünk, akkor is, ha egy tulajdonképpen régi típusról van szó, mint például a MiG-29.

Hogy valamennyire aktuálisak is legyünk, fejlesztésre máris adott egy kiváló – ám nem túl gyakori – példa: nemrég érkezett meg 4 db Szu-27SM3 az Orosz Légierőhöz: ez az alaptípus korszerűsített változata, de az, hogy ez pontosan mit jelent, kérdéses, mert a források megoszlanak ebben a kérdésben. Van, aki szerint többek között hajtómű- és radarcserét, mások szerint antenna- és avionikacserét, mások szerint meg pusztán új festést, semmi mást. Utóbbiaknak ne dőljünk be, szemmel látható, hogy ennél többről van szó: a KOLS középről átkerült a jobb oldalra. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek oka eredetileg az lett volna, hogy így biztosítsanak helyet a légi utántöltő rendszer fogadócsonkjának, de utóbbinak sajnos semmi jele a gépeken. Érdekes ugyanakkor, hogy ezt megelőzően csak a Szu-27SM és Szu-27SM2 típusjelzésekkel lehetett találkozni, erre most itt az SM3 teljes életnagyságban. Egy dolog viszont biztos: ezek a gépek a Szu-35S szintjét azért nem érik el. Az “alap” SM-ek egyébként az AL-31F-M1 jelzésű hajtóművekkel lettek felszerelve és a hírek szerint ebből a verzióból már 24 darab állomásozik az orosz Távol-Keleten. Könnyen megeshet, hogy ez valóban így van, de felhívnám rá a figyelmet, hogy ezt nem nagyon reklámozták…

Egy kis kitérő: ha valaki már nem bírja követni az orosz típusjelzések kavalkádját, ne csodálkozzon: ez sok esetben még az oroszoknak sem megy. Komolyan.

Mielőtt belemennénk a típusokba és a darabszámokba, a tervekkel kapcsolatban fontos tudni azt, hogy az orosz igazán kreatív nép, így a fantáziájuk sem gyenge: tervekben mindig jók voltak – a megvalósítással azonban már akadtak problémáik. Jellemző, hogy korábban több, mint 100 repülőgép beszerzését tervezték, de ezzel szemben még két tucat sem jött össze – legalábbis jelen ideig. Ugyanakkor viszont a legújabb, tavaly év végén elfogadott és 2020-ig szóló program szerint  19 ezer milliárd rubelt kívánnak a fegyveres erőkre költeni, melyből 70-80%-ot új beszerzésekre kívánnak fordítani és kb. 10%-ot kutatás-fejlesztésre. A SzU felbomlása óta soha nem költöttek még ennyit fegyverre – és az igazat megvallva sokáig nem is mertek ábrándozni ilyesmiről. Egyébként a kérdéses összeg döntő részét, azaz a hírek szerint a 70%-át 2015. és 2020. között kívánják elkölteni, ráadásul úgy, hogy a teljes összeg egy részét a gyártók kapják hitelként, hogy felkészülhessenek a “megnövekedett igényekre”: ez csak a Légierő vonatkozásában 1600 (igen, egyezerhatszáz!) repülőgépet és helikoptert jelent várhatóan, melyből a repülőgépek száma 600 darab lesz (tehát a helikoptereké 1000).

Felmerül a kérdés, hogy mindez szép és jó, de honnan lesz pénz egy ilyen grandiózus tervre? Nos, nem lesz: van. Az oroszok már a válság előtt is tetemes valutatartalékokon üldögéltek, melynek csak egy részét költötték el a válság kezelésére és egyéb célokra, a maradék még így brutális összeget tesz ki. Nem a pénzügyi rész a terv gyenge pontja, hanem a gyártás. Nincs különösebb probléma a kutatás-fejlesztéssel sem: ezzel gondjuk nem igazán van, de ha lenne, akkor is az a helyzet, hogy amit a SzU idején elloptak izé… szóval “meghírszereztek”, azt most simán megveszik. Kilóra. Legfeljebb nem közvetlenül az eladótól – legfeljebb kicsit drágább lesz, nagy ügy.

Az egyébként már most is látható, hogy az új gépek érkezésének üteme gyorsul: például tavaly szeptember közepén szállt fel először a Szu-30M2 első példánya, amely része annak a 64 darabos csomagnak, amelyet az Orosz Légierő nem is olyan régen rendelt meg a Szuhojtól; a Szu-34-ből pedig tavaly év végén további 4 darabot adtak át a már meglévő példányok mellé. Mihail Pogoszjan szerint innentől kezdve a gyártás üteme az évi 12-20 darabot is elérheti évente az egyedi megjelenésű típusból – és ez csak a Szu-34-re vonatkozik, márpedig párhuzamosan több Flanker-verzió gyártása zajlik vagy indul be rövidesen.

Természetesen az, hogy mondjuk ötszáz géppel több fogja a port a repülőtereken, igazán szép és jó, de gyakorlatilag semmit nem ér: a repülőeszközök arra vannak, hogy repüljenek. A SzU szétesése után az Orosz Légierőben hosszú éveken át boldog volt az a MiG-31 pilóta, aki évi 10 (nem vicc: tíz!) órát repülhetett. Ez a szám 2000. után lassan növekedésnek indult, majd meglódult és 2009. körül ugyanezen pilótának már évi 100 órát biztosítottak. Napjainkra már elmondható, hogy az orosz pilóták átlagban évi 100 óra felett repülnek, tehát a fejlődés ilyen téren is elég komoly.

*   *   *

Amennyire tudni lehet, hivatalosan az Orosz Légierő az alábbi eszközökkel rendelkezik napjainkban (a Haditengerészet és a Hadsereg eszközeit a felsorolás nem tartalmazza):

~300 db Aero Vodochody L-39 “Albatros” (kiképző);

120 db Antonov An-12 “Cub” (szállító);

20 db Antonov An-22 “Cock” (szállító);

180 db Antonov An-24/26/32 “Curl” (szállító);

11 db Antonov An-124 “Condor” (szállító);

20 db Antonov An-72/74 “Coaler” (szállító);

19 db Berijev A-50 “Mainstay” (AWACS);

16 db Iljusin Il-22 “Coot” (felderítő/elektronikai hadviselési);

70-180 db Iljusin Il-76 “Candid” (szállító);

20 db Iljusin Il-78/78M “Midas” (légi utántöltő);

~200 db Jakovlev Jak-52 (kiképző);

12 db Jakovlev Jak-130 “Mitten” (kiképző);

15 db Kamov Ka-50 “Hokum” (harci): sorozatgyártás leállítva a Ka-52 miatt;

10 db Kamov Ka-52 “Hokum-B” (felderítő/harci);

6 db Kamov Ka-60 “” (szállító): megrendelve;

232 db Mil Mi-24 “Hind” (harci): tartalékban 150 db;

30 db Mil Mi-26 “Halo” (szállító);

24 db Mil Mi-28 “Hokum” (harci): tervezett darabszám 300(?);

~200 db Mil Mi-8/17 “Hip” (szállító/többfeladatú);

24 db Mikojan-Gurjevics MiG-25 “Foxbat” (felderítő/gyakorló);

194 db Mikojan-Gurjevics MiG-29 “Fulcrum” (harci): tartalékban 150 db és további 50 db gyakorló példány;

168 db Mikojan-Gurjevics MiG-31 “Foxhound” (harci): tartalékban kb. 100 db;

300 db Szuhoj Szu-24 “Fencer” (harci/felderítő/elektronikai): tartalékban 120 db;

240 db Szuhoj Szu-25 “Frogfoot” (harci);

320 db Szuhoj Szu-27 “Flanker” (harci/gyakorló);

~12-16 db Szuhoj Szu-34 “Fullback” (harci): megrendelve mintegy 60 db;

16 db Tupoljev Tu-160 “Blackjack” (stratégiai harci);

80 db Tupoljev Tu-22M3 “Backfire” (harci/felderítő): 90 db tartalékban;

64 db Tupoljev Tu-95MS “Bear” (stratégiai harci).

Ezeken túlmenően vannak még más típusok is rendszerben, például a bombázók személyzeteinek kiképzésére szolgáló Tu-134 verziók, de ezeket a felsorolás nem tartalmazza és sajnos a lista valószínűsíthetően korántsem teljesen pontos: a különböző források ritkán említik ugyanazokat a számokat egy-egy típus esetében.

Természetesen a Légierő állományába nem csak repülőeszközök tartoznak, hanem légvédelmi rakétarendszerek is, ezek száma – amennyire tudható – a következő (osztályok számát tekintve):

70 db Sz-300PSz;

30 db Sz-300PMU;

200 db Sz-300V;

3-4 db Sz-400.

Mint az látható, a repülőeszközök közül a régi típusokat (MiG-21/23/25, Szu-15/17) kivonták és tartalékba helyezték, de ez valószínűleg lekonzerválást már nem jelentett. A szabad ég alatt történő tárolást is figyelembe véve ezekre (idővel) gyakorlatilag keresztet lehet vetni és ez jó eséllyel az aktív típusok tartalékba helyezett példányaira is igaz lehet.

Tartalékban – láthatóan azért nem csak félretolták őket

*   *   *

Nos, akkor nézzük, hogy mely típusok modernizálása zajlik jelenleg. Fontos, hogy nem szerepel a tervek között az összes szolgálatban álló gép modernizálása – ahol mégis, ott ezt jelezzük. (Az orosz videók a jobb felső sarokban lévő feliratra kattintva válthatóak teljes képernyős módra és vissza. A kilépés persze az “Esc” gombbal is működik.)

A-50M Mainstay: A szolgálatban álló gépek mindegyikét korszerűsíteni tervezik. Ezek első példánya az információk szerint már repül. Az átalakítás a radart és a hozzá kapcsolódó, illetve a kommunikációs rendszereket is érinti.

Iljusin, ami Berijev: A-50 Mainstay (russianplanes.net)

MiG-29SMT Fulcrum: Ha figyelembe vesszük, hogy Algéria miért dobta vissza a gépeket, akkor talán jobb, ha korszerűsített példányoknak vesszük őket – viszont ebben az esetben nincs szó arról, hogy már meglévő példányokat ugyanerre a szintre kívánnák felhozni. A típus kapcsán egyéb modernizálás híre nem merült fel. A típusból két századnyi került rendszeresítésre.

Merőben szokatlan a kötelékfény orosz gépeken (airliners.net)
SMT műszerfal (airliners.net)

Ez még a fejlesztés során készült videó:

MiG-31BM Foxhound: Egyes hírek szerint minden aktív gépet átépítettek már a BM verzióra, de ezt a magam részéről nem hiszem el: az új változat elég jól megkülönböztethető a régitől, márpedig a mai napig jelennek meg friss képek nem modernizált példányokról. A “tuningolás” érinti a radart és a többi fedélzeti rendszert is, illetve az alkalmazható fegyverek választékát, hiszen a modernizáció egyik célkitűzése az volt, hogy a tipikus elfogóvadászból egy többfeladatút csináljanak, azaz akár földi célpontok támadására is alkalmassá váljon irányított fegyverekkel. A hírek szerint a különösen nagy hatótávolságú R-37 levegő-levegő rakéták hordozására is alkalmas (ez nem valószínű, mert ehhez spéci indítósínek kellenének, aminek semmi nyoma) – ugyanígy az R-77  (AA-12 Adder) alkalmazására is -, amivel csak annyi baj van, hogy ezen rakéták sorozatgyártásáról nincs hír. A modernizált példányok viszont alkalmasak az R-73 (AA-11 Archer) hordozására: ez legalább rendszeresítve van már régóta.

MiG-31BM (russianplanes.net)
MIG-31BM – jól látszanak a félszárnyak alatti új, jellegzetes pilonok (russianplanes.net)
MiG-31BM-ek a Novoszibirszk-Tolmacsevo reptéren (russianplanes.net)
Az operátor új munkahelye

Nagyok, hangosak és rettenetesen kormolnak – de mennek, mint a vaddisznók:

Egy kis “gruppen”:

Szu-24M2 Fencer: A típus jobb sorsra érdemesnek ítélt példányait erre a változatra építik át. Többek között a navigációs-, fegyver- és önvédelmi rendszert módosítják az átépítések során, illetve az alkalmazható fegyverek körét is bővítik. A hírek szerint egy ezred átfegyverzése már megtörtént erre a verzióra.

Szu-24M2
Találó név neki a Bőrönd

Video not available

Video not available

Szu-25SM Frogfoot: A korszerűsítés alapját a korábbi T, illetve TM tervek jelentik. Ennek következtében a modernizált gépek minden időben – így éjszaka is – bevethetővé válnak. A tervek szerint hatékonyságuk nő és az alkalmazható fegyverek köre is bővül. Az eddig átépített gépek száma körülbelül 12-16 darab.

Szu-25SM (russianplanes.net)

Történt egyszer, hogy két szomszéd összeverekedett azon, hogy kié az erdő. Aztán megjelent a medve, mordult kettőt és azóta mindenki tudja, hogy az erdő a medvéé:

Video not available

Szu-27SM Flanker: Ha igazak a hírek, akkor a korszerűsített példányok száma valamivel több, mint 30. Hogy a korszerűsítés mit is jelent pontosan, az nem igazán ismert, mert körülbelül 3 változat van belőle: SM, SM2 és SM3. (Erről már volt szó fentebb.) Elvileg az átépített gépek képesek az R-77 “Amramszkij” bevetésére is. Hogy az egyes verziók között mi az eltérés, arról érdemi információ nem került nyilvánosságra, feltételezésekkel pedig tele a padlás – mi viszont a konkrétumokat értékelnénk…

Szu-27SM (russianplanes.net)
Szu-27SM3 (pilot.strizhi.info)
Szu-27SM3 – a részletek nem igazán ismertek (pilot.strizhi.info)

Szu-27SM-ek légiharc-gyakorlata (HUD-felvétel rádióforgalmazással):

Video not available

Szu-33 Flanker: Ez ugyan a haditengerészeti változat, de ennek ellenére is meg kell említeni. A modernizálás 2010-ben került bejelentésre, állítólag már zajlanak az ehhez kapcsolódó légi tesztek. Valószínűsíthetően a 27SM/SM2/SM3 verziókkal megegyező modernizálást kell érteni alatta.

Szu-33 a Kuznyecovon

Tu-160 Blackjack: Állítólag egy modernizált példány már szolgálatba állt a típusból, persze konkrétumokkal az oroszok nem nagyon szolgáltak, de az sejthető, hogy a “szokásos” dolgokról van szó: avionika, fegyverrendszer, kommunikáció, navigáció. Tervezik egyébként a gyártás újraindítását is, de ezt tényként kezelni jelenleg még korai lenne.

Egyáltalán nem egy ronda látvány (russianplanes.net)

Tu-160 - avagy a "Fehér hattyú" (russianplanes.net)

Il-76MD-90 Candid: A tervek szerint a típus példányainak egy részét új avionikával és PS-90-es hajtóművekkel látják el – bár vannak kétségek ezzel kapcsolatba, de erről később. A korszerűsítendő gépek között messze ez a legöregebb, mégis ragaszkodnak hozzá, aminek igen egyszerű oka van: a típus a legjobb értelmében vett “tipikus orosz vas”, gyakorlatilag bottal sem lehet leverni az égről.

Il-76MD: strapabíró jószág, de napjainkban már koros is (russianplanes.net)
Minden idők egyik legszebb Il-76 fotója

Il-76 leszállása a navigátor helyéről, keresztszélben:

Video not available

Mi-8/17 Hip: A meglévő Minyók egy részét modernizálják, de ez több – eléggé eltérő – megoldással történik. Az éjszakai bevethetőség itt is kiemelt cél.

Érdekes kinövések egy modernizált Mi-8MTKO-n (russianplanes.net)

Mi-24PN Hind: Folyamatosan építik át a gépeket (a 24P változat példányait, a többi verziót kivonták) a PN szabványra. A modernizált példányok jól felismerhetőek: a főfutók nem behúzhatóak, a szárnycsonkok felfüggesztői pontjainak száma csökkent és az orron új érzékelők láthatóak. Az átalakított példányok éjszakai bevetésre is alkalmassá váltak.

Mi-24PN – a változások látványosak (russianplanes.net)
A lövész sisakja is szokatlan – és nem pusztán a színe miatt… (russianplanes.net)

Ez a videó a Mi-35-ről  (exportváltozat, eltér a 24PN-től) szól ugyan, de cserébe jó minőségű:

Összességében a modernizált változatok mindegyikéről elmondható, hogy a pilótafülkét is érintik az átalakítások: ez korszerűbb műszereket, rendszereket és (digitális) kijelzőket jelent, melyekbe a GLONASS rendszer beépítése is beletartozik általában. A modernebb HUD-oknak köszönhető az, hogy a lipecki Szu-27SM-ek légiharc-gyakorlatát megtekinthettük – és ez csak a kezdet volt…

*   *   *

A továbbiakban térjünk át az új gépekre, amelyek nem minden esetben új fejlesztések, de – a korábbi problémákból eredően – (csak) mostanában jelennek meg az Orosz Légierőben.

Il-476 Candid: Ez a típus az Il-76-on alapul, de új PS-90A-76 hajtóművekkel, új szárnnyal és fedélzeti rendszerekkel. Lényegében nagy hasonlóságot mutat az Il-76MD-90-nel, a különbség “csak” annyi, hogy a 476-os verzió teljesen új építésű, míg a másik a már meglévő gépek modernizálását jelenti. Hogy éppen melyik a “fő csapásirány”, azt az oroszok gyakran változtatják, nem beszélve arról, hogy új típus fejlesztéséről is volt már szó. Az viszont a hírek szerint tényként könyvelhető el, hogy ezen típus első példánya(i) már gyártás alatt vannak, míg az Il-76MD-90-esről hasonló hírek eddig nem igazán érkeztek.

Il-476 – a bevált dolgokhoz ragaszkodunk: az üvegezett orr marad

Jak-130 Mitten: A típust az olaszokkal fejlesztették közösen, aztán szétváltak és az olaszok is piacra dobták saját verziójukat. Az biztos, hogy látványra a gép jól sikerült és mint tudjuk: ami jól néz ki, az jól is repül. (Természetesen ez így nem igaz…) A fejlesztésben szerepet játszott az, hogy külföldön csak korszerű kiképzőgépeket lehet eladni, illetve az is, hogy a már régóta vágyott új és modern gépekhez megfelelő kiképzés is kell. A típus a kiképzésen túl egyébként könnyű csapásmérőnek is kiváló, így természetesen a harcászati tevékenység is gyakorolható vele. Elektronikájának köszönhetően repülési jellemzői akár több típusnak megfelelően is beállíthatóak, ami nagyban megkönnyíti a későbbi átszokást.

Jak-130 póttartályokkal (russianplanes.net)

Határozottan javul az oroszok festési szokása (russianplanes.net)

Nocsak…

Mi-8/17 Hip: Az új gyártású gépek különös ismertetőjele az orr és a hátsó ajtó: előbbi “delfinorr” formájú, míg az utóbbi egyrészes, lenyitható rámpával van felszerelve. Szépen, csöndben és “titokban” elég sok példányt állítottak már rendszerbe, jellemzően Mi-8MTV-5 típusjelzéssel.

Mi-8MTV-5 (airliners.net)

Mi-8MTV-5 - magyar felségjellel még pazarabb lenne (airliners.net)

Mi-28N Havoc: Ezt a gépet sem könnyű “új típus” gyanánt emlegetni, tervezése – nem egyedülálló módon – még a SzU idején kezdődött és már majdnem rendszerbe állították, amikor a birodalom összedőlt. Napjainkra végre bekövetkezett a csoda és a gép szolgálatba lépett, igaz, a megfelelő modernizálás után – így lett belőle “Éjszakai vadász'”. A gyártás üteme és a beszállítók tempója miatt gyakran megesik, hogy az egyes példányok nem teljes felszereléssel kezdik meg szolgálatukat, majd már állomáshelyükön fejezik be a felszerelésüket. Érdekes, de határozottan jobb, mint a semmi…

Mi-28N (russianplanes.net)

Nem tűnik egy törékeny jószágnak... (russianplanes.net)

MiG-29K: A Fulcrumról tulajdonképpen már mindenki lemondott, amikor kiderült, hogy az Orosz Haditengerészetnél még van jövője. Igaz ugyan, hogy mi most a Légierővel foglalkozunk, de új típusként mindenképpen érdemes itt is megemlíteni, hiszen 24 darab beszerzését fontolgatják a Kuznyecovra – azért tegyük azt is hozzá: nyugtával dicsérjük a napot…

Először maguknak, aztán az indiaiaknak fejlesztették, végül nekik is megtetszett: MiG-29K

Ka-52 Alligator: A fejlesztés nagyjából a Mi-28-hoz hasonlóan indult, csak több volt benne a kanyar: először egy személyesnek szánták, aztán be kellett látni, hogy egy embernek ennyi feladat kicsit sok lesz – így lett két személyes és 52-es az 50-es mellé.  Végül a Ka-50-es rendszeresítését (bölcsen) leállították és inkább csak a Ka-52-est rendszeresítik. Ezáltal a Kamov egy harci géppel a szárazföldön is elkezdhet egy sikerszériát, ha a típus beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Ebből a szögből sem sűrűn látni... (russianplanes.net)

Ka-52 Aligator (russianplanes.net)

Nem ehhez a látványhoz vagyunk szokva, ha orosz helikopterekről van szó (russianplanes.net)

Szu-34 Fullback: Aki a Mi-28 és a Ka-50/52 sorsát ismeri, az ennek a típusnak az előéletét is ismeri: rengeteg típusjelzés, fejlesztés és próbálkozás után a rendszeresítése úgy tűnik, hogy sínen van, ami nem is csoda: sikerült egy kifejezetten potens csapásmérőt összehozniuk, aminek végre tényleg nagy hatótávolsága van és erős fegyverzete is.

Szu-34 (russianplanes.net)

A beépített célzórendszer
A Szu-34 szimulátora

Szu-35S Flanker: Típusjelzését tekintve tipikus orosz gép: volt már Szu-27BM, Szu-35BM (így hirtelen) és legújabban Szu-35S-ként emlegetik. (A Szu-35 viszont egy másik típusváltozat volt, ezekből pár példány repül az Orosz Lovagoknál.) Akár a Szu-34. Hajmeresztő. Mi jöhet még?! Gyakorlatilag egy totálisan “széttuningolt” Szu-27-esről van szó, ennek megfelelően lényegesen jobb az alaptípusnál, de még annak modernizált változatainál is. Amit lehetett, azt sokkal jobbra cserélték benne a hajtóműtől kezdve a radaron át az avionikáig. A sárkányon csak apróbb változtatásokat eszközöltek. Líbia is rendelt belőle, de úgy tűnik, éppen most maradnak le róla – természetesen ez a legkisebb bajuk jelenleg.

Szu-35S

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja, hogy egy orosz gép műszerfala belátható időn belül így fog kinézni, azonnal zárt osztályra vitték volna...

Video not available

PAK-FA (T-50): Már a második prototípus is túl van a szűzfelszállásán, a fejlesztés tehát halad, az első körben megrendelt mennyiségként 60 darabot emlegetnek.

A megjelent képek és egyéb információk alapján néhol az egekbe magasztalták a típust, máshol meg mindenféle hulladéknak elhordták. Az ő bajuk: mi nem szeretnénk az első két prototípus alapján messzemenő következtetéseket levonni a szériagépekre vonatkozóan, így maradjunk annyiban, hogy eljön még az idő, amikor több valós és konkrét információt is megtudunk majd a típusról.

Bizonyos képességei persze sejthetőek elég pontosan, de példának okáért – egyes hírek szerint – csak a T-50-2 van felszerelve az eredetileg is a gépnek szánt Szaturn 117S hajtóművel. Ez az eddigi legerősebb hajtómű a családban, valódi 3d-s tolóerő-vektoráló, valamint FADEC-rendszerrel is el van látva, továbbá a blisk technológiát is kamatoztatták a kifejlesztése során. Az persze nem biztos, hogy már valóban ez hajtómű van az egyik (vagy mindkét) gépben, de a tervek szerint ez lesz a szériapéldányokba építve.

Egyébként a legérdekesebb az, hogy az oroszok szerint a legnagyobb ugrást a fülkében érték el: már-már sci-fi szintű fejlesztéseket, “intelligens” felszerelést emlegettek ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor viszont a fülke maga nagyban hasonlít a Szu-35S fülkéjére (a fő eltérést a képek alapján az jelenti, hogy a T-50 HUD-ja lényegesen szélesebb), de ott ilyesmire még csak nem is céloztak.

A gyenge pont a fegyverzet: a rendelkezésre álló rakéták… nos, elég gyatrák. Új fegyverzetről nem nagyon vannak hírek, így az a bizarr helyzet állhat elő, hogy szolgálatba állítanak egy korszerű gépet lényegében egy szál gépágyúval.

Nem kevésbé fontos a radar, természetesen, de erről sem tudni pontos részleteket azon túl, hogy hipermodern – legalábbis az oroszok szerint. Ha valaki, akkor ők biztosan tudják, mire képes, de valljuk be, a Patyomkin-falvak és a maszkirovka szülőatyjainak azért nem könnyű mindig, mindenben feltétel nélkül hinni. A radarok vonatkozásában is vannak szórakoztató elképzelések, természetesen: láthatóak ábrák, ahol a gép minden egyes pontjára legalább két (különböző hullámhosszokon dolgozó) lokátor van beépítve. Teljesen hihető. Szerényebb elképzelések 3 radarról szólnak, melyek közül a fő (az orrban elhelyezett) AESA-rendszerű. Utóbbi részét gond nélkül el lehet hinni, bár az első sem teljesen hihetetlen – majd meglátjuk, mi a valóság.

A típusról még hosszasan lehetne értekezni, de nem ez a poszt témája, úgyhogy haladjunk tovább, jöhetnek a képek.

A T-50-1 a földön…
…és a levegőben

A PAK-FA pilótafülkéje (demonstrátor)

Video not available

A repülőeszközökön túl a Légierő kapcsán meg kell említeni a légvédelmi egységeket is. Ezen a területen az újonnan rendszerbe állt Sz-400 (SA-21 Triumph) rakétarendszer mindenképpen említésre méltó, melyből (forrástól függően) két-három osztály is szolgálatba állt már (itt-ott négyet is említenek). A típusból minden ellenkező híresztelés dacára NEM adtak el Kínának (és másnak sem) egy darabot sem és az export még csak pajzán gondolatként sem merülhet fel senkiben 2015. előtt – akkortól kívánják ugyanis szolgálatba állítani a jelenleg fejlesztés alatt álló Sz-500 rendszert. (Putyin megmondta: többé nem fordulhat elő az, hogy jobb technikát exportálnak, mint amilyet ők maguk birtokolnak – és nem viccelt.)

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy fejleszteni nem csak a repülőeszközöket kell, mert van jó pár kapcsolódó felszerelés is (a teljesség igénye nélkül):

Az új Zs-10-es sisak

Sorozatunk következő részében zárásként kitekintünk a többi fegyvernemre és a katonák egyéni felszerelésére is.

  

7 hozzászólás: “Fejlesztések az Orosz Légierőben II.”

  1. Allesmor Obranna szerint:

    Van Il-76MD-90-es, az egyik Pápán járt:

    http://www.youtube.com/watch?v=Py8xgUiaAj8

    Az orosz gépek rendre lesajnált kabinbelsőiről meg annyit árnyalásképp, hogy ez az amúgy közvélekedés, inkább sztereotípia.
    Érdemes összevetni egy F-15A vagy C model kabinbelsőének zsúfoltságát, kezelőfelületeinek állagát (ez utóbbi inkább üzemeltetési sajátosság, zömmel a lényegesen magasabb repült óraszám miatt) egy Szu-27-eséven, vagy MiG-29-esével.
    Az F-15-ösök kabinjában kb annyi különféle kapcsoló és kijelző található mint egy MiG-21bisz-ben, ez a szám jóval 300 feletti.
    Tradíció, hogy pl. a hajtóműellenőrző műszeregyüttes a jenkiknél mindig is bonyolultabb, vagy másképp fogalmazva, összetettebb volt, mint az oroszoknál.

    Ez a véleményem inkább árnyalni kíván sok korábbi beidegződést (azért nyugaton volt folyamatos fejlődés, míg keleten nem, nyugat nem csak az F-15-ösből áll stb stb)

    Nagyon fontos, hogy az oroszok érdemben előreléptek a kabinergonómia terén, az ehhez szükséges kutatási munka azonban nem újkeletű náluk se, csak a fent is vázolt körülmények miatt mostanra érett be.

    Szu-33 modernizációrol pár szót. Jelenleg három gép már biztos kész, folyik a berepülésük a KNAAPO repterén, de, hogy a beigért Al-31FM-1-es hajtóműveket ezek is megkapják/megkapták, vagy sem, nem tudni.
    Egyes vélemények szerint nem tudnak annyit az új hajtóművekből gyrtani, hogy az épp most futó 33-as modernizációs programra is jusson. A legyártott 13.5 tonnás fékpadi tolóerejű verziókat elviszi a Szu-27SzM3 program és az idei évtől átadandó Szu-34-es pédányok.

  2. Flanker szerint:

    Köszi a videót és a kiegészítéseket! (Ciki, de a videót Iceman kolléga készítette és láttam is már… Hogyan felejthettem el?! :D)

    A posztból kiérződő “lesajnálás” valójában nem az: gyakorlatilag kizárólag orosz témával foglalkozom, így ha lesajnálnám őket, nem erről írnék állandóan.

    Az orosz technikával kapcsolatban valóban van egy ilyen sztereotípia, pont emiatt írtam azt, amit és úgy, ahogy, de ennek okáról nem kívánok nyilatkozni. Ha “nem jött le” az eredeti szándék, az nem véletlen. 😉

  3. Ficsór Zoltán szerint:

    Nagyon tetszik.
    És az inkább,hogy Oroszország sem ragaszkodik mostmár a maximális titkolózáshoz. 79′-ben letagadták az épülő anyahajót, pedig vittük róla a fényképet. Ettől függetlenül az orosz technikusok, mérnökök semmivel sem kevesebbek másoktól. Gyönyörű megoldásaik vannak, a végeredmény már magáról beszél. lsd. Mig-29, Szu szinte összes kiadása. Gratula nekik. Csak ne kelljen “rosszra” használni. !!!

  4. karcsi szerint:

    szerintem az oroszok a légierőben hatalmas fejlesztéseket fognak elérni 2020-ig szerintem akkor már már lehet mondani hogy egyenértékű fegyverzete lesz mint az USA-nak.Putyin újra indítja az orosz birodalom motorját.

  5. Sidewinder szerint:

    A Mi-24-esnél mi a szokatlan a lövész sisakjában? Az egy zöld ZS-7V.Direkt helikopteres sisak (azért V) éjjellátó,sisakcélzó és oxigénmaszk szerelhető rá.Kimondottan jól kinéző sisak,akárcsak a sima ZS-7. A ZS-10 viszont elég csúnyára sikeredett,de attól még jó lehet.

    A katapultüléseket és űrruhákat is készítő Zvezda csinálja,és standján kint volt a ZS-7V sisak a MAKS-2005-ön,meg a ZS-10-hez való oxigénmaszk is:
    http://www.redpilot.com/pictures/maks.html

  6. Sidewinder szerint:

    A brazilok is a ZS-7V-t használják a Mi-35M2 gépeiken,az más kérdés,hogy a pilóta itt úgy látszik csak felvette,de be már nem csatolta:
    http://www.youtube.com/watch?v.....re=related

  7. petraeus szerint:

    hello, merre van az emlegetett 3. resz. kituno volt az elso ketto.