Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

2000. augusztusában végleg befejeződött a MiG-21-es pályafutása a Magyar Légierőben. 1961-óta generációk számára jelentette a katonai repülés csúcsát a típus. Pilóták, műszakiak, sorkatonák százainak munkája tette lehetővé, hogy a deltaszárnyú a levegőbe emelkedhessen. Két volt sorszerelő Csillag László (Nyegle) és Nagy Lajos (Lala) visszaemlékezései alapján megismerhettük, hogy milyen volt dolgozni a gépeken. Ők most 38 év után ismét beléptek  az egykori MiG fészek kapuján az MH Pápa Bázisrepülőtéren.

És akkor újra  bevonultunk!

Talán napra pontosan 38 év után újra megkaptuk a „Behívónkat” és ahol annak idején találkoztunk, most  itt állunk a MOM Művelődési Ház előtt. Jómagam Csillag „Nyegle” László és Barátom és bajtársam Nagy „Lala” Lajos. Hát elindultunk, de nem a jó öreg Csepel platóján és vonattal, hanem már a jóval kényelmesebb Forddal.

Az utazás is kényelmesebb volt mint annak idején  a zötykölődő vonattal, de akkor a hatalmas előnnyel hogy 20 éves fiatal srácok voltunk, tele izgalommal és ambícióval a  reánk váró élmények előtt. Most már azért a vállunkon „lévő” majd 60 év súlya kicsit talán meglátszik, bár belül most is fiatalok vagyunk. Pláne egy ilyen esemény előtt.

Mi vár ránk? Milyen lesz a benyomásunk ennyi év után? Hogyan néz ki a piros vonal? Mit fogunk megismerni ennyi év után? Ezekről beszélgettünk az úton és így hamar elrepült az idő, egyszer csak befordultam a laktanya elé.

Megváltozott, de a lényeg ugyanaz. Gondoltam  katonásan lejelentkezem mint annak idején. „Százados Úr Csillag tizedes (mert az vagyok) jelentem, hogy szabadságunkról bevonultunk, szabadságunk idején rendkívüli esemény nem történt…… csak eltelt 38 év.”

Átléptük a „bűvös” kapun és elindultunk a találkozóhely felé, ami a frissen felújított 08-as MiG-23-as felé. Beszélgetés  közben eszünkbe jutott a régi katona nóta hogy „ Százados úr sej haj, százados úr sej haj ha fel ül a lovára,

Nagy Lajos és Csillag László

visszatekint sej haj, visszatekint sej haj az elfáradt bakára, …..ugye fiuk, ugye fiuk szép élet a katonaélet, csak az a baj sej haj, csak az a baj sej haj hogy nehéz a viselet”. Ami talán nem is volt olyan nehéz és ezt a nótát sem énekli már senki, legfeljebb a „ Vitéz Nagybányai Horthy Miklós katonája vagyok én” kezdetűt. Ami annak idején a Kiliánon   elhangzott addig,  hogy „ Vitéz Nagybányai Horthy…..” és megállt a kép az alakuló téren.

Tudniillik hogy minden újonc  századnál volt egy „Nótafa” aki jelen estben nálunk egy kecskeméti tanyavilágból származó srác volt, aki mind politikailag, mind  ideológiailag  „felkészületlen” volt , de gyönyörű hanggal rendelkezett.

Na ezért tudta Nagy Sanyi  betanítani neki, ami aztán vérmes következményekkel járt. Úgy tudom hogy hamar le is szerelték a srácot (ezt is akarta) és rövidesen eltávozott a  „kapitalizmusba” , nem rontva tovább a szocialista erkölcsöt.

Csillag László és Simon Róbert - Akiknek köszönhetjük - sokan mások mellett - a "08" oldalszmú MiG-23 MF megmentését

A gép előtt várt Simon Robi barátom minket hogy mint megbízott „szolgálat vezető” végig kalauzoljon minket ahol lehet.

Az első út természetesen a piros vonal déli része az ott álló szeretett Mig-21-hez vezetett. Itt aztán előjöttek az érzelmek és az emlékek, na és a szakmai felkészültség is. Mivel Lala barátom mindjárt mutatta hogy mire kellett odafigyelni nagyon, a jobb futógondolában  ennek a takaró lemeznek  mindig pontosan a helyén kellett lennie.

Hamarosan új csoda születik...

Sokat beszélgettünk  Balogh Attila százados úrral is aki még élénken emlékezett Lala 4406-ra, (ami most a Grazi Múzeumban van) Aztán a „szolgálat vezetőnk” elvitt az új hangárba ,ahol a Kutató-mentő helikopterek vannak készültségben.

Írány a piros vonal északi vége! Ott ahol Én szolgáltam az 1.században, hát furcsa volt. Az üres „kutyanyelvek”… próbáltam elhitetni magammal, hogy repülés van azért üresek. Összenéztünk Lalával. De hát nem így volt és azt hiszem egyhamar nem is fog ezeken a sokat látott „kutyanyelveken” magyar vadászgép állni. Egyhamar nem lesz rajtuk karbantartó nap vagy repelőzetes.

A kutató-mentő szolgálat két Mi-17-es helikoptere Pápán

Néztem barátomat….elmerengve kereste az emlékeket az 1-es és 2-es zóna felé nézve és azt hiszem hogy meg is találta azokat… ezen a helyen állt a 9601-es.9602-es,és a 9603-as. Fújt a megszokott északi szél de nem éreztük most sem, talán az idő pergett vissza velünk, de egy biztos hogy itt akkor megállt. Visszafelé megálltunk  még a régi hangárnál Lala kedvenc őrszolgálatának helyszínén is .

Már eltűnt a régi nyüzsgés, ami volt tele gépekkel, neki vetkőzött szerelőkkel hogy minél hamarabb újra szolgálatba álljanak.

Sajnos  a két leglényegesebb helyről már lemaradtunk a régi Készültségi hely  és a sokat emlegetett 40-es épület ahol annyi napot, hónapot eltöltöttünk. Már nincs! Az idő és a buldózerek lerombolták, mint annak idején Karthágót, talán csak sóval nem szórták be, hogy „írmagja” sem maradjon. Pedig a Kesziben sok napot eltöltöttünk a Lalával, amire mindig büszkék vagyunk.

Itt szeretnénk megköszönni Simon Robinak, Balogh Attila századosnak, Balogh Attila főtörzsőrmesternek a segítséget,  hogy végig sétálhattunk újra ezeken a helyeket, ahol ifjúságunk egy darabját hagytuk, ahol most emlékezhettünk a szépre és a jóra!

Megköszönjük azoknak a elöljáróknak akik engedélyezték a belépést, hogy néha elszorult torokkal és pár könnycseppel  a szemünk sarkában visszaemlékezhettünk!

Kifelé a kapunál eszünkbe jutott a másik régi katona nóta „benne van a zsoldkönyvem meg a leszerelő civil levelem…………mennek haza végleges szabadságra”

Lala köszönöm, hogy eljöttél velem és  Erőt , Egészséget!!

NEKÜNK MEGTISZTELTETÉS VOLT  ITT SZOLGÁLNI, AZ MH. 47. PÁPA HARCÁSZATI REPÜLŐEZREDBEN (NÉHAI MN 5081.)!

KÖSZÖNJÜK!  „Nyegle és Lala”

  

17 hozzászólás: “38 év után is a piros vonal bűvöletében”

  1. Robcsi001 szerint:

    Nagyon szívesen segítettem, hiszen egy a vérünk. Keróból van!

  2. Nagy Lajos szerint:

    A látogatás örömteli volt, de egyben kicsit elszomorító.
    Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy miért.
    Köszönöm Robinak, meg a többieknek, akik még segítettek.
    Lala

  3. csillag (nyegle) laci szerint:

    Mi mindig összetartozunk. A kerozingőz nagyon “fertőző”.Minden kábitószernél többet ér,mem lehet leszokni róla!
    “Nyegle” Laci

  4. Robcsi001 szerint:

    A 2021-es mellett is ejtünk majd könnyeket. Biztos vagyok benne!

  5. Kóbor György szerint:

    Tisztelt Pap Feri, Lala és Laci! Szervusztok

    Feri! Köszönet a fényképpel illusztrált közleményért!

    Lala és Laci! Hozzátok Toldi Miklós monológjával szólok:

    Hej! ha én is, én is köztetek lehetnék,
    Szép magyar vitézek, aranyos leventék.

    Örülök, hogy nektek sikerült! Szolgáljon örömetekre!

    Laci! Hol a rövidujjú pólód? Eddig mindig abban láttalak.
    Vagy arra is ennyire hideg van?

    Baráti üdvözlettel:

    Kóbor György

  6. Nagy Lajos szerint:

    Sziasztok!
    Többször elolvastam, megnéztem Laci írását, de csak most akadt meg a szemem a bevezetőben a “MIG fészek” elnevezésen (szerintem ez Pap Feri műve)! Ha én ezt előbb tudtam volna, viszek gyalásót, és kerestem volna MIG tojást, és szégyelltem volna, de elloptam volna! Kikeltettem volna (sok a volna), és ha már repülőképes, kivittem volna a Rákos patak partjára reptetni.
    VAR-2 -esekre vadásztunk volna, persze csak fotogéppuskával, és rakéta imitátorral. Nekik is élni kell!
    Lehet, hogy begolyóztam, és MIG függő lettem?
    Rátok bízom az ítéletet!
    Üdv GyagyaLala!

  7. csillag (nyegle) laci szerint:

    Szia Gyuri! A Toldira elszorult a szivem! Az hogy sikerült a Robcsinak KÖSZÖNJÜK.Ott most hideg volt kivül, de belül nem fáztunk.Jövőre is lesz új poló,már tervezem a Szűcs Lacitól kapok majd fényképet. Lala! Én is szivesen lennék “Ornitológus”és még a fára is felmásznék azért a Mig-tojásért. Aztán szereznénk egy keltetőt hogy kikeltsük .Nem tudok itéletet mondani feletted ,mert a diliházban Te vagy a “Napoleon” Én meg a “Cézár”. Ez már nem lesz másképp, de nem is baj és gyógyszert sem kell szedni ellene, mert már bennünk van a kerozingőz! Sziasztok!

  8. Nagy Lajos szerint:

    Na azé! “Cézár”!
    De a MIG tojásért nem a fára kell mászni, azok a föld, de az is lehet, hogy a beton alá tojtak!
    Üdv: Napóleon!
    (Magamra mondom: Olyan jó egy kicsit néha hülyének lenni!)

  9. Robcsi001 szerint:

    Ha ilyen emberekből állt volna az ország vezetése mint TI, még mindig lennének kerozingőzös-szagú MiG-ek!

  10. Kóbor György szerint:

    Szia Lala!

    Igaza van Robcsinak. Ha Hozzád hasonló emberek hülyésked-
    nének, azaz hogy ha az okosok hülyéskednének, nem így állna
    az ország és -a MiG – ek is repülnének. Az a baj, hogy itt min-
    den fordítva sikerült. Vagyis hogy a hülyék okoskodnak. Ha
    ebből a szempontból nézzük a dolgot, tényleg volt rendszer-
    váltás.
    Ettől függetlenül Neked is lehet még egy saját MiG – ed.
    Cak nyugi!

    Baráti üdvözlettel:

    Kóbor Gyuri (Jegenye)

  11. Nagy Lajos szerint:

    Robi, Gyuri!
    Kösz a bizalmat, de soha nem voltam vezető típus, még akkor sem, amikor már a tűzoltóságnál magasabb beosztásban szolgáltam, és lehetőségem, szükségem lett volna rá. Viszont nem útált senki! És ez is valami.
    Végrehajtó(sorkatona)-ként viszont elismerték a munkámat, a tűzoltóság egy külön nagy történet lenne, de ez nem ide való.
    Üdv a Csapatnak: Hüle Lala

    • Flanker szerint:

      Tisztelt Lala “bácsi”!

      Mi itt elsősorban repüléssel foglalkozunk, de volt már rá példa, hogy némileg más téma is “beesett”. Volt időszak például, amikor a repülőtéri (Ferihegy /csakazértis! :D/ és Pápa) tűzoltókról is gyakrabban megemlékeztünk, így nem gondolom, hogy ez a téma annyira távol áll tőlünk…

      Úgy vélem – és szerintem ezt szerkesztőtársaim nevében is írhatom -, hogy ha vannak olyan emberek hazánkban, akik hivatalból és vitathatatlanul megérdemlik a tiszteletet, akkor azok éppen pont a tűzoltók. Ezt szerintem polgártársaink döntő többsége egyébként ugyanígy gondolja.

      (Persze minden szakma vagy hivatás tagjaiba bele lehet kötni, de a tűzoltókba igen nehéz – ráadásul igen vastag bőr is kell hozzá: ők jóval többet kockáztatnak az átlagnál és ennek nemes célja ép elmével nem vitatható, de ezt nyilván nem kell magyaráznom. Ennél a pontnál mindenképpen le kívánom szögezni, hogy kifejezetten büszke lennék arra, ha az adóm egy jelentős részét nyugdíjas tűzoltók kapnák, és ez független az én “sose lesz” nyugdíjamtól.)

      Lényeg a lényeg, szerintem örömmel közölnénk visszaemlékezéseket egy volt pápai sorkatona kalandjairól a Tűzoltóságnál… :)

      Őszinte tisztelettel:

      Flanker

  12. csillag (nyegle) laci szerint:

    Csatlakozom a Lalához gyerekek. A “háborúhoz” kellenek a sorkatonák is nem csak a paracsnokok és ezt a szolgálatot azt hiszem a nagy többség becsülettel ellátta.Mindig tudni kell hogy hol a helye az embernek és akkor nem esik pofára.Én megtanultam hogy úgy csukjam be az ajtót hogy bármikor kinyithassam ,úgy hogy ne köpjenek szemen.De azért mint minden élőlénynek ,nekem is megvan a magam “természetes” ellensége ezen a világon.Lala! hogy vitatkozzam .Igen is van egy faja a MIG-nek ami a fára fészkel és ez az “Indiai-Mig”. A sok kigyó miatt rakja a fészkét a fára. Ezt a legutóbbi “előadásomban ki is fejtetem”. Mondjunk még pár ilyen marhaságot és aztán csak a diliházban kötünk ki. Szevasztok!

  13. Kóbor György szerint:

    Szervusz Lala!

    Ha egy magadféle ember ki meri jelenteni magáról, hogy
    “nem utált senki”, az biztosan úgy volt és úgy is van. Egy
    nyugdíjasnak nem “ez is valami”, hanem EZ A VALAMI. Fogadd
    külön elismerésemet! ( Én is tudom, milyen átkozott érzés
    lefelé és felfelé is megfelelni. Nem beszélve arról, hogy
    a felülről kapott “lapot” úgy kellett leosztani, hogy min-
    denki nyertesnek érezze magát).

    Laci! Valahogy nekem is be kell illeszkednem ugye? Úgy
    hallottam, hogy a MiG fészek alól kivágták a fát, hogy a
    macska se bánthassa a fiókákat. Ha még ez sem elég, körül-
    árkolták, hogy a harangszó se zavarja őket.

    Legyen a szlogenünk: Egységben az erő, kétségben a fizetés!

    Üdvözlettel: Kóbor Gyuri

  14. Robcsi001 szerint:

    Kedves Gyuri! Az idén nem engedtük meg az “időnek”, hogy az összes 23-asunkat magával vigye! Jövőre így teszünk egy 21-essel és még van ötlet a tarsolyunkban:)…

  15. Kóbor György szerint:

    Kedves Robi!

    Örülök a törekvéseteknek. Én sem lennék elrontója a fizikai
    munkával való segítségnek, de a födrajzi távolság részemre nem
    teszi lehetővé. Így csak szurkolni tudok Nektek. ( de azt tel-
    jes kerozingőzzel )

    Mindenesetre nemes dolog, amit tesztek. Biztosan olvastad
    a MiG-15 tragédiáját, no meg a hozzászólásokat. Kialakult a
    “tábor” meg az “ellentábor”. Az utóbbiak szerint fölösleges do-
    log az effajta törekvés. De érdekes módon ők is biztosan ellá-
    togatnak egy egy kiállítóhelyre. Azt már nem tartják magukhoz
    méltónak, hogy tegyenek is valamit a cél érdekében. Tovább nem
    boncolom ezt a dolgot, nem alacsonyítom vele a lap arculatát.

    Célotok eléréséhez kitartást és ERŐT-EGÉSZSÉGET!

  16. Robcsi001 szerint:

    Ami a 15-öst illeti. Történt egy szerencsétlen baleset, de szerencsére akik megálmodták a projektet, nem hagyják veszni a dolgot! És itt a hangsúly! Az anyagi oldalát nem nézve a dolognak, a kitartásban van a lényeg és a hangsúly! Ez a repülőzés olyan, mint a vonatozás. “Akit a mozdony füstje megcsapott”. Aki életében csak egyszer érezte közelről az égett kerozin illatát, az újra és újra át szeretné élni ismét az élményt!