Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

Litvánia, Észtország és Lettország egykoron a Szovjetunió szerves részei voltak, de annak széthullását követően nem örököltek szuperszonikus vadászrepülőgépeket, így komoly problémát jelentett légterük szuverenitásának megóvása. Egy, a térképre vetett rémült pillantást és évszázados fóbiáik frissítését követően rögvest jelentkeztek a NATO-ba, majd 2004-től már tagokként csatlakoztak annak integrált légvédelmi rendszeréhez. Ennek köszönhetően a légtér biztosításához elengedhetetlen készültségi szolgálatot (QRA – Quick Reaction Alert) a szövetséges tagállamok vadászgépei adják, amelyek jelenleg a litvániai Šiauliai közelében található, Zokniai-ként is emlegetett repülőtéren állomásoznak. A dolog nem példa nélküli, Izland és Szlovénia esetében is hasonló a megoldás. A magyar kormány felajánlása alapján 2015 és 2018 között ék felségjelű Gripenek is részt vállalnak a balti államok légterének biztosításában, ami az elmúlt évek “vegetálása” vagy inkább csendes haldoklása után hatalmas előrelépés – ha megvalósul, mert addig még – számos okból eredően – bármi megtörténhet.

Baltic Air Policing (BAP) névvel illeti a NATO azt a feladatot, amelynek célja a három balti ország légterének, légtér-integritásának védelme. Rotációs rendszerben látják el a tagországok vadászgépei a készültségi szolgálatot (QRA), vagyis a tagállamok vadászai négyhavonta váltják egymást. Magyarországon a QRA szolgálatot az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis Puma századának Gripen típusú vadászgépei látják el a nap minden órájában, ami a gyakorlatban 2+1 elfogásra előkészített repülőgép és személyzetük készültségét jelenti. A NATO normának megfelelően a fegyverzet békeidőben kis hatótávolságú infravörös önirányítású légiharc-rakétákból – esetünkben AIM-9L Sidewinder – és fedélzeti gépágyúból áll, de a függesztmények között rendszerint megtalálható még az üzemanyag-póttartály is.

Svéd-magyar vegyespáros

Milyen esetekben emelik a kecskeméti készültségi géppárt? Kérdésünkre a katonai légiforgalmi tájékoztató kiadvány (MIL AIP) ad iránymutatást:

“…1. ELFOGÁSI ELJÁRÁSOK
A Magyar Köztársaság területe felett a következő eljárásokat és látjeleket alkalmazzák, légijárművek elfogása esetén:
1.1 Jogosulatlanul veszi igénybe a magyar légteret az a légijármű, amely az államhatár átrepüléshez
szükséges, jogszabályban meghatározott engedéllyel, illetve feltételekkel nem rendelkezik. Feltartóztatható (elfogható) és leszállásra felszólítható az a légiközlekedésben Budapest FIR-ben részt vevő légijármű:
a.) amely a légiközlekedés szabályait feltűnően durván megsérti, és ezzel a légiközlekedés biztonságát veszélyezteti;
b.) amelynek azonossága (állami hovatartozása) vizuális módon sem állapítható meg, mivel nem rendelkezik az Lt. 6. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott azonosító jelzésekkel;
c.) amelyet felismerhetően jogellenes célra használnak;
d.) amelyről alaposan feltételezhető, hogy repülését különböző anyagok (pl. fegyver, kábítószer stb.) illegális szállítására használja fel;
e.) továbbá az a külföldi állami légijármű, amely a magyar légteret jogosulatlanul veszi igénybe. A légteret jogosulatlanul igénybe vevő légijármű feltartóztatását (elfogását), azzal szemben a nemzetközi jog által megengedett rendszabályok foganatosítását – végső esetben a leszállásra történő felszólítását – a Magyar Honvédség erre kijelölt szervezete végzi, a külön jogszabályban meghatározott polgári légiforgalmi szolgálat kezdeményezésére.
Megjegyzés:
Az “elfogás” szó ebben az értelemben nem foglalja magába azt az esetet, amikor a Kutatási és Mentési Kézikönyv (ICAO Doc 7333) alapján a veszélyben lévő légijármű kérésére kerül sor az elfogásra és kíséret biztosítására…”

Keszi a régi időkből

A fentiekben is látszik, hogy a készültségi géppár emelése elsődlegesen a repülési szabályok súlyos megsértése vagy technikai hiba, egyéb vészhelyzet esetén következik be. A QRA készültség alapvetően repülésbiztonsági célokat szolgál, természetesen bármilyen fenyegetés/harci cselekmény esetén is őket riasztják, amelyre hazánkban a kilencvenes évek elején számos példa akadt a délszláv válság idején – Barcsi bombatámadás, légtérsértések. Persze azóta is voltak riasztások a hazai QRA részére: “rádiócsendben” repülő gép, pofátlan tudósítók helikoptere.

Repülésrajongó utasok előnyben - a többiek viszont sikítani fognak...

A Baltikum országaiban stabil a külpolitikai helyzet, az ellenséges katonai cselekmények kockázata a nullához közelít. A magyar pilótákra ugyanazok a feladatok várnak, mint a hazai QRA esetében. A riasztási protokoll az itthoni gyakorlattal megegyező, hiszen egységes NATO rendszerről van szó. De természetesen kihívásokból nincsen hiány. A készültségi szolgálat ellátásához elengedhetetlen a megfelelő számú hadra fogható repülőgép, és a szükséges jogosításokkal rendelkező repülőgép vezető, hiszen a QRA szolgálatot párhuzamosan Kecskeméten és a Šiauliai légibázison is biztosítani kell egy időben. A Baltic Air Policing műveletben már részt vett  országok egy küldetési váltásban 4 repülőgéppel négy hónapra települtek át Litvániába, így a mi esetünkben is hasonló számok várhatóak. A 14 repülőgépből álló Gripen flottánk elméletben alkalmas a feladatra, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a szintén ugyanennyi Griffel rendelkező Cseh Légierő már sikerrel teljesített egy váltási ciklust a Baltikumban. Remélhetően a felkészülésünk pozitívan hat majd a pilóták éves repülési idejére, az eltérő, idegen környezet pedig kiváló tapasztalatszerzési lehetőséget jelent. Balti országok révén pilótáink ismételten tenger feletti repülési lehetőséget kapnak. Mindez Magyarország légterének védelmét nem fogja hátrányosan érinteni, a 14 Gripenünkből 10 itthon marad, amely mennyiség a készültség biztosításához több, mint bőségesen elég, így a magyar légtér szabad prédaként hagyásával kapcsolatos előzetes ájuldozások totálisan alaptalanok.

Gripenjeink számának növelésére vannak módszerek...

A balti térség stratégiai jelentőséggel bír ugyan, de a Baltic Air Policing alapvetően nem stratégiai, hanem légi rendészeti okokból került létrehozásra. Mivel jellemzően 4 (négy) gép vesz részt egyszerre a feladatok ellátásában, ezért könnyű belátni, hogy ez a mennyiség komoly katonai célok eléréséhez elégtelen, de rendészeti feladatokra tökéletesen megfelelő.

"Neszójjábe!"

A Balti-tenger térségében számos ország található, de mind közül a legjelentősebb nyilvánvalóan Oroszország, különösen posztunk témájának szemszögéből. Ennek két oka van: az egyik a Kalinyingrádi Terület, mely az Oroszországi Föderáció exklávéja, azaz nincs közvetlen határa az anyaországgal. A terület maga ugyan kisebb, mint az Észak-Dunántúl, de katonai jelentősége kiemelkedő: itt van a tulajdonképpeni legfőbb kikötője és a parancsnoksága is az Orosz Haditengerészet Balti Flottájának, illetve két repülőtéren Szu-27 típusú vadászrepülőgépek, illetve Szu-24 típusú vadászbombázó repülőgépek is települnek. A légvédelemről Sz-300 és Sz-400 típusú nagy hatótávolságú légvédelmi rakétakomplexumok gondoskodnak, illetve itt telepítettek egy immáron működő (bár nem teljesen kész) korai előrejelző radart is. Nem elhanyagolható az sem, hogy a híres orosz tandem barátságosabb tagja, Dmitrij Medvegyev (még elnökként) Iszkander rakéták telepítését helyezte kilátásba a területre válaszul az európai rakétapajzsra. A pajzs azóta már variálásra került, de az Iszkanderek telepítése már kevésbé: jól fognak még jönni azok ott – gondolhatják az oroszok. Mindezeken túl természetesen a szárazföldi erők is igen masszívak, bár cikkünk szempontjából különösebb jelentőségük nincs. Kalinyingrád mindezeken felül azért is érdekes a BAP szempontjából, mert csak vízi és légi úton érhető el Oroszország számára úgy, hogy más országok területén ne kelljen áthaladniuk. Hogy az orosz feszültség még érthetőbb legyen, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Balti-tenger fenekén hajóroncsokon kívül más is található: többek között az Északi Áramlat csővezetéke, mely Németországba tart. Ez a környéken sokaknak szúrja a szemét, kinek ezért, kinek azért. Az oroszok viszont rendkívül feszülten reagálnának arra, ha valaki az ukrán-belorusz csaptekergetések után ezen vezetéket is birizgálni kezdené, így aztán a fél szemüket mindig rajta tartják – bár a nyomáscsökkenést a németek amúgy is gyorsan megreklamálnák.

9K720 Iskander (SS-26 Stone)

MiG-31 géppár készültségben

A másik fontos momentum, hogy az észt-orosz határtól 120 kilométerre található Szentpétervár, amely történelmi-érzelmi és nem utolsósorban stratégiai okokból is kiemelten fontos Oroszország és polgárai számára, márpedig ez azt jelenti, hogy a NATO tagállamok katonai erőinek tevékenységét a körzetben Oroszország fokozott, már-már kitüntető figyelemmel kíséri.


Baltic Air Policing nagyobb térképen való megjelenítése

A térkép alapján jól látható, hogy Kalinyingrád, de különösen Szentpétervár légvédelme igencsak komolynak mondható (pedig kizárólag az Sz-300 és Sz-400 komplexumokat vettük figyelembe) – bár Moszkváéhoz képest kifejezetten jelentéktelennek is nevezhetőek akár (de ez most kitérő volt). A Medvének tehát nincs mitől tartania a Baltic Air Policing miatt – csak a régi reflexektől nehéz szabadulni… (Ezen dolgoknak természetesen nem csak katonai, de politikai vonatkozásai is vannak: elsősorban történelmi okokból a baltiak nem rajonganak az oroszokért és fordítva, illetve utóbbiak nehezen tolerálják, ha az ő szemszögükből “három kis miniatűr tintapaca a térképen” a NATO védőszárnya alól időnként kibújva valamivel felbosszantja őket.) Az aktív légibázisokat tekintve az oroszországi rész – vadászok és vadászbombázók vonatkozásában – akár kihaltnak is tekinthető lenne, de ha a térségtől aránylag távolinak nevezhető Hotyilovó Légibázist vesszük alapul, kiderül, hogy a MiG-31 és Szu-27 típusok hatósugarába a Balti-tenger könnyedén belefér – és akkor légi utántöltéssel még nem is számoltunk.

A "vörös 35" felszáll - indul az orosz keszi

Sz-400 Triumf (SA-21 Growler)

Ne feledkezzünk meg persze arról sem, hogy ha BAP gépei mondjuk Észtország északkeleti területei felett hajtanak végre feladatot, akkor az könnyen felkeltheti az orosz légvédelem figyelmét és adott esetben ők is “felzavarhatják” a készültségüket, így aztán a feladatok tervezése igényel némi körültekintést, elkerülendő a félreértéseket. De ha már ez szóba került: anno a svédek is hajlamosak voltak megkergetni a Feketerigókat, ha azok a légterüket vagy semlegességüket látszottak veszélyeztetni, úgyhogy ebben nincs semmi meglepő.

"Big Brother is watching you"

Most, hogy Oroszországot kiveséztük, meg kell említeni azt is, hogy azért van még egy el nem hanyagolható ország a környéken, amellyel mind az Európai Unió, mind a NATO viszonya – finoman fogalmazva – nem éppen baráti, bár nem is ellenséges: Belorussziáról van szó, ami szintén nem elhanyagolható légvédelemmel és repülőerőkkel rendelkezik. Ráadásul az elmúlt időszakban Európában leginkább ők csapták ki a biztosítékot, amikor egy hőlégballon-verseny elkóborolt résztvevőit a készültségi Mi-24-esek (valahol ilyen is van) lelőtték. Persze szögezzük le: sem Oroszország, sem Belorusszia részéről nem kell “barátságtalan”, netán “ellenséges” lépésekkel számolni a dolgok jelenlegi állása szerint és az eddigi tapasztalatok alapján, de bizonyos szakmákban alapszabály, hogy “a legrosszabbra készülünk és a legjobbakban reménykedünk”.

Természetesen a környéken vannak más országok is az eddig említett ötön felül, mint Finnország, Svédország és Lengyelország, de ezekkel a viszony nem túl nagy meglepetésre NATO-szinten baráti (Lengyelország köztudottan NATO-tag), tehát velük – mint esetleges meglepetés-faktorral – nem kell számolni érdemben. Mit értünk meglepetés-faktor alatt? Azt, ami miatt a magyar Gripeneket esetlegesen majd emelni kell: legnagyobb valószínűséggel orosz felségjelű repülőgépeket. Erre egyrészt a Kalinyingrád-Oroszország közötti forgalom, másrészt pedig a magyar Gripeneket „tesztelő” gépek miatt kerülhet sor. Ebben semmi illegális nincs, nem beszélve arról, hogy ilyesmivel nem csak az oroszok, de más országok légierői is foglalkoznak. Cseh barátaink is megtapasztalhatták már ezt a gyakorlatban:

Video not available

Az Il-18 felismerése nyilván nem jelent kihívást senkinek, legfeljebb az jelenthet meglepetést, hogy a kérdéses gép a kiálló antennáival leginkább egy sündisznóra hajaz: elektronikai felderítőről van szó, természetesen.

Ez sem a Moszkva-Szentpétervár menetrend szerinti járat lesz...

A térség érdekessége még, hogy ellenőrzött légterek szempontjából a Balti-tenger teljesen lefedett, minden négyzetmétere valamelyik környező ország felelősségi körébe van delegálva. Ez egy meglehetősen speciális dolog. A helyzet a következő: tengerek és egyéb vízterületek vonatkozásában az országhatárok 12 tengeri mérföldig terjednek a partoktól (különleges esetekre most nem térünk ki), ami ezen túl van, az nemzetközi vizeknek számít – a „légi országhatárra” pedig ugyanez érvényes. Tehát ami ezen a 12 tmf-en túl található, az nemzetközi légtér, amelyet irányítási szempontból valamely ország légiforgalmi szolgáltatója felügyel. Az államhatáron túlterjeszkedő “nemzetinek látszó, de valójában delegált” légtérbe történő berepülés tehát csak szó szerinti értelmezésben jelenthet „légtérsértést”, valójában nem, hiszen az adott ország határait a „berepülés” nem sérti meg: bár az adott ország irányítása alá tartozó légtérben jár ugyan a gép, de még az országhatáron kívül, azaz nemzetközi légtérben. Ugyanakkor természetesen a területileg illetékes légi irányítást a repülési terv leadásával értesíteni illik, ha valaki ilyen helyen kíván repkedni – ellenőrzött légtérben – (amit – amennyire tudni lehet – még az oroszok is meg szoktak tenni), de ha erre netán nem kerül sor, akkor sincs szó légtérsértésről (szintén nem érintjük a speciális eseteket és hangsúlyoznánk, hogy írásunkban katonai gépekről van szó alapvetően, témánkból eredően), lévén nemzetközi légtérről van szó. Ezért van az, hogy amikor mondjuk egy Szu-24 vagy Il-20 bukkan fel a lokátorok ernyőjén pl. észt irányítás alá tartozó nemzetközi légtérben, a Baltic Air Policing QRA-géppárját a kérdéses gépre emelhetik ugyan, de csak kísérhetik az adott légi járművet – ha az a vonatkozó nemzetközi szabályokat nem sérti meg -, mert a nemzeti légtér megsértéséről természetesen nincs szó. (Értelemszerűen ugyanez a helyzet akkor is, ha egy fészekalja Mackó bukkan fel Kanada vagy az USA közelében, de 12 mérföldnél közelebb nem mennek a partokhoz.) Alapvetően tehát a BAP feladata a nemzeti légtéren túl, nemzetközi vizek feletti légtérben a vonatkozó nemzetközi repülési szabályok betartatása, civil és katonai gépekkel egyaránt. Ennek megfelelően fegyverhasználatról vagy a gépek “elkergetéséről” történő ábrándozásnak nincs helye általánosságban – hacsak nem akar valaki arra ébredni, hogy mondjuk orosz tengerészgyalogosok állomásoznak a nappalijában, belőle pedig kötözött sonkát csinltak. Kevés ilyen hülye rohangál a világban, de azért ne nyugodjunk meg nagyon: az egyiket időről-időre fel akarják venni a NATO-ba… 

A Balti-tenger térségének légtere (részlet) - nagyításért klikk a képre

A „hidegháborús sportokban” az oroszok a mai napig is élvonalbeli játékosnak számítanak, azaz kifejezetten szeretnek mások idegeivel játszani: már-már legendák szólnak arról, hogyan hagyják figyelmen kívül a rádióhívásokat nemzetközi vizeken és légterekben, ami természetesen a légi irányítás körében sem teszi őket népszerűvé, de ők nem is népszerűségre hajtanak. Jellemző példaként említhető meg, hogy nem is olyan régen egy komolyabb repülőcsoport majdhogynem körberepülte Japánt, amire a japánok meglehetősen hisztisen reagáltak, de az oroszok “bociszemeket meresztve” közölték, hogy ők nemzetközi légtérben repültek – amit “jobb” kocsmákban úgy fordítanának szokatlanul finoman magyarra, hogy a japánok “le vannak ejtve” a siránkozásukkal együtt.

Figyelembe véve azt, hogy hazai viszonylatban egyáltalán nem túl gyakori, hogy a kecskeméti keszi más országok légierejének gépeire lenne emelve, ezért a magyar részvétel a Baltic Air Policingben – tulajdonképpen elsősorban (várhatóan) Oroszországnak „köszönhetően” – rendkívüli jelentőségű: túl azon, hogy kivesszük részünket a szövetség feladataiból, a magyar pilóták komolyan profitálhatnak a feladatból eredő tapasztalatokból és látványos élményekkel gazdagodhatnak. Némi szerencsével persze mi, a magyar katonai repülés rajongói-követői is, ha például pilótáink készítenek majd videófelvételeket az ottani élményeikről, ahogy természetesen kollégáik sem hagyják ki az ilyen lehetőségeket:

"Te Józsi... Nem volt ismerős a muszka pilcsi?! Én már tutira láttam valahol..."

Természetesen az ilyen élményeknek van kockázata, így az óvatosság természetesen mindeközben igencsak indokolt, ahogy arra ez vagy éppen az utóbbi eset is példaként hozható fel…

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Honvédelmi Minisztérium Sajtóirodájának a cikkünk elkészítéséhez nyújtott segítségükért.

  

Egy hozzászólás: “Magyar Gripenek a Baltikumban”

  1. Nagy Lajos szerint:

    Halihó!
    A 4405-ös a boxtársam volt Pápán (1973-75), az én Picinyem a 4406-os volt. De akkor még nem voltak ilyen tarkák, és a felségjelzés is más volt!
    Üdv: Lala