Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!

Minden, a katonai repülés, de főleg a szovjet/orosz vasak iránt érdeklődő (és az azokat utálók is :D) kíváncsian várja, hogy szíriai háttérrel harci bevetést repülő orosz gépekről fotók és videók jelenjenek meg, valamint, hogy kiderüljön, hogy a hadiipari fejlesztésekbe fektetett orosz olajpénzek megtérülnek-e, azaz az új és a fejlesztett gépek többet és jobban tudnak-e a régieknél. No, meg a sérülésállóság megismerése is nyilván érdekes lehet, ahogy az is, hogy hogyan muzsikálnak az oroszok a szárazföldön a szovjetek afganisztáni szerepléséhez képest. Erről a témáról jelenleg igen korai lenne posztot írni, így nem is ez lesz a mai témánk, hanem az, hogy egyáltalán mi a fene zajlik Szíriában, mit keresnek ott az oroszok és érintjük a menekülteket is. Azt már most jelezném, hogy a témáról eszméletlenül sokat lehetne írni, de mivel szerkesztőségünk egyik tagját sem az itt elkövetett karakterek számáért fizetik, így igyekszünk rövidre fogni a dolgot, de sejthető, hogy nem nagyon fog menni: ehhez a témához képest az ukrán-orosz balhé faék egyszerűségű. Az írás célja alapvetően az, hogy a “mértékadó” (más elnevezéssel mainstream) média által előadott, jellemzően az amerikai álláspontot képviselő, illetve az “alternatív” média által sugallt összeesküvés-elméleteket sem nélkülöző értelmezések mellett egy harmadikat mutassunk be, annak ellenére is, hogy most sem gondoljuk azt, hogy nálunk lenne a bölcsek köve.

Hafez al-Asszad, az apa

Kezdésként kapásból kihagyjuk, hogy Szíria hol van, ennek ismerete elvárt. Amit viszont mindenképen tudni kell róla, az az, hogy hosszú évtizedek óta az Asszad família a “főnök” arrafelé. Figyelembe véve, hogy azon a környéken egy puccs pont olyan mindennapos esemény (lenne), mint nálunk egy feles pálesz beverése, ez nem olyan rossz teljesítmény. Sejthető, hogy Asszadék (magyarul mostanában Aszadként szerepel mindenhol, de miért?) ezt nem jámborságuknak köszönhetik: ha valaki sokat ugrál velük szemben, akkor azt a helyi titkosszolgák rákötik a kettőhúszra, majd összeverik. Vagy fordítva. Meg ami még az eszükbe jut, de ne menjünk bele mélyebben, egyszerűen csak könyveljük el a tényt, hogy a jelenlegi szíriai hatalom nem ministránsfiúk gyülekezete. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a jelenlegi szír elnök, Basar al-Asszad apjánál lényegesen “kedvesebb fickó”, de azért nem hánykolódik napokig álmatlanul az ágyában, ha civilek lemészárlására kell parancsot adnia.
Itt azért érdemes azt is megjegyezni, hogy ennek ellenére az uralmuk alatt egyáltalán nem volt olyan szörnyű az élet: volt igen méretes középosztály (is), akik elég jól éltek, így a szírek jellemzően a megtakarított pénzükből indulnak Európa felé, nem pedig azért, mert a CIA és/vagy a Moszad megvette a (lebombázott) házukat vagy csak szimplán kitömte a zsebüket, mert van egy halom pénzük és nem tudnak mit kezdeni vele. Az az elképzelés tehát, hogy a szírek között nincsenek orvosok vagy mérnökök, mert mindenki kecskepásztor (vagy terrorista), szintén orbitális ökörség.
Az ugyebár köztudott, hogy az egész szír balhé úgy kezdődött, hogy “a szír népnek elege lett az elnyomásból és a demokrácia útjára kívántak lépni”. Valóban, az “Arab tavasz” (az elnevezés ne tévesszen meg senkit, az alapötlethez pont az araboknak nem volt leginkább köze, de hát a kérdéses eseményekre az “amerikai tavasz” elnevezés elég bizarr lenne) keretében ez volt a terv, mely a 2011. február 4-re meghirdetett “Harag Napján” vette volna kezdetét. Igen, volna, ugyanis a kérdéses rendezvény érdeklődés hiányában elmaradt: a kutya sem ment el rá. Ciki. Kínos. Vicc. Ennyit a szír nép forradalmi igényeiről, még annak ellenére is, hogy – mint már említettük – a regnáló hatalom korántsem örvendett hatalmas népszerűségnek a szírek körében. Viszont a legostobább szír is tudta azt, amit mások nem, vagy pont nem érdekelte őket: Asszad jelenti ott a legkisebb rosszt. Azt már csak  halkan jegyzem meg, hogy mennyire életszerű, hogy a szírek, akik évtizedek óta kölcsönösen egymás torkának elmetélésével vannak elfoglalva az izraeliekkel, most majd lelkesedni kezdenek azért az USA-ért, amely Izrael 1-es számú szövetségese és így az újdonsült “barát” borítékolhatóan legelső kérése az lesz a szírek felé, hogy kezdjék el szeretni az izraelieket, de izibe’.
Ha az egyik legfőbb ellenlábas kilétét tisztáztuk, akkor tisztázhatjuk azt is, hogy Szíriának nincsenek barátai, ahogy egyetlen más országnak sincsenek: érdekeik vannak, esetleg másokkal közös érdekeik. Utóbbiak terén több évtizedes múltra tekintenek vissza a szovjetekkel (lásd még Oroszország) és Iránnal. Tulajdonképpen Kínát is ide sorolhatjuk napjainkban, de ez jobbára a “törjünk borsot a jenkik orra alá” mozgalom keretében zajlik, a szír-kínai kapcsolatok eddig nem voltak különösebben kiemelkedőek. Innentől kezdve azt is tudjuk, kik utálják a szíreket: úgy van, mindenki más a környéken.

“Jól hallom, hogy beszóltál?” – avagy a fiú

Pár dolog még Szíriával kapcsolatban:
Asszad egy diktátor, mindennel, ami ezzel jár, ahogy már az apja is az volt. Ez viszont azon a környéken nem túl szokatlan, sőt: arrafelé ez a természetes állapot, lényegében. Ez számunkra, európai (avagy Észak-Atlanti) fejjel érthetetlen, pedig marha egyszerű: arrafelé nem európaiak élnek, hanem jellemzően arabok (meg a  többiek, de nem megyünk bele, mert soha nem érünk a végére). Az arabokkal (Szíria esetében döntően sémiekkel, de ez nem egy tudományos munka, úgyhogy nem nehezítem meg az életemet ilyen “apróságokkal” sem most, sem a továbbiakban) történelmileg úgy alakult, hogy muszlimok lettek, nem keresztények. Innentől kezdve az egész életről alkotott elképzelésük totálisan más (jó, részben: a drága és márkás, illetve az arannyal bevont cuccokat ők sem vetik meg és a dekoratív nőknek sem próbálnak valójában ellenállni különösebben, ha tehetik – és ha Allah “nem látja”, akkor vedelni is tudnak: igen, alkoholt). A halálról szintén. Náluk nincs is olyan “elvárás”, hogy “Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”, illetőleg temperamentumokat tekintve is eltérőek tőlünk, ami egy “felidegesíthetetlen” skandinávval összehasonlítva különösen feltűnő, de még a mediterrán térség európai népei is higgadtak és csendesek hozzájuk képest.
…és akkor most csapjunk a homlokunkra: “Basszus, az oroszok is rajonganak az erős kezű vezetőkért, már amelyik éppen nem milliós tételben mészárolja őket!” Bizony. Az oroszok sokkal jobban értik azt a környéket (is), mint mi. Ezt nagyon jól jegyezzük meg, ugyanis nagyon fontos: ebből eredően ők a környéken zajló események következményeit is pontosabban fel tudják mérni. Lásd Líbia: a művelt nyugat odament “rendet tenni”… Úgy van: ritka hülye ötlet volt. Líbiában jelenleg akkora káosz van, hogy még mi is isszuk a levét.
Visszatérve tehát Szíriához, érdekes még, hogy a diktatúra alatt a helyi kisebbségek – köztük keresztények is! – összességében békében, háborítatlanul éldegéltek a többiekkel. Mára már ez nem igaz: akiket nem mészároltak le, azok elmenekültek. Újabb kínos momentum: nem a diktatúra kormánycsapatai bántak el velük. Még kínosabb momentum: hallotta valaki emiatt a nyugatot bombázással fenyegetőzni a terroristákkal vagy a felkelőkkel szemben?
További érdekesség, hogy bár Szíria muzulmán ország, meglehetősen világias volt Asszadék alatt (ahol most is ők vannak nyeregben, ott ez most is így van): a nőknek nem kellett bebugyolálniuk magukat ahhoz, hogy kimehessenek az utcára, például.

Sulfa Fouakhrge, szír színésznő tradicionális viseletben – az IÁ nem lesz ettől elájulva… (fotó: pixdaus.com)

Természetesen Asszadékért egyáltalán nem rajongott és most sem rajong mindenki, melynek számtalan oka van (Asszadék alaviták, a többiek meg leginkább nem, de ez mellékszál). Viszont egyetlen dolog van, amiben az ellenlábasaik egyetértenek: a jelenlegi hatalomnak távoznia kell, aztán majd lesz, ami lesz, de hogy azt nem demokráciának fogják hívni, az hétszentség Allah akarata. Törődjünk bele: Szíriában nincs “demokratikus ellenzék”, soha nem is volt, soha nem is lesz. Bárki kerüljön is hatalomra, az első dolguk az lesz, hogy lemészárolják azokat, akiknek valamiért “nem tetszik a képe”: először Asszad támogatóit, aztán azokat, akik Asszad ellen harcoltak ugyan, de más csoportokban és így tovább. “Fincsi” lesz, arra akár mérget is lehet venni. A jó hír az, hogy ez a forgatókönyv arra az esetre vonatkozik, ha az úgynevezett “mérsékelt ellenzék” jut hatalomra: ha a terroristák, abba jobb nem is belegondolni. Ez az, amivel az oroszok tökéletesen képben vannak, míg a “művelt nyugat” biztosra veszi, hogy ha Asszad távozik a hatalomból (élve vagy halva, édesmindegy), akkor minden szép lesz és jó egy csapásra: kitör a demokrácia és a béke a Közel-Keleten, Irán keblére öleli Izraelt és így tovább. Ha ilyen pánostoba baromságot betépett hippik vezetnek elő, akkor az ember nem csodálkozik, de lássuk be, a “művelt nyugattól” elvárható lenne, hogy felismerje: ekkora baromságot még senki nem talált ki, pedig az emberi történelem tele van hülyébbnél hülyébb elképzelésekkel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az Észak-Atlanti térség vezetői mindig csak annyit tudnak, hogy mit akarnak, de azt a jelek szerint nem nagyon képesek átlátni, hogy mi lesz utána valójában. Ez elképesztő idiotizmusra vall, mintha hisztis ovis kislányok lennének a politikusaink (igaz, egy politikus akkor sem lehet aranyos, ha éppen nem hisztizik).
Az utóbbi időben a szír kormánycsapatok kezdtek nem túl fényesen állni: a kutyának sincs kedve bevonulni katonának, hogy aztán terroristák/felkelők metéljék el a csóri hadköteles torkát, illetve a másik oldal is folytat “toborzást”: a hadrafogható férfiak vagy beállnak hozzájuk vagy meghalnak. Naná, hogy aki tud, az menekül. Mármint a háború kezdete óta, hiszen előtte ilyen nem volt, és nem azért, mert a szírek nem tehették ki a lábukat Szíriából. Érdekes…
Még egy apróság: a szíriaiak nem (sem) hülyék. A kormányellenes erők egy jelentős része tudja, hogyan kell kedvező fényben feltünteni magukat, tehát összehordanak hetet-havat demokráciáról és hasonlókról, hiszen a lehetséges szponzoraik valami ilyet akarnak hallani. Természetesen ez a szöveg pont annyira hiteles tőlük, mintha a sertéspörkölt ízvilágáról tartanának előadást: egyetlen másodpercig sem gondolják komolyan. Megjegyzem, ennek a szövegnek már bedőltek a demokrácia exportőrei anno Afganisztánban, aztán meg lestek, mint hal a szatyorban. Azért, mert valaki “lepedőbe csavarva” jár, turbán van a fején és szakáll, napok óta nem fürdött, egy szót nem tud angolul és szamárháton közlekedik, még nem hülye, sőt: könnyűszerrel átverheti a magától elszállt nyugatit a palánkon.

Szíriát és a kormányerőket nagyjából kiveséztük (lehetne többet is írni a témáról, de szeretnék egyszer ezen iromány végére jutni), ezért aztán, hogy haladjunk is, nézzük meg, kik kavarják a fortyogó szír lábos tartalmát (nem árulom el, mi van benne, elég nyilvánvaló) és nagy vonalakban mik az indítékaik, azaz milyen érdekek ütköznek Szíriában:

USA. Elöljáróban egy dolgot szeretnék kérni: azok, akik azt hiszik, hogy az USA Grál-lovagok gyülekezete, a tisztesség és becsület mintapéldája, álljanak fel és fogják kézen azokat, akik szerint az USA maga a Sátán: távozzanak (akik pedig a később következő országokkal vannak ugyanígy, kövessék a példájukat). Most. Köszi.
A maradó érdeklődőknek és értelmeseknek mondanám, hogy a helyzet az USA esetében meglehetősen egyszerű: utálják Asszadot, mint a sz… Szóval nagyon. Álláspontjuk szerint, ha Asszad távozik a hatalomból, akkor Szíria virágzásnak indul, a környéken kitör a béke és a szeretet, satöbbi. Erről már volt szó, de azért itt megemlítenék egy nevet, emlékeztetőül: Kadhafi.
Amerikai részről vannak még tényezők azért: Asszad távozása kívánatos ugyan, de az már kevésbé, hogy ennek kapcsán amerikai áldozatokról kelljen magyarázkodni a választóknak. Ez azáltal, hogy néha beszámolnak arról, hogy pépesre bombázták az ún. “Iszlám Állam” fegyvereseit, könnyedén tartható: eladható sikerként, veszteségekkel pedig nem jár. Főnyeremény, pláne, hogy a valós eredményeit a kutya nem ismeri. Egy szárazföldi beavatkozás már nem lenne ilyen vértelen, tehát népszerű sem, pláne Irak és Afganisztán után.
Amerikai barátainknak korábban is volt már összezörrenése az oroszokkal Szíria kapcsán: pár éve, amikor az amerikaiak azt állították, hogy a kormánycsapatok vegyifegyver-támadást intéztek a civil lakosság ellen (már megint) és ezért bombázás jár. Az oroszoknak és a világ cinikusabb részének erre azonnal Szaddam Husszein vegyifegyverei ugrottak be, majd egyszerűen kiröhögték a jenkiket, a szír kormány meg orosz közreműködéssel (is) átadta és megsemmisíttette a kérdéses fegyvereket. Már azokat, amelyek még a birtokában voltak, ugyanis ilyesmit a “felkelők” is zsákmányoltak hódításaik során… Ekkortájt történt az is, hogy az orosz és amerikai hajók “egymást lökdösték” Szíria partjai közelében, a halak meg nem mertek a felszín közelébe menni, mert el sem fértek volna közöttük. Ekkor volt az is, hogy az oroszok észleltek a környéken valami rakétakilövést, ami miatt mindenki rajtuk röhögött – eleinte: aztán az amerikaiak szépen, de főleg halkan elismerték, hogy valami “rakétavédelmi tesztet” folytattak az izraeliekkel, bocsi… Aztán ment mindenki a dolgára, az amerikai bombázás elmaradt és a jenkik nem tűntek emiatt különösebben csalódottnak, már egy-két véresszájú hülyét leszámítva. Érdekes história, talán a Konteó Blog majd megénekli egyszer a lehetséges eseményeket.
Népszerű vélemény, hogy “majd jönnek az amik és rendet csinálnak”, illetve, hogy erre eleve “ők a legalkalmasabbak“. Kétségtelenül lenne módjuk a rendezésre, de azok után, hogy elsősorban ők okozták az egész felfordulást, jobb lenne, ha inkább nem szólnának bele a továbbiakban: valójában (politikailag) egyáltalán nem alkalmasak erre a feladatra, mert valamiért képtelenek végiggondolni az ötletelésük következményeit, pedig amúgy egyáltalán nem hülyék, főleg nem ennyire.
CÉL: A szövetségeseik kezére kívánják játszani Szíriát, hogy ezzel is erősítsék őket, Iránt pedig gyengítsék, az oroszokkal meg újra kitoljanak. Izrael biztonsága sem elhanyagolható szempont a sztoriban számukra. (Ha Asszad azt mondaná, hogy egy óra múlva már nem az irániak, hanem a szaúdiak az országos cimborái, onnantól kezdve nem is foglalkoznának vele, akkor sem, ha konkrétan népirtásba kezdene. A politika csúnya dolog.)

Irán. Nem említettem eddig, mert uncsi, de elkerülhetetlen: az iszlám hívei egyáltalán nem egységesek, vannak köztük siíták és szunniták is. Meg kisebb létszámban más irányzatok követői. Irán és Szíria is az ún. “siíta félholdhoz” tartozik (amely Irakon át húzódik közöttük), tehát barátok. Nem azért, mert ilyen barátkozósak, hanem azért, mert a másik oldallal (a szunnitákkal) barátkozniuk legalábbis nehéz lenne fogadókészség hiányában: mindkét csapat kéjes örömmel látná a másik oldalt a saját vérében haldokolni. Barbár népség, mi? Bocs, de azért van a világ “civilizált” részén a mai napig is olyan olyan hely, ahol katolikusként nem egészséges bemenni a protestánsok közé és fordítva…
Irán csapatokkal is képviselteti magát a konfliktusban, illetve a libanoni “leányvállalatuk”, a Hezbollah is beszállt, bár az utóbbi időben – főleg az oroszok megjelenése óta – ők inkább a kiszállásra hajtanak.
Róluk sem érdemes azt képzelni, hogy emberbaráti szándékok vezérlik őket az “amerikai Sátánnal” szemben, és pusztán csak azért, mert nem rajonganak az amcsikért és az izraeliekért, még egyáltalán nem lesznek “jó arcok”.
CÉL: Meg kívánják tartani Szíriát a szövetségesüknek, mert kell a hely, hogy azon keresztül (is) sakkban tarthassák Izraelt, meg amúgy is: több lúd disznót győz, avagy inkább mellettünk álljon fel valaki, mint velünk szemben: így is bőven sok ellenségük van.

Szaúd-Arábia. “Alamuszi macska nagyot ugrik.” Kifejtem bővebben: a szaúdiakra a kutya nem tekint nagyhatalomként, pedig elég komoly fegyveres erővel rendelkeznek, illetve az általános elképzelés az róluk, hogy punnyadnak a légkondícionált palotáikban, költik a pénzt és egyéb luxustevékenységeket folytatnak, mással nem is törődnek. Tévedés, egyáltalán nem ilyen tohonyák, hanem ilyen jól konspirálnak. Súlyukat a világban az is növeli, hogy egyrészt némi túlzással egy hatalmas olajos hordón üldögélnek, másrészt pedig számtalan olyan figura rohangál közöttük, akik egyenként is kilóra meg tudnák venni mondjuk Kelet-Európát (Ukrajnával bezárólag, de az most amúgyis alkalmi vétel lenne, üveggyöngyökért is, akár). Tehát, amíg a szaúdiakra a kutya nem figyel, addig ők nagy összegekkel keverik a trutyit a környékükön (is), mert ambíciójuk is van ám. Irán esetében tisztáztuk az egyiket, amit most kiegészítünk azzal, hogy a szaúdiak igenis regionális nagyhatalmat jelentenek a környékükön, illetve a komplett iszlám világban: van pénzük. Sok.
Térjünk vissza a “burnuszos pénzeszsákokhoz” egy kicsit: ez azért érdekes dolog, mert tényleg iszonyatos vagyonuk van, másrészt meg azért, mert jellemzően valamelyik gazdag és említésre méltó hatalommal, befolyással bíró helyi család tagjai, így “kicsit” több van nekik megengedve, mint egy egyszerű szaúdi polgárnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha mondjuk Szaúd-Arábia megorrol valakire, de nem szeretné beszennyezni vele a kezét, akkor mondjuk Ali herceg kap egy felkérést (busás jutalom kilátásba helyezésével), hogy rendezze a dolgot. Így aztán, ha esetleg valami rosszul sül el, a szaúdiak mossák a kezüket, mondván, hogy ez magánakció volt, Ali herceg meg eltűnik, esetleg tulajdon testével növeli a datolyapálmák terméshozamát. Megismétlem: némelyik szaúdi hercegnek annyi pénze van, hogy az a világ legkomolyabb titkosszolgálatainak is több éves költségvetése: márpedig pénz beszél…
Jegyezzünk meg itt még valamit: a szaúdiak és az amerikaiak elég nagy “cimborák”, de persze leginkább a jenkik a dominánsok ebben a kapcsolatban, mosolyszünetek persze előfordulnak. Ez azt jelenti, hogy ha a szaúdiak nekiállnak valamit nagy erőkkel kavarni, akkor arról az USA is tud (miről nem?), netán rá is bólintott. Ez a már-már költőien szép kapcsolat azért érdekes, mert amíg Asszad egy “mocskos diktátor, aki emberek ezreit mészárolja le és lábbal tapossa az emberi jogokat”, addig a szaúdiak… Öööö… Ártatlan, ma született bárányok, akiknél a lefejezés, akasztás, megkövezés természetesen csak ügyes trükk a nép szórakoztatására, de egy szó nem igaz belőle, ahogy az sem, hogy a nők el lennének nyomva náluk, az meg egyszerűen pofátlan hazugság, hogy adott esetben a szaúdiak szemrebbenés nélkül halomra lőnének pár nomád népet, ha útban lennének. Ennek megfelelően az amerikaiak nem is bombázták még le Szaúd-Arábiát, hiszen ott köztudottan demokrácia van, tehát nem is lenne rá ok.
Vallásilag vahabiták, ami az iszlám egyik irányzata, amúgy a szunnita országok közé tartoznak: nagyon nem szeretik a siítákat. A muszlimok 90%-a amúgy a szunnitákhoz tartozik, ha ez mond valakinek valamit… (Nagyjából ugyanez mondható el hellyel-közzel több más Öböl-államról is egyébként, akiket ezzel a mondattal le is tudtunk…)
CÉL: Így vagy úgy, de meg kívánják szerezni maguknak Szíriát, hogy Iránt visszaszorítsák.

Oroszország. Napjainkban az amerikaiakat utálni elég népszerű elfoglaltsággá vált, ami az utóbbi közel 25 évben mutatott amerikai “teljesítmény” alapján nem túl meglepő. Ez sokaknál azon “brilliáns” gondolathoz vezetett, hogy szeretni kezdték az oroszokat (holott korábban leginkább őszintén és szívből utálták őket, igaz, akkor az oroszok még szovjetek voltak) az ősi és gyakran bevált bölcsesség alapján, mely szerint “Az ellenségem ellensége a barátom.” Ez azért vicces, mert jellemzően azt gondolják az oroszokról, hogy napjainkban ők a “jó fiúk” az amerikaiakkal szemben. Tessék megkapaszkodni: tévednek.
A helyzet Szíria kapcsán az oroszok részéről egyszerű: a környéken Szíria az utolsó cimborájuk, mióta Kadhafi beadta a kulcsot – pusztán csak azért, mert ők és a kínaiak hittek a nyugatnak. Tehát az oroszok innentől kezdve TUDJÁK, hogy mindenki nagy ívben tesz Asszadra, a fickónak a világon semmi jelentősége azon kívül, hogy ürügyül használják: valójában Szíriát kívánják megszerezni ellenlábasaik maguknak. Innentől kezdve az oroszok számára tökmindegy, hogy Asszad vállalható vagy vállalhatatlan figura-e, támogatni fogják, mert ha a fickó elbukik, akkor ők is bukják Szíriát. Igen, van ott egy orosz kikötő, Tartusz (egy ideje meg egyre több orosz bázis), de ez gyakorlatilag érdektelen, mert Szíria a torta, a kikötő csak egy koktélcseresznye a tortán lévő habon. Ja: az amcsik és szövetségeseik alá tenni kéjes érzés. Az oroszok az általuk puccsnak nevezett ukrajnai hatalomátvétel óta pláne nem bíznak az amerikaiakban és az általuk támogatott szervezetekben, így ez még a “mérsékelt felkelők” számára is baljós fellegeket vetít Szíria kék egére, lévén biztosak lehetnek abban, hogy miként Asszad, úgy az oroszok is ott igyekeznek alájuk vágni, ahol csak lehet.
Ezen túlmenően van még orosz érdek Szíria mellett: ha Asszad elbukik, Szíriában a jelenleginél is hatalmasabb felfordulás lesz, még több menekülttel, de legfőképpen még több terroristával. Az oroszok nem (sem) hülyék, képben vannak azzal, hogy a terroristák előbb-utóbb egyre komolyabb mértékben fogják lázítgatni a náluk, illetve a közelükben élő muszlimokat, az meg nem túl jó buli. Ebből következik, hogy a potenciális terroristákat sokkal kényelmesebb még Szíriában megritkítani, mint otthon. Ha tehát Asszad hatalmon marad, eszközöl némi változtatást (már miután a lázadók elhaláloztak, amihez persze minden segítséget meg fognak kapni Asszadéktól), aztán a szokott módszerekkel, a szokott eljárás szerint a “terroristagyanús” elemeket megküldik Allah keblére: azt majd ők tudják, ki az, aki terroristagyanús… Business as usual.
Most komolyan: tényleg van valaki, aki azt hitte, hogy az oroszok azért mennek Szíriába, hogy megakadályozzák még több ember halálát és véget vessenek a menekültáradatnak?! De cuki… Nos, nem: az oroszok kizárólag a saját érdekeiket tartják szem elől (ezzel nincsenek egyedül, mily meglepő), az egy másik sztori, ha ez éppen egybevág mások érdekeivel vagy kívánságaival, illetve “járulékosan” esetleg az otthon maradt szírek esélyeit javítja. Van ilyen néha…
CÉL: Meg kívánják tartani Szíriát, ha másért nem, akkor “csakazértis”: márpedig Oroszország nem hátrál tovább.

“Szalem alejkum! Önök kértek itt légi támogatást?!”

Törökország. Ó, hát ők egy igazán “jó fej” csapatot jelentenek. Nyilván nekik egy, az ő érdekszférájukba tartozó Szíria felelne meg, ami sokak ízlését sértené, így például az oroszokét, a szaúdiakét, az irániakét. Alsó hangon. A másik érdekes rész török szempontból a kurdok esete: régebben a törököket Hunyadi Jánossal ijesztgették, ma ezt a szerepet a kurdok látják el. Na, nem azért, mert olyan eredményesek lennének a törökökkel szemben, mint Hunyadi, hanem azért, mert a törökök hajlamosak minden bokorban kurdot látni, és a XXI. században már nem éppen elfogadott módon úgy vannak velük, mint Sheridan tábornok az indiánokkal volt: “Ha én eddigi életemben láttam jó indiánt, hát az mind halott indián volt!” Ezért aztán az Egyesült Államok és szövetségesei számtalan alkalommal szankciózták és bombázták Törökországot. Hát hogyne…
Ha valaki valaha is olvasott történeteket a török(-magyar) harcok idejéről, akkor nyilván megtanulta, hogy “akkor lehet hinni a töröknek, ha már ló legel a sírján”. Némi álnoksággal vegyes ravaszságért soha nem kellett a szomszédba menniük. Mondom, a törökök rendkívül kurd-centrikusak: akár az IÁ-val is hajlandóak elnézőek lenni, csak azért, hogy alátegyenek a kurdoknak (ismét utalnék a jó kurdoknak a törökök által vélt egyetlen közös jellemzőjére), vagyis terrorellenes műveletek címszó alatt valahogy, valamiért rendszerint a kurdokat bombázzák, az iszlamistákat meg csak a látszat kedvéért. Volt már arról szó, hogy esetleg fel kéne venni a törököket az EU-ba?! 😀
CÉL: Még több hatalom és befolyás a környéken. Ja, és el ne felejtsük: “Csak a halott kurd a jó kurd!”

Kurdok. Tulajdonképpen “az iszlám világ páriái”: ha esik az eső, a kurdok hibája; ha süt a nap, az is a kurdok hibája; ha jó a termés, a kurdok hibája; ha rossz a termés, az is az ő lelkükön szárad. Megdöglött a szamár? Biztos, hogy a kurdok keze van benne! Kivétel nélkül minden a kurdok hibája, így hát meg kell halniuk. Kevés dologban értenek egyet a nem-kurdok a kurdok közelében, de ebben mindenképpen.
Fura sors a kisebbségeké, de valahogy Asszadék nem akarták kiirtani őket, úgyhogy gyakorlatilag a kurdok az egyetlenek, akik lényegében nem harcolnak a kormánycsapatok ellen.
CÉL: Csak a szokásos: életben maradni.

Izrael. A szírekkel régi “barátság” köti össze őket (csak azért nem raktam a barátság szót több idézőjelbe, mert hülyén nézne ki). Így van, valójában felettébb gyűlölik egymást, viszont az ebből eredő bizalmatlanság miatt ismerik is egymást, mint a saját tenyerüket. Éppen ezért, bár nyilván jól jönne Izraelnek, ha Asszad menne a levesbe, azért az is dereng nekik, hogy az utána jövőkkel sokkal több bajuk is lehet, a legvalószínűbb forgatókönyvek szerint pedig lesz is.
CÉL: Mivel a környéken nem túl népszerűek, igyekeznek életben maradni. Bármi, vagy bárki élete árán is, akár.

EU(-s politikusok): “Mi nagyon kedves, aranyos és humánus népek vagyunk, örömmel fogadunk be még akár több millió szíriai menekültet! Nahát, vannak néger szírek is?! Semmi gond, jöhetnek!”*
CÉL
: Nagyon jó kérdés, mert az EU, illetve egyes tagállamok vezetése esetében erősen kérdéses, hogy kinek az érdekeit képviselik: az holtbiztos, hogy nem Európáét és az európai polgárokét.

Irak. Iraknak jelenleg minden baja van, ami csak lehet: a kellemesnek a legcsekélyebb mértékben sem nevezhető Szaddam-éra után jöttek az amerikaiak és az irakiak nagy reménységekkel néztek a jövőbe: a klasszikus fordulattal élve azonban amit az alagút végi fénynek véltek, az bizony a vonat volt. Az, hogy csalódtak az amerikaiakban, meglehetősen enyhe kifejezés: elkezdtek az oroszok felé húzni.
CÉL: Az Iszlám Állammal a nyakukban köszönik, de ők is a túlélésre játszanak.

Felkelők: nem léteznek. Felkelő csoportok vannak, akik leginkább mindenkit utálnak, esetenként viszont – “demokratákhoz” képest meglepő módon – simán képesek lepaktálni a terroristákkal, illetve egymást mészárolgatni. Meg civileket is. Nem mellékesen rengeteg külföldi van közöttük ilyen-vagy olyan szöveggel, sejthető, hogy ezek mennyire aggódnak “a szír nép jövőjéért”. A háború tulajdonképpen tök buli, amíg te nyírsz ki másokat – és nem ők téged…
A tagjaik között rengeteg a zsoldos, akiket a szaúdiak, netán más szunnita országok szponzorálnak pénzügyileg és fegyverekkel. Bár nem képezi vita tárgyát, hogy a felkelők között valódi szírek is vannak, a vezetés sok esetben nem az ő kezükben van, hiszen nem náluk van a kassza. Szintén sok a soraikban a szír kormányerőktől ilyen vagy olyan okokból dezertált katona. Elméletileg lehet közöttük kevésbé vérszomjas csoport, de rendkívül meglepő lenne: az ilyen többszereplős harcok nem kedveznek nekik.
CÉL: A hatalom Szíriában, vagy egy részén legalább. Aki útban van, meghal, aki nem szimpatikus, az is.

Al-Núszra. Az Al-Kaida helyi terrorista “leányvállalata”. A hátteréről legyen elég annyi, hogy az amerikaiak által kiképzett “mérsékelt ellenzéki” fegyveresek Szíriába érve itt kötöttek ki. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy az Al-Kaida alapítóját anno Afganisztánban kik szponzorálták. Na, jó: leginkább az USA és a szaúdiak.
CÉL: Sok halott. Vagy még annál is több.

Iszlám Állam. A neve ne tévesszen meg semmit, nem állam, hanem terrorszervezet. Azok között is a legundorítóbb. Nógrádi György több előadásában is konkrétan amerikai bábáskodással létrejött szervezetnek nevezte, szerintem is igaza van. Persze, ha valaki esetleg ebbe a szaúdiakat is belekeverné, tegye meg nyugodtan, nem fog tévedni egy kicsit sem.
CÉL: Számít?

Tökéletesen képben vagyok azzal, hogy a szereplőket és érdekeiket, szerepüket még lehetne részletezni, árnyalni, illetve vannak még más szereplők is, illetve egyéb érdekességek, de – mint már több alkalommal is jeleztem – nem könyvet kívánok írni, hanem mindössze egy “rövidebb” posztot, amire nyilvánvalóan esélyem sincs, mert egy rövid posztnak már régen a végére értem volna.

Akkor végre térjünk rá arra, hogy mi a jelentősége az oroszok megjelenésének és nagyjából mit érdemes tudni róla.

Az orosz csapatok megjelenését megelőzően az Asszad-rendszer bukása tulajdonképpen már csak idő kérdése volt. A pezsgőket már behűtötték az ebben érdekeltek, amikor megérkezett a medve és… Elrontotta a “játékot”. Megjelenése egyértelműen és határozottan jelzi, hogy Oroszország hajlandó felvállalni bárkivel, bármilyen konfliktust, bár – túl azon, hogy jelenleg leginkább csak felvonulóban vannak – még hajlandóak tárgyalni szinte bárkivel, szinte bármiről. Sőt, tulajdonképpen pont, hogy leginkább tárgyalni szeretnének a kérdésről, már legalábbis első körben. A megjelenés maga nyilván ezt is szolgálja, mert azt belátni nem nagy kihívás, hogy új bázisokat létrehozni a tartuszi kikötő védelmére attól távol egyrészt hülyeség, másrészt ekkora erőkkel overkill. Bár a szankciók óta népszerű elképzelés az, hogy “Oroszország másodpercei meg vannak számlálva”, de ez “wishful thinking” és csak azok gondolják komolyan, akikre “jótékonyan borul a szellemi leárnyékoltság légmentesen záró búrája, ilyen értelemben kvázi átmenetet képeznek a bojtosúszójú halak, illetve a tyúkszerűek között” (by L’art pour l’art Társulat). Az nem lehet senki számára meglepetés 2008. és pláne 2014. óta, hogy a Medve bevállalósabb lett: ha valaki a bajszát rángatja, az megkeserüli, így vagy úgy. A grúzok és az ukránok tudnának mesélni…

“A sör nem pia, az asszony nem ember, a medve nem játék!” (székely közmondás)

A megjelenésükkel megváltozott új szituáció másik része az, hogy eddig tulajdonképpen bárki, bármikor szabadon repkedhetett Szíria felett “Csak az Iszlám Államot bombázzuk, ugye milyen jó fejek vagyunk?” címszóval, aztán jól megszórták a kormánycsapatokat vagy a kurdokat. Véletlenül, naná. Mivel innentől kezdve eléggé esélyes, hogy a kormánycsapatok mellett lesz minimum egy orosz “tanácsadó” is, így Asszad erőinek birizgálása eléggé kényes helyzetet teremt: ha “véletlenül” Iván őrnagynak csak egy haja szála is meggörbül (hiába tökkopasz), abból balhé lesz. Erről nyilván tudnak már az izraeliek, az amerikaiak és a törökök is, a “kishalak” pedig majd megtanulják. Vagy meghalnak. Népszerű elképzelés a történtek kapcsán, hogy mellékesen ezzel is jelezni akarja Oroszország, hogy nagyhatalom. Tévedés: nem kívánja jelezni, hiszen jelzés nélkül is az. Amíg nem jelentek meg az oroszok, annyira nem volt rápörögve a dologra senki, de ahogy megjelentek, mindenki kezdett odafigyelni, mi több, idővel egyre többen jelentek meg a “cári udvarban” egy vizitre, aki nem, az az ENSZ ünnepi közgyűlésén ütött nyélbe egy találkozót. Aki em vesz tudomást Oroszország nagyhatalmiságának tényéről, majd megtanulja – jobb esetben más kárán.
Már most is látható eredménye is van egyébként a megjelenésüknek: akik korábban Asszad vesztét akarták, helyenként már pedzegetik, hogy “hát tulajdonképpen esetleg erről lehet beszélni, bár “monnyonle” és dögöljön meg, de el kell ismerni, hogy a teljes anarchiánál azért egy leheletnyivel tényleg jobb a pali, de csak egy leheletnyivel'”. Nahát, tényleg?

RUssiaAz eddig Szíriában megjelent orosz csapatok és technikájuk száma alapján már most kijelenthető, hogy ezek alkalmasak arra, hogy a kormányerők ellenfeleinek idővel egyre súlyosabb veszteségeket okozzanak (leginkább a levegőből), azonban egy gyors és hirtelen győzelemre alkalmatlanok. A “nem látható támogatás” is rendkívül fontos ugyanakkor, ugyanis egészen biztosra vehető, hogy Asszad erői újabban megkapják az orosz felderítés adatait, ami a szembenálló erők napját nagyon el tudja rontani, akár egy életre is. Ezt támasztják alá azok a hírek, melyek szerint a Szíriai Arab Hadsereg és Légierő támadásai sokkal pontosabbakká váltak. Az orosz rádiófelderítés szintén elég jó, Elijahu Kohen tudna mesélni erről, de bizonyos okokból eredően nem fog. Persze Oroszország – nem titkoltan – korábban is támogatta a szír kormányt, úgy technikával, mint hadianyaggal, hitellel, alkatrészekkel, stb. Megemlíthető itt a szír Szu-24-es gépek átalakítása az MK verzióról az MK2-re (M2 exportváltozata).
Az orosz tengerészgyalogosok létszáma a hírek szerint valahol 1500-2000 fő környékén van. Ez a létszám a (meglehetősen csekély kiterjedésű) tartuszi bázis védelméhez erős túlzás (adott helyzetben persze kevés is lehet, de ilyesmiről jelenleg nincs szó). Kósza hírek szerint sor került már bevetésükre, elsősorban a latakiai támaszpont közelében. Ez könnyen igaz lehet: az orosz tengerészgyalogság egyértelműen elitalakulat, világviszonylatban is. Anno a németektől sem viccből kapták a “Schwarzer Tod” (fekete halál) becenevet, pedig az akkori viszonyok közepette a kiképzésükre nyilvánvalóan nem nagyon volt idő. A csecsenföldi háborúkban is “>A< leggyűlöltebb” orosz egységnek számítottak, pedig a VDV sem kiscserkészekből állt soha. Ettől függetlenül, mivel a “fuvarok” nagy részét a flotta bonyolítja, a tengerészgyalogosok jelenléte és bevetése nem túl meglepő, de várható, hogy idővel a kéksapkások is felbukkannak, a GRU különleges egységeiről nem is beszélve, melyek a tengerészgyalogosok között bizonyosan megtalálhatóak már most is.

11958080_921468951267821_4046628250568342103_o

A hangoztatott cél, vagyis a terroristák elleni harc nagyjából másodlagos az oroszoknak: a legfontosabb, hogy megmentsék Asszadot a bukástól, mégpedig azért, hogy ne szoruljanak ki Szíriából. Ha ehhez pár terroristának meg kell halnia, akkor “legyen meg Allah akarata” és ők szívesen megölik őket, de ez a sors vár a felkelőkre is, ha vannak terrorista hajlamaik, ha nincsenek. Senki nem kezd jófejségből háborúzni: ahhoz vagy nyomós indokok kellenek vagy súlyos ostobaság. Putyin sok mindennel vádolható, utóbbival nem.

Persze, némi zavar azért akad az erőben: Moszkva saját bevallása szerint jelenleg nem kíván beavatkozni a harcokba, de a kormányerők beszámolói szerint már történtek közös bevetések. Ez persze kamu is lehet, lélektani céllal. Ha tehát hinnénk az oroszoknak, akkor is felmerülne a kérdés, hogy mit akarnak Szíriában? Kihívni az ISIS-t egy barátságos focimeccsre – és kapufának jók lesznek a Szuhojok? Másrészt meg, ha valaki nem akar beavatkozni Szíriában, akkor az nem visz oda vagy a környékre fegyvert. Úgyhogy az a most még éppen talán bő két századnyi Szuhoj nem a környék madarait riogatni van ott, az fix, úgyhogy egészen biztos, hogy lesz orosz beavatkozás. Ez a már ott lévő technika alapján is egyértelmű, és akkor még nem is tudjuk, hogy mi minden jön még, márpedig jönnek… A mai nappal Putyin megkérte a felsőháztól az engedélyt a szíriai beavatkozásra és – meglepetés! – leszavazták megkapta, úgyhogy az első bombázás orosz részről ennek örömére már meg is volt. A hírek szerint orosz részről kizárólag légitámadásokra lehet számítani, a “piszkos földi melót” meg elvégzik a kormánycsapatok. Persze, az holtbiztos, hogy a szpecnazt mindez nem fogja zavarni abban, hogy “gyűjtsön még némi tapasztalatot” szépen, csendben.

 

Kockázatokkal, nehézségekkel, valamint veszteségekkel az oroszoknak számolniuk kell: ha hibáznak, abból hír lesz, ha csak kis veszteséget is szenvednek, abból is, mégpedig jó nagyra felfújva. A tévedés lehetősége is mindig benne van a pakliban, erről “az esküvők rémei“, az amerikaiak is tudnának mesélni. Ráadásul a felkelők és a terroristák nem éppen arról híresek, hogy igyekeznek magukat elkülöníteni és megkülönböztetni a civilektől, bár az oroszok sem szívbajosak: eléggé közismertek arról, hogy ha egy város közepén lévő kórházban elbújik egy terrorista, akkor simán szétlövik – igen, az egész várost. Ezt a képet persze árnyalják a krími események, ahol a helyiektől(!) nem véletlenül kapták az “udvarias emberek” elnevezést: tudnak ők, ha akarnak.

A 2015. szeptember 28-i ENSZ-ben történt felszólalások alapján eléggé nyilvánvaló, hogy a szavak szintjén mindenki hajlandó tárgyalni, de valójában tartja magát az eredeti elképzeléseihez és “beleáll” a kihívásba, legalábbis az első félidőig mindenképpen.

“From Russia with love”

Összességében tehát korai és megalapozatlan lenne azt gondolni, hogy a helyzet meg van oldva és az oroszok (másokkal összefogva vagy egyedül) “szétcsapnak Szíriában és ott beköszönt a béke”. Ez elméletileg elképzelhető ugyan (rendkívül élénk fantáziával, hiszen reális esélye nulla), de egyáltalán nem biztos, ráadásul a pakliban az is benne van, hogy a helyzet a beavatkozásukkal még jobban elfajul, esetleg nem is sikerül jól kijönniük a sztoriból – hiszen, mint vázoltuk, elég sok az ellendrukker. Ettől függetlenül Európának, Szíriának és Oroszországnak mindenképpen közös az elsődleges érdeke, ha más okokból is: érjen véget a háború, aztán mehetnek haza a menekültek, és utána még mindig lehet egyezkedni azon, hogy ki legyen Szíria új elnöke – és legfőbb külföldi (régi vagy új) “barátja”. Tovább nehezíti a dolgot, hogy az érintetteknek eléggé vegyes a jövőképe Asszadot illetően (adott esetben még az egy oldalon állók között is – bár még az oroszok részéről sem kizárt, hogy idővel adnak neki védelmet és egy dácsát valahol Szibériában, “oszt’ kuss”), arra vonatkozóan meg pláne, hogy a rendezés után ki legyen Szíria “új barátja”. Ha lesz is ilyen, ellenlábasokra bizton számíthat.

Ahogy a vak is megmondta: majd meglátjuk.

*: utalás egy régi viccre, fiatalabbak kedvéért az alábbira:
A CIA a humint területén a szovjet elhárítástól elszenvedett súlyos kudarcok okán új projektet indít és kiképzik az egyik ügynöküket TÖKÉLETES orosznak, ami pompásan sikerül: az emberük senkivel nem hajlandó angolul beszélni, csak oroszul, még az elnököt is elvtársnak szólítja, állandóan vodkát vedel, medvékkel verekszik és hasonlók. A siker garantált, így egy sötét éjszaka le is dobják a szuperügynököt valahol Kamcsatka felett.
Az ügynök elindul lakott területet keresni, útközben fél kézzel veri össze a rátámadó medvéket és fel sem tűnik neki, ha eltűnik a több méteres hóban. Mindezt persze derékig meztelenül, miközben útját elhajigált vodkásüvegek jelzik.
Egy éjjel egy magányos kunyhóhoz ér, ahol látja, hogy egy öreg anyóka él egyedül, így illendően köszönti és vadásznak kiadva magát szállást kér éjszakára. Az anyóka szemmel láthatóan nem gyanakszik: megeteti az amerikai ügynököt, vodkával kínálja, majd mivel az ügynöknek egy üveg vodka meg sem kottyan, még párat kinyitnak és alaposan berúgnak, orosz népdalokat énekelnek és még táncolnak is mellé, végül szerelemre gerjednek egymás iránt…
Másnap reggel az amerikai ügynököt egy halom KGB-s állja körbe, amikor az felébred. Az amerikai erre nem számított, pláne nem ilyen gyorsan, így elkeseredésében megkérdezi a parancsnokukat, hogy mégis, hogy a bánatba’ bukott le? Mire az anyóka közbevág: – Nézd, fiam! Úgy beszélsz, iszol, eszel, énekelsz és táncolsz, mint egy orosz. Úgy is k*félsz, mit egy orosz. De napvilágnál már nekem is be kell látom: néger orosz nincs!

  

7 hozzászólás: “Már majdnem minden sínen volt – aztán felbukkant a málnásból a Medve…”

  1. molnibalage szerint:

    Szép írás, csak valaki magyarázza már meg pl. azt, hogy minek kell Szaúd-Arábiának egy romhalmaz Szíria vagy csak egy része. Ettől mitől szorulna vissza Irán..? Nekik semmibe nem kerül, ha nem az övék, a csődtömeget meg örökli Sz-A…

    Ha Sz-A-nak gyengítése a cél, akkor miért nem Iránnak megy neki…? Persze fene a fejemet, hogy ilyen egyszerű vagyok, mint a faék…

    • Flanker szerint:

      Ahogy dudi is írta, a magyarázat a vallási ellentétekben van. A romhalmaz nem jelent a szaúdiaknak gondot, majd újjáépítik, természetesen szunnita ízlés szerint. :) Egy szunnita Szíriába Irán nem tehetné be a lábát, így Libanon is elesne, ahogy a Hezbollah is.
      Irán nem olyan kis falat, a közvetlen konfrontáció előtt erősen javallott a cimborák hazavágása, de minimum legyengítése.

    • Pilot66 szerint:

      EZÉRT TÖRTÉNIK MA MINDEN SZÍRIÁBAN:“Izrael valódi hatalma nem az atomfegyverében van, hanem három ország összeomlásában rejlik : Szíria , Irak és Egyiptom.”
      David Ben Gurion izraeli politikus, miniszterelnök.

  2. dudi szerint:

    molni

    Két szó a válasz a kérdésedre:síta szunnita.
    Ilyen egyszerű.Annyira utálja egymást a két vallási irányzat,hogy ok sem kell ahhoz,hogy öljék egymást bőven elég ha van lehetőség.

  3. Zsoci szerint:

    A Szír területek nélkül Irán nem tud közvetlen szárazföldi útvonalat kiépíteni a földközi tengerre, nem alakul ki az általuk nagyon is kívánt “siíta félhold”, valamint ha nem ők, akkor majd a szunniták lesznek ott az új diktátorok, tehát most azok után, hogy Irak végre nem halálos ellenség, mint volt Szaddam idejében, lenne egy Szír területen létrejövő új ellenséges államszervezet, vagy sok kicsi. Ha engem kérdezne meg valaki, mint Iráni vezetőt, hogy egy szövetségest szeretnék magam mellett tudni, aki esetleg egy arab selyemutat tud adni többek közt, vagy egy új ellenséget, akkor tudnám rá a választ azért. Szaud Arábiának pedig mint a legfőbb Iráni lokális ellenpólusnak, nyilván MINDEN lehetőség jól jön, ahol faragni tudja annak Siíta félhold tervét. Miről szól vajon Jemen? Ugyan erről, csak fordítva.

  4. Albu szerint:

    Élvezetes volt olvasni. Köszi