Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!
, 2017. február 11. Civil, fényképezés, Katonai, Mindenféle Gondolkodjunk rendszerben, avagy mit művel a repülőgépfotós a hosszú téli estéken bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Néhány hónappal ezelőtt az őszi repülőgépfotózásról készítettem a Portálunk olvasóinak egy képes beszámolót. Azóta rég beköszöntött a tél, lehullott az összes megsárgult falevél a repülőtereket szegélyező fákról, és a repülőgépfotózásra is csak néhány szűkös órát biztosít az alacsonyan delelő Nap. Nem érdemes azonban depresszióba esni a fényképezőgép zárjának csendjétől, ha a pentaprizmás keresőn át nem is, de a számítógépünk monitorán a hosszú téli estéken is nézhetünk repülőgépeket. És még ennél is hasznosabban töltjük az időt, ha a mappák tömkelegében tárolt képeinket valamilyen módon feldolgozzuk és kategorizáljuk. Ehhez szeretnék mutatni egy elegendően precíz, de mégis egyszerű, és praktikus módszert, hozva a saját példámat.

Amikor arról kérdeznek, hogy hány fényképem ábrázol repülőgépeket, akkor láthatóan zavarba jövök, mert fogalmam sincs. Hozzávetőlegesen, durva becsléssel tudom csak megsaccolni, hogy körülbelül 5-8 ezer lehet. Ez nem jelent azonban ugyanennyi különböző repülőgépet, mert ugyanarról a gépről több szögből, több alkalommal, több felvételt is készítettem.

Az elmúlt évek során – hálát adva a repülőgépfotósok védőszentjének (már ha létezik ilyen) – gyűltek és gyűltek a képek, ugyanakkor a kezelésük, és főleg a köztük való keresgélés egyre csak nehezedett. Egyszer azonban arra az elhatározásra jutottam, hogy ez nem mehet így tovább. Muszáj valamit tennem azért, hogy átláthatóbb legyen a gyűjteményem, és naprakész legyek, ha valaki azt kérdezi, hogy hány repülőgépet fotóztam le eddig. És persze sok más előny származik még a kategorizálásból, de erről majd egy kicsit később…

A lefotózott repülőgépek összegyűjtésének ötlete talán 2015-ben merült fel először bennem, amikor London Heathrow repülőtere mellett fotóztam, és a helyi repülőgépfotósok némelyike könyvet szorongatott a kezében, és minden elhaladó repülőgép után lelkesen körmölt bele valamit. Aztán pár nap múlva a Royal Air Force londoni múzeumának szuvenírboltjában a kezembe akadt egy ehhez hasonló könyv, ún. spotter log book, amelyben az összes európai repülőgép lajstroma és típusa megtalálható, esetlegesen egyéb adattal együtt.

http://www.aviationretaildirect.com/

Noha rendkívül praktikusnak tűnt, több okból sem vásároltam meg:

  • túl a magas árán,
  • egy halom olyan lajstromot is tartalmazott, amit nem hogy a könyv kiadásának évében nem, de lehet soha az életben sem fotózok le,
  • továbbá nehézkes a kézi töltögetés, de főleg a megjegyzések és a változások rögzítése problémás,
  • a kiadónak pedig nem érdeke például az, hogy én be tudjam írni bárhova is a Wizz Air legújabb repülőgépeit

(Zárójelben jegyzem meg, hogy létezik internetes “spotter log book” is.)

Maradt a töprengés azon, hogy milyen szisztémát alkalmazzak. A könnyű kereshetőség és szűrhetőség miatt kizárásos alapon a MS Excelre esett a választásom. Miután hazajöttem Londonból az volt a tervem, hogy a lajstromozó országok összes lehetséges kiadható lajstromát legenerálom a táblázat oszlopaiba egy karakter összefűzéses függvény segítségével, és akkor többet nem is kell lajstromokat beírogatni. (Például: HA-AAA, HA-AAB, HA-AAC, stb.) Neki is álltam nagy felindulással, azonban a lendület addig tartott csak, amíg el nem érkeztem egy olyan országhoz, ami rendhagyó módon lajstromoz, számokat és betűket is szerepeltet. Ilyen például az Amerikai Egyesült Államok. A lajstromozás logikáját némi fejvakarás után talán lehetett volna követni a legenerálás során, de a nagyszámú lajstrom miatt az Excel beadta a kulcsot, és több száz MB-os fájlokat készített, amelyek megnyitását a számítógép kedvetlenül vette tudomásul. Ez nem járható út…

Egy ideig jegeltem a témát, de 2016 szeptemberében újra visszatértem rá, és a rendszerezési szándékom tettlegességig fajult. Elsőként ki kellett találnom azt, hogy mit akarok ezzel elérni, milyen adatbázist szeretnék létrehozni, mire helyezem a hangsúlyt, és végül milyen kompromisszumokat vagyok hajlandó kötni. Általánosságban az élet minden területéről elmondható, hogy minél magasabbak az igények, és minél több a kikötés, annál nehezebb valamit megtalálni, vagy létrehozni. Igaz ez a szóban forgó adatbázisra is, hiszen minél több jellemzőjét szeretném leírni a repülőgépnek, annál aprólékosabb a munka, és annál hosszadalmasabb az egész folyamat. Ez nem szerencsés, mert – bár most épp nem úgy tűnik, de – a tél is véget ér egyszer, és amikor fotózni kellene menni, akkor már nem lesz idő ezzel bíbelődni.

A repülőgépek egyetlen fix, “megszemélyesítő erejű” adata a gyári szám. Így ez képezi a rendszer lelkét. A lajstrommal az a probléma, hogy a repülőgépek időnként gazdát és lajstromot cserélnek, ami össze tudja kuszálni a szálakat az adatbázisban. Egy autót bármilyen színűre át lehet fújni, és rendszámtáblát is lehet rajt cserélni, de alvázszámot nem. A repülőgépeknél is ez a helyzet.

A gyári számokat a repülőgép lajstromának ismeretében az airfleets.net keresőjében pillanatok alatt ki lehet deríteni. De csak a kereskedelmi célú repülést végzőkét. Egy szúnyogbombázó An-2-esre rá se keressünk. Arra használjuk az airframes.org oldalt, vagy a russianplanes.net oldalt. Az avia-info.hu is adhat nem kevés segítséget. A következőképp működik a keresés (és hadd használjak többesszámot).

A lajstrom begépelésével kezdődik a keresés az airfleets.net-en

Már látjuk is a gyári számot (MSN – Manufacturer’s Serial Number), de ha többre vagyunk kíváncsiak, akkor kattintsunk rá

Gyakorlatilag mindent megtudunk a gépről

Most nézzünk egy Boeinget

A Boeing kétféle számozást is használ, a LN (line number) minden új repülőgéptípus esetén az 1-es számtól indul, gyakorlatilag a típus gyártósori sorszámai ezek, így rendelkezhet LN100 jellel B767 is és B737 is, hiszen mindkét gyártósoron volt 100. példány. A képen látható ex-Malév gép a B737NG  típuscsalád 1659. tagja. A Boeing a 737 classic (737-100 -200 -300 -400) után a 737NG (737-500 -600 -700 -800 -900) gyártásakor újraindította a LN számozást. A Boeing S/N (serial number) jelölései egyedi azonosítók, olyanok mint az Airbus MSN számai, ezért én ezeket preferáltam. Lehet még találkozni c/n (construction number) jellel is, ez ugyanazt jelenti, mint a S/N vagy az MSN

Lássunk egy orosz gépet, és a russianplanes.net adatbázisát.

Be kell írni a keresett lajstromot

Ha szerencsénk van szerepel az adatbázisban, és ki is adja a rendszer. Leolvasható a gyári szám, de ha több érdekel bennünket, akkor kattintsunk a lajstromra, vagy a gyári számra

A “zavodszkoj nomer” a gyári szám. Alatta a sorozatszám olvasható

Nem tudni, hogy a Nyugat elleni orosz szankciók következtében-e, de a russianplanes.net angol változata nem érhető el, viszont megpróbál bennünket helyretenni azzal, hogy lehet, hogy mi valójában az orosz nyelvű oldalt szeretnénk, nem is az angolt

Nézzünk egy másik kereső oldalt, az airframes.org-ot. Már-már triviális a kinézete, de rendkívül nagy segítség, ezért én is sok éve használom már.

Igénytelenül, kötőjel nélkül is beírhatjuk a lajstromot, ami piros pont, hiszen több száz leütést spórol meg nekünk így az oldal

Egy Dassault Falconra kerestem rá, mivel ez egy business jet, amit máshol nem találok meg. Könnyen áttekinthető a kiadott információ, már írhatjuk is be a gyári számot az Excelbe

Egy magyar kisgép esetén az avia-info.hu a részletes adataival rendkívül nagy segítséget nyújt.

Magát magyarázza a kép, a lajstrom beírása után kattintás az OK-ra

És íme, máris többet tudunk, köszönhetően az avia-info.hu csapatának

A gyári szám alapján tehát tudjuk például pontosan azt, hogy melyik repülőgép az, amelyiket Budapesten, a Ryanair színeiben, EI-EFF lajstrommal fotóztunk le. A gyári szám a lajstrommal kiegészítve pluszban azt mutatja meg, hogy egy adott repülőgépet hány különböző légitársaság színében, hányféle lajstrommal örökítettük már meg. Az Excel az “ismétlődő értékek” használatával 3 kattintás után megmutatja ezt, egy szűrést alkalmazva pedig listázhatjuk is ezeket.

Ismétlődő gyári számok

A gyári szám és a lajstrom mellett hasznos még a típus és a légitársaság feltüntetése is, így ez alapján is lehet szűrni az adatokat, ami sosem hátrány. Ezekhez – ahogy én is tettem – lehet még hozzáadni megjegyzéseket, úgy mint a fotó készítésének helye(i), a repülőgép különleges jellege, vagy változata, vagy a repesemények ténye (selejtezés, katasztrófa).

Eddig rendben van, de ez csak egy adatbázis, ami önmagában nem könnyíti még meg a dolgunkat, ha például a VQ-BSG lajstromú Aeroflot A320-asról keresünk fotót az archívumunkban. Mert tegyük fel lövésünk sincs arról, hogy hol keressük: a moszkvai képek közt-e, vagy a budapestiek közt. Bármelyiket is választjuk, további almappákban több száz fotót kell átbogarászni, ami ritkán hoz gyors eredményt.

A fotókat tehát valamilyen módon össze kell kötni az adatbázissal. Én eleinte egy olyan megoldásra gondoltam, hogy a repülőgépről készült fotót egy mappába teszem, az Excelben pedig a repülőgép sorában annak fotójára mutató hivatkozást helyezek el, így csak egy kattintás, és máris előttem a kép az IE böngésző ablakában.

Egy kattintás – no igen…

Azonban problémásnak mutatkozott a link elkészítése, mert minden repülőgép esetében külön fel kellett kutatni a kép helyét az ekkor felugró párbeszédpanelben, ami rendkívül macerás, irreálisan nagy munka több ezer repülőgép esetén. Más aspektusa a dolognak az adatbázis mozgathatósága, hiszen ha a képeket tartalmazó mappát áthelyezzük, vagy átnevezzük, netán egy más névvel ellátott számítógépre vagy meghajtóra másoljuk, akkor megváltozik a fájl elérési útja, amit az Excel “A megadott fájl nem nyitható meg” tartalmú kedves kis ablakkal tapintatosan tudatosít bennünk némi hiszti kíséretében.

Mert más az elérési útvonal, mivel a mappából az asztalra helyeztem át a képet

Ha már fotókat is kapcsoltam a táblázathoz, akkor azokhoz fel is kellett állítanom azokat kritériumokat, amelyek alapján egyértelműen el tudtam dönteni, hogy egy sorozatfelvétel melyik képét válasszam ki az adatbázishoz való társításra. Az elvárások prioritási sorrendben a következők:

  • a lajstrom (vagy legalább annak részlete) legyen olvasható,
  • a fotó készítésének helye legyen beazonosítható
  • a repülőgép minél nagyobb része látszódjon

A felsorolásból következik, hogy adott esetben az adatbázisunk szempontjából kvázi értéktelen egy tűéles fotó, amelyen egy repülőgép teljes egésze látszik gyönyörű napfényben, de a fotó készítési helye nem azonosítható be. Helyette olyan kerül be ugyanarról a gépről a gyűjtőmappába, amelyen a repülőgép szegényes fények közt látszik, vagy valami részben takarja, de a repülőtér és a lajstrom felismerhető, vagy könnyen kikövetkeztethető. Nem a fotó esztétikai értéke, hanem a tartalma a lényeg jelen esetben.

HA-LPL Pápán. Készítettem róla sokkal szebb képet is 5 másodperccel korábban, de arról nem tudja megállapítani más (ha elfelejtem én sem), hogy Pápán készült, ezért a sorozatból inkább ezt választottam

A fotókat az eredeti mappájukból átmásoljuk egy puffer, vagy ahogy tetszik transzfer mappába, ahol egészen addig vannak eredeti méretükben, ameddig az adott repülőgépgyártó munkalapjának összes sorával nem végzünk. Soronként rögzítjük a fotózás helyét, és a kép transzferbe kerülésének tényét (“OK”). Ha valamilyen probléma adódik, akkor az adott sort megjelöljük, és később visszatérünk rá. Ha végzünk egy lappal, akkor a lapfül színét zöldre változtatjuk. Ha végzünk, de valami “rejtélyt” még meg kellett oldani a lapon, akkor narancssárga lesz.

Lapfülszínek segítenek a munkában. Mint látható, bőven van még narancssárga és piros is, a gyűjtögetés hosszadalmas…

A transzfermappából a képeket 1200×800 képpontra (3:2-es képarány esetén) történő átméretezés után a “REPÜLŐGÉPEK” mappában található “Boeing”, “Airbus”, stb. mappába helyezzük át, ez lesz a végső helyük. A képek optimális méretűek mind a tároláshoz, mind a nézegetéshez. Átméretezéshez nagy segítség a Plastiliq ImageResizer nevű ingyenes program.

Szép életcél a Wizz flottát összegyűjteni, egy jó adatbázis csak segíthet ebben

A transzfermappában a képekre egyet kattintva az F2 megnyomása után átnevezzük arra a lajstromra, amit az Excelben látunk, de rendszerint “better safe than sorry” elv alapján azért megnyithatjuk és megnézhetjük tényleg az-e az a gép. Ha az, akkor jöhet a következő sor.

Azoknál a lajstromoknál, amelyeket több repülőtéren is lefotóztunk a Windows a kép átnevezésekor kérdőre von, mert szerinte már létezik ilyen névvel ellátott kép a transzfer mappában. Adjunk neki igazat, hiszen ha a Wizz HA-LWS A320-asát Budapesten is, majd Pápán is lefotóztuk, akkor kettő HA-LWS-nek kellett volna lennie a mappában. De nem lehet, mert a Windows alaphangon nem enged ilyet, helyette – egyébként nagyon gavallér módon – felajánlja, hogy nevezzük el a Pápán készült képet inkább HA-LWS (2)-nek. Csak egy Entert kellett ütni. Az adatbázisban pedig a szóban forgó HA-LWS sorában a következő üres oszlopba beírjuk a PAB-szót jelezvén magunknak, hogy a (2)-es fotó a Papa Air Base-n készült. Ha nagyon pedánsok akarunk lenni – mert miért is ne – odafigyelhetünk az időrendre, és ha eszünkbe jut, hogy a budapesti képet később készítettük, mint a pápait, akkor megcseréljük a sorrendet a repülőtér azonosítójánál, és persze nem felejtetjük el megcserélni a transzfermappában a két kép nevét sem.

Jó kérdés, hogy milyen módon dolgozzuk fel a képeket. Érdemes-e iterációs műveleti fázisokra bontani a folyamatot, vagy jobb minden egyes képpel végigmenni az egész procedúrán. Szerintem egyszerűbb, ha szétválasztjuk a műveleteket, és az iterációs megoldásban gondolkodunk, átláthatóbb így a munka, és kevesebb a hibalehetőség

Apropó időrend. A fotók készítési dátumait az exif adataikból bármikor ki lehet deríteni egy jobb klikk/tulajdonságok/részletek kattintás után. Persze amit ott látunk csak akkor vehető készpénznek, ha a fényképezőgépünkön a valós dátum- és időbeállításokat alkalmaztuk a kép készítésekor. Ha tudjuk a dátumot, akkor könnyen megtaláljuk a képet tartalmazó mappát, feltéve ha konzekvensen pakolásztuk és tároltuk a fotókat, és a mappákat például az “éééé.hh.nn ICAO” (pl. 2016.12.01 LHBP) formátumú névvel láttuk el.

Végső tanácsként azt tudom javasolni, és ezt főleg a kezdő/kevés képpel rendelkező fotósoknak, hogy érdemes az adatbázist minél előbb létrehozni, sokkal egyszerűbb lesz így a munka, mert minden fotózás után csak hozzá kell adni az újakat, nem kell sok évvel ez előtt készült képeket előkeresni és mappák tömkelegében kutakodni. Legyen gyakran frissített biztonsági másolat a táblázatról arra az esetre, ha az Excel öntudatra ébredne és valami kellemetlennel lepne meg bennünket sok-sok munkaóra után.

Néhány érdekesség a végére:

  • az általam lefotózott legidősebb A320-as a 69-es gyári számot viseli, 27,5 éves, és a mai napig repül a Lufthansánál
  • EI-ETJ, SU-GCC, HA-VOK azok a repülőgépek, amelyek katasztrófát szenvedtek a fotók készítése óta, akadnak szép számmal olyanok is, amelyeket azóta feldaraboltak, és olyan is, ami a repülőtér terminálépületénél parkolva égett ki
  • Londonban volt szerencsém lefotózni azt az Qantas A380-ast, amelynek pilótái egykor a QF32-es hívójellel  “pan pan pan” üzenetet adtak le, mivel a 2-es számú hajtóművük a levegőben felrobbant. A repülőgépet a sikeres kényszerleszállás után megjavították, és ma is repül, többek között magyar légtérben is, mivel a London-Dubai-Sidney útvonal felettünk vezet

Ha bárki kedvet kapott egy ilyen adatbázis létrehozásához, és segítségre van szüksége, akkor a tushka@kerozingozos.hu címre írjon, és szívesen segítek.

Örömmel veszem a kritikákat is az adatbázisommal kapcsolatban, illetve érdekelnek más ötletek, megoldások is ehhez a rendszerezési törekvéshez.

Képek és szöveg: Bálint “Tushka” Ferenc

  

A hozzászólások nincsenek engedélyezve.