Átgondoltan pakol az ember, ha egy 55×40×23 centiméteres táska jelenti számára az otthont 5 napon át. A “Férj bele!” játék részvevői több fordulón át küzdenek a bennmaradásért, miközben a szeretett ruhadarabok és az utazáshoz hasznos holmik esnek áldozatául a fotózási mániának. Újfent. Méretes, ám a fotós hátizsák megbecsült lakója a Canon 70-200 F4 USM L objektív. Közel álltam ahhoz, hogy ezúttal megfosszam az utazás élményétől, ám az elmúlt évek világjárása során olyannyira a társammá vált, hogy képtelen voltam otthon hagyni. Bár nem kifejezetten repülőgépfotózási céllal indultam 5 napra Milánóba, mégis sikerült spotterélményekkel zárni a 2017-es évet.

Milánó, mindamellett hogy Olaszország üzleti és ipari központja, pezsgő turistaparadicsom is. A város és környéke lakói, és az idelátogatók utazási igényét a kétmilliós metropolisz 3 repülőtere elégíti ki.

Ki ne hallott volna Milánó híres főteréről, a Piazza del Duomo-ról?

A legismertebb  és legforgalmasabb közülük Malpensa (LIMC/MXP), amely a várostól északnyugatra helyezkedik el. Bergamo (LIME/BGY) északkeletre, Linate (LIML/LIN) pedig közvetlenül a város délkeleti határában. Utóbbi, kedvező fekvése miatt egyben Milánó kvázi üzleti reptere is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nagy frekvenciával közlekedő British Airways, Air France, és Lufthansa járatok.

Linate általános térképe (forrás: AIP Italy)

Linate 2 futópályával rendelkezik. A 600 méteres 17/35-ös a kisrepülőgépek számára fenntartott, a 2440 méter hosszú 18/36-os pedig a nagygépeké. Érdekesség, hogy valójában párhuzamosak a futópályák, egészen 2005-ig 18L/36R, valamint 18R/36R létezett, azonban egy repeseményt követően átnevezték a pályákat (egy kisrepülőgép a 36R pálya helyett a tőle jobbra lévő, párhuzamos T gurulóútra szállt le sikeresen).

A valaha Olaszországban történt legsúlyosabb légikatasztrófa helyszíne is egyben a Linate. 2001 október 8-án, sűrű ködben, <200 méteres látás mellett készült felszálláshoz a SAS 686-os járatszámmal Koppenhágába tartó MD-87-ese, valamint a repülőtér nyugati előterét elhagyó sugárhajtású üzleti magángép, egy Cessna Citation 525A. Az MD engedélyt kapott a termináltól a 36R pályára történő felguruláshoz, a Citationnek pedig a pályát északról megkerülve, az R5 gurulóutat használva kellett volna eljutnia ugyanoda, ahová az MD-nek. Ezzel ellentétben az üzleti gép személyzete eltévedt a ködben, és a megadottal ellentétes irányba haladt az R6-S4 gurulóúton, épp a felszállni készülő MD által használt pálya felé. A Cessna személyzete a légiforgalmi irányítónak jelentette a pozícióját az S4 gurulóúton, amelyet az irányító nyugtázott (holott fogalma sem volt, melyik az S4). Mindeközben egy másik irányító engedélyezte az MD számára a felszállást. Az elemelési sebesség elérésekor, a felszállás pillanatában azonban az MD összeütközött az útját keresztező Citationnel.

A Linate katasztrófa vázlata (forrás: Wikipedia)

A 230 km/h-val száguldó MD-87-nek az ütközés következtében kitört a jobb főfutója, és leszakadt a jobb hajtóműve. A pilótáknak sok ezer óra tapasztalat súgta, hogy ennél a sebességnél folytatni kell a felszállást, bármi történik. A baloldali hajtómű azonban roncsdarabokat szívott be, ami miatt csökkent a teljesítménye. A pilóták így reverzbe kapcsolták azt, és a kormányfelületekkel próbálták irányítani a közben 10 méter magasra emelkedő, sérült MD-t. Az erőfeszítések ellenére nem lehetett már irányítani a repülőgépet, így az nekicsapódott a reptér északi részén lévő poggyászraktárnak, ahol lángba borult. A légiforgalmi irányító mit sem sejtve várta a repülőgép felszállás utáni bejelentkezését, ami nem következett be. A mentőalakulatok percekkel a becsapódás után értek a poggyászraktárhoz, és kezdték meg a sok tonna kerozin táplálta tűz megfékezését. Órák múlva tudták eloltani a lángokat. A futópályán lévő Cessnához csak 25 perccel a katasztrófa után juthatott el a segítség, mert ennyi idő kellett ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy miért nem jelentkezett még a kis jet személyzete, és miért nem találják sehol. A katasztrófát senki sem élte túl egyik repülőgépen sem, sőt a poggyászraktárban további négy ember vesztette életét. A Cessna 3 utasa az ütközést túlélte, de a  roncsban tomboló tűzet már nem. Így összesen 118 áldozattal írta be magát Linate a repülés történetébe. Az MD svéd pilótái annyira professzionálisan kezelték a helyzetet az ütközést követően, hogy a módszer bekerült a SAS oktatási anyagába.

A súlyos katasztrófa több tényező kedvezőtlen összejátszásának eredménye. A katasztrófát előidézték:

• a rossz időjárási körülmények (jobb látás esetén előbb észlelték volna egymást a személyzetek, illetve az irányító rálátott volna a toronyból a reptérre)
• a légiforgalmi irányító felkészületlensége, szakszerűtlen kommunikációja (ha tudta volna, hogy hol van a S4 gurulóút, megtiltja a Cessna továbbhaladását)
• a repülőtéri navigációt segítő felfestések, táblák, fények hiánya, rossz láthatósága (a Cessna személyzete megállapíthatta volna a saját pozícióját)
• gurítóradar hiánya (a régit leszerelték évekkel korábban, az újat még nem szerelték fel, ha működött volna, az irányító látta volna, hogy hol tartózkodik a két repülőgép)
• futópályára történő behatolást érzékelő riasztórendszer inaktiválása állatok, és repülőtéri járművek okozta fals riasztások miatt (jelzett volna, ha a Cessna közelít a pályához)

Ez a katasztrófa elkerülhető lett volna. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy Linate repülőterén a katasztrófa előtt is történt több esetben hasonló incidens, amikor is repülőgép engedély nélkül gurult fel a futópályára, illetve irányítói hiba következtében veszélyesen közel került más repülőgéphez. Nem egész 24 órával az MD-87 és a Citation ütközését megelőzően szintén történt egy incidens, amely már vészharangot kongatott, de ezt nem hallotta meg senki. A repülőtér katasztrofális feltételekkel és felszereltséggel várta az ősz beköszöntét…

A katasztrófa vizsgálata büntetőeljárásokkal és temérdek biztonsági ajánlással fejeződött be. Sajnálatos, hogy csak ennyi emberélet árán repülhetünk ma biztonságosan Linate repülőtérre. Akár sűrű ködben is.

Szintén 2001-ben történt, hogy politikai döntés következtében Linate óránkénti 32 slotját 22-re csökkentették, továbbá csak belföldi, illetve EU-n belüli járatokat kezelhet a repülőtér. Ez utólag sok mindent megmagyaráz, már ami a repülőtéren fotózható gépeket illeti.

Két alkalommal fotóztam a repülőtér környékén, elsőre gyönyörű napsütésben, másodjára igazi téli “semmiresejó” időjárással, gyenge fényekkel kellett megküzdeni.

Tiszta időben a reptér, és így a képek hátterét is a festői Alpok adják

EC-155 leszállóban

Nem gyenge látvány, hamar elhatároztam, hogy használom a hely adottságait, és nem a megszokott spotterképeket gyártom majd

A pálya TD zónája mellett sikerült megtalálni azt a pontot, ahonnét a napfényt, az elemelés helyét, és a hegyeket kedvezően össze tudtam komponálni. A kerítés miatt sajnos nem lehetett teljes értékű képeket készíteni a leszállókról

A BA Embraer felénk ritka vendég, London City repülőtérről azonban Európa számos gazdaságilag vezető városába repülnek a típussal, főként üzleti célú utazókkal a fedélzeten

Megunhatatlan a látvány a háromezres hegycsúcsokkal és a hajtóműből távozó forró gázsugárral

Nem meglepő módon a leggyakrabban lencsevégre kapható gépek az Alitalia repülőgépei. Linate a belföldi járatok egyik központja, az Alitalia bázisa

Malpensa sincs messze, ezt jól bizonyítja az Emirates Linate felett süllyedő A380-asa

A légitársaság keskenytörzsű gépei szép számmal mozognak itt

Boeingből aránylag kevesebb van, de az a kevés nálunk ritkán látott

Linate pályája É-D fekvésű, ezért télen délután csak a délnyugati részről érdemes fotózni, akkor ilyen az eredmény. A 200 mm-es fókusztávval készült, erősen vágott fotó szép zoom hatást ad, de ha tehetném inkább 300-400 mm-el próbálkoznék

A szárnyhajtóműveseknél megszokott emelkedési állásszögnél némileg nagyobbat vártam a Bombardiertől, amit szépen adott is

Szintén egy Magyarországon nem látott légitársaság

Terveztem, hogy kedvező fényviszonyok esetén napnyugtakor is kilátogatok fotózni, és a narancssárgára festett havas hegyekkel is készítek hasonló képeket, de a tartózkodásom hátralevő részében másként alakult az időjárás

Mindenesetre a helyet felvettem az “ide vissza kell még jönni” listámra

Mutatós festéssel sikerült ellátni a román Blue Air gépeit

A fotópozíciók megközelíthetősége jó, némi sétával a kerítés mentén, kitáblázott (!), részben aszfaltos gyalogúton körbejárható a repülőtér déli része. Ez valami más, mint amit Kelet-Európában megszokott az ember. Mivel a légiközlekedés egyre inkább meghatározó közlekedési forma, az embereknek igényük van arra, hogy ismerkedjenek a repülés világával, és akár családostul tegyenek egy sétát a reptér körül, közben figyelve a fel- és leszálló repülőgépeket. Nyugatabbra, azt lehet mondani kultúrája van ennek, a repterek környéke kvázi közösségi térré alakult. Szó nincs kompromisszumról a repülőtér biztonságát illetően, továbbra is van 4 méteres kerítés, gyoda, őrség, kamerák, mozgásérzékelők. Csak az érdeklődőt hagyják érdeklődni.

Pályatengelyben

Családbarát hely, kevés sétával nagyon sokat lehet látni, itt épp a pályához guruló A320-ast

A reptér egyik “délelőtti” (ilyen fények közt pont mindegy, hogy hol áll az ember) fotózási pontján, a 36-os pálya keleti oldalán

Korrekt, ICAO sztenderd jelzések, fények, és felfestések

Túlnyomórészt a 36-os pályát használják a fel- és leszállásokhoz. Ez jó!

A repülőtér és a szomszédságában lévő logisztikai cégek közt egy magas földsánc húzódik, arra felmászva lehet “cargodomb” jellegű fényképeket készíteni

A napsütés az év utolsó napján összesen ennyike volt

Nem kötnek különösebb érzelmek az Embraerekhez, soha nem utaztam még rajtuk. De tetszik ez a besiklási szög, a winglet, a lecsapott orr, és a fémburkolat a segédhajtóműnél. És szvsz az Alitalia színek is jobban állnak neki, mint az Airbusnak

Alitalia CityLiner, egy leányvállalat

Sugárfordítóval lassítja a gurulást az elegáns Gulfstream G450

Hoppá, egy Jak-40! Sajnos hiába vártam rá, nem mozdult meg. Nagyon messze volt, a lajstrom nem olvasható

Az Alitalia Airbusok a CFM56-os hajtóművekkel repülnek

1 óra az Aer Lingus fordulóideje, immár startra készen gurul a pályához

A pilótafülke “tetőablakai” árulkodnak, hogy egy classic 737-est sikerült lencsevégre kapni. Az ajtó alatti téglalap alakú burkolat pedig 1 perc alatt kibocsátható utaslépcsőt rejt, innét lehet sejteni, hogy nem hagyományos zászlós légitársaság gépe ez

Nem is, hiszen a fiatal szlovák charter légitársaság, a Go2Sky az üzemeltető

Ha már Embraer, itt egy parányi, a Phenom 100. 12,5 km magasra tud emelkedni, és 2000 km feletti a hatótávja

Közel a pályatengelyhez már szinte le kell húzni a fejet

A gyalogút közvetlenül a repülőtér kerítése mellett vezet, a nyugati oldalon vagyunk, dél felé tekintve ilyen egy érkező forgalom

Ami nem más, mint a Lufthansa Embraere

A kerítés itt nincs kolbászból, ellenben üvegszálas oszlopok alkotják, köztük úgy 5 cm-es a rés, a fotózást nem igazán akadályozza, a kerítés kanyarulatánál befelé minden irányba tiszta kép készíthető

Például ilyen

Vagy ilyen

Lining up. Az Iberia lett 2017 legpontosabb légitársasága. Valamit nagyon tudnak

Kár, hogy felhős idővel búcsúzott az óév. Elképesztően szép fotót lehetne készíteni erről a helyről az Alpokkal a háttérben, sajnos az első fotózási alkalommal ezt még nem sikerült felfedezni. És éppen ez az ami miatt még visszatérek ide

Egészen különleges ilyen pozícióból látni a leszállásokat. Főleg azt érdemes megfigyelni, hogy miként kormányoznak ellen az oldalszélnek

December 31. nem volt forgalmas nap, viszonylag ritkán indultak és érkeztek repülőgépek

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség szép fotókat készíteni. A forró gázsugárban szépen törnek a PAPI fényei. El tudnám képzelni sötétedéskor ugyanezt a képet

Napi biológia rovatunk következik. Linate repülőtér környékének állatvilágát is sikerült megismerni az adódó holtidőben. Itt épp a nutriák találkozását kaptam lencsevégre

De a kanálisok partoldalait vízityúk is lakja

Ismét egy BA járat, ami jól jelzi az útvonal frekventáltságát

Hála a jellegzetes festésnek, már messziről látszik a final-en, ha Blue Panorama gép érkezik

Bluecsúzóul egy 27 éves, 3 kontinensen szolgált 737-400-as másodpercekre a földetéréstől

Összegezve, ha már Milánóban járunk, Linate mindenképp megér egy nap fotózást!

Szöveg és képek: Bálint “Tushka” Ferenc