A tavalyi dátumhoz képest egy hónappal korábban, augusztus első hétvégéjén gyűlhettek össze a szlovák és a környékbeli repülésrajongók a Slovakian International Air Fest (SIAF) rendezvénynek helyt adó Szliács légibázison. Magyar szempontból az egyik legfontosabb változás az előző évekhez képest a Magyar Honvédség dinamikus részvétele. A Kerozingőzös Portálon egy képes beszámolóban próbáljuk összefoglalni a leglátványosabb produkciókat. Vigyázat, helyenként mélyre mártózunk a szubjektív véleménynyilvánítás mocsarában!
Bemelegítésképp a Smartwings Boeing 737-800-asa, amint a katonai-polgári kettős hasznosítású Sliács repülőterére érkezik a Görögországba készülő szlovák nyaralókért
A siaf.sk honlap előzetes tanulmányozása során, a résztvevő eszközök láttán lehetett következtetni arra, hogy úgymond milyen lesz az idei SIAF. Kötelékek tekintetében megítélésem szerint szegényes volt a felhozatal. Habár a Frecce Tricolori szenzációsan szerepelt, és méltán nyerte el a legjobb produkciónak járó díjat a közönség elismerésével egyidejűleg, rajtuk kívül jószerivel csak géppárokról beszélhetünk.
A Cseh Légierő ismét igényes bemutatót repült a Mi-24-essel, gyakorlatilag ugyanazt, mint tavaly, de ugyanolyan szépen
Az Alphajetekről egy alkalommal Iceman kolléga már készített egy remek összeállítást, amelyből kiderült az is, hogy feladatkört tekintve mi a különbség a német és a francia gyártású Alphák közt, és mindez hogyan jelenik meg a repülőgép külsején. Érdemes itt és most feleleveníteni az akkor olvasottakat.
Vissza a keleti blokkba…, az Aero repülőgépek az L-29-től az L-159-ig mind láthatóak voltak földön-égen a SIAF-on, csehekből nem volt hiány
Az ALCA, azaz a Fejlett Könnyű Harci Repülőgép együléses, harci változatával (L-159A) érkeztek géppárban. A “csehbicska” magyar felségjellel a kiképzési lehetőségek kihasználása mellett remekül tudná támogatni a fejlődő szárazföldi haderőnket
Hangsebesség alatti repülőgépről van szó, légirendészeti feladatokra, adott terület biztosítására, lassabban mozgó légi célok leküzdésére alkalmazható
A Szlovák Légierő nem volt rest előhozakodni újdonsült képességeivel, a Spartannal rögtön csináltak is egy steep approach-t, STOL leszállást, majd renegate repülőgépként való azonosítása után 2 MiG-29 tessékelte le a pályára, ahol még egy reverzes tolatást is láthattak a nézők
A cikk készítésekor felmerült bennem a kérdés, hogy mi van akkor, ha a terrorista odasóz a helikopternek. Tegyük fel, hogy nem Vaszilij Zajcev reinkarnációjáról van szó, hanem egy tipikus terroristáról, aki olyan helyen nőtt fel, ahol az óvodába is AK-val mentek. Nos, a Black Hawk deszanttere ellenáll a 23 mm-es lövedéknek, ahogy a rotorok is. A pilóták védelméről is gondoskodtak. (RPG-vel azért nem ér rálőni)
Fotózás szempontjából átlagos volt az idei rendezvény. Észrevételeim szerint ezúttal több, a fotózásban zavaró hangfalat telepítettek a kordon elé, így már 2 órával a program kezdete előtt el kellett foglalni azt a helyet, ami leginkább megfelelt a fényképezéshez. Az egész SIAF inkább egy dzsemborira hasonlít, ahová pléd, kisszék mindenképp kellett, mert ha nem foglal be magának az ember 1,5 négyzetmétert, akkor egész nap az aurájában toporognak, tülekednek, kitúrják a helyéről, letapossák a cuccait, belógnak a fényképezőgép elé. Közbe-közbe körülnéztem, elég kellemetlen, hogy még mindig vannak emberek, akik képesek rágyújtani a tömegben, noha megtehetnék hogy elmennek a 25 méterre lévő dohányzóhelyig. Furcsa az is, hogy 1-2 éves gyerekeket is elhoznak. Dicséretes, hogy korán megiszimatoltatják a kerozingőzt a gyerkőcökkel, de nem biztos, hogy ez a hangzavar egészséges egy ilyen korú gyereknek, inkább felelőtlenség. Vicc kategória, hogy alkoholt tilos bevinni, de bent potom pénzért üvegszámra lehet vásárolni a 72-es Tátrateát.
Tűző napfény, felhőháttér, cumulusok árnyékai befolyásolták a fotózást. Vasárnap egy kisebb zápor is érkezett a repülőtér fölé, de pár percen belül elvonult. A legjobb képeket délelőtt lehetett készíteni, a napfény ekkor érkezett a legkedvezőbb irányból.
Martin Sonka, a Vörös Bika cseh pilótája hajmeresztő, nagyon profi repülést hajtott végre az Extra 300-zal. Akinek nem volt más dolga, az akár autogramot is kérhetett tőle utána, vagy közös fotót is készíthetett vele. Már ha azt a fél órát kibírta, amíg sorra került
A Szlovák Légierő SAR helikoptere kötelékben jött két Black Hawk-al. Nem teljesen világos számomra, hogy miért ilyen a helikopter festése, milyen gyakorlati haszna van ebben a formában a sárga festék és a tereptarka kombinációjának. Leginkább az alábbi kép jut róla eszembe
A helikopter persze nem üresen csettegett, az ejtőernyősök hagyományosan a résztvevő nemzetek zászlaival ugrottak
M. R. Stefánik neve ismerős lehet annak, aki Pozsonyból repül. A szlovák állam nemzeti hősként tekint rá, magyar szempontból, történelmi okokból kifolyólag, a ténykedései miatt merőben más a megítélése
Az Očovskí Bačovia tagjai a helyzeti energiát rendkívül szépen alakították át mozgási energiává Enya – Only time című zenéjére. Viszont az egyik gép leszállása szombaton rázós volt meglátásom szerint. A kordon előtti füves részre szálltak a vitorlázók, párhuzamosan a kordonnal. Az egyik gépnek – szerintem – elkopott az energiája az utolsó figuráknál, ami miatt 10-20 méteres magasságban hátszélből visszafordult a kordon irányába, de ahhoz már nem volt elég sebesség, hogy korrekten befejezze a 180 fokos fordulót, így szögben a nézők felé szállt le. Miután leért belépte balra, hogy korrigálja, ami sikerült is, de sokat csúszott oldalra a gép, nem volt egészséges…
Berregés és dübörgés nélkül ilyen szépen repülni – valami ami miatt nagy tapsot kapott a pilóta, miután leszállt
Vasárnap egy futózápor is érkezett az állami repülőgépekkel, csak hogy hűsítse a szombaton szénné égett látogatókat
Ha már változásokat említettem a bevezetőben, érdemes szót ejteni Szlovákia vadászrepülőgép beszerzéséről. Míg tavaly a csapból is Gripen folyt a SIAF-on, idén már a Lockheed Martin települt ki, és 10-ből 6 látogató fején F-16-os baseball sapka volt. Szlovákia 14 db F-16 Block 70 típusú többcélú vadászrepülőgépet vásárol, amelyek 2023-24 környékén váltják a MiG-29-eseket. Nem meglepő a választásuk, az UH-60-asok beszerzésével elmozdultak az amerikai haditechnikai eszközök irányába, ami egyúttal jól jellemzi a szlovák-amerikai diplomáciai kapcsolatok alakulását. Egy kis mosolyszünet a svédekkel belefér, nem?
Nem lehet véletlen, hogy két F-16-os dinamikus bemutató is volt idén (tavaly a Solo Turk és a lengyel F-16 már érzékenyített), pluszban statikusan több gép is, hogy az adófizetők megbarátkozzanak azzal a technikával, amiért első ízben majdnem 1,6 milliárd Eurót húznak ki a zsebükből
A lengyel Tiger Demo Team a szombati felszállás után nem sokkal megszakította a bemutatót, mert HUD probléma lépett fel
A lengyel és a görög csapat használ egyedül a világon bemutatón törzshöz simuló póttartállyal ellátott F-16-ost, idén mindkét repülőgépet láthattuk a SIAF-on
A magyar Gripen részvétele őszintén szólva alulmúlta a várakozásokat. A 43-as oldalszámú repülőgéppel nem települt ki a Magyar Honvédség, hanem szombaton Pápáról érkezett, lerepülte a bemutatót, és visszarepült. Vasárnap a program szerint nem volt tervezve a repülése. 3-4 percnél nem tartott tovább a műsor, és olyan érzést keltett, mintha sem eleje, sem vége nem lett volna. Az utolsó figurából egy ugrással eltűnt a gép, és a látogatók csak néztek, hogy hol fog előbukkanni a felhők közül, mi lesz a következő manőver. A rendezvény szlovák kommentátora sem jutott szóhoz, kínos félperces csend után egy reklámblokkot nyomtak be a hangfalakba, ez volt a magyar Gripen bemutatórepülés vége is.
Félreértés ne essék, a magyar Gripen legalább olyan látványos demót repült, mint a lengyel F-16-os. A különbség a két produkció között annyi, hogy a lengyel F-16 Tiger Demo Team a részvételével egy országot képviselt, kihasználta a lehetőséget a képességei bemutatására, és egy kis promócióra: sátrat állított, a pilóták posztereket dedikáltak névre szólóan, saját zenére repültek, angol nyelven saját emberrel kommentálták a repülést. Látszott, hogy még ha katonák is és nem saját kedvtelésből töltik ott a hétvégéjüket, mégis élvezik hogy érdeklődnek irántuk, és mutathatnak valamit, amire büszkék.
Úgy gondolom, hogy mi legalább ennyire, sőt többre is képesek lennénk. Az, hogy nem így használjuk ki a lehetőséget több körülmény eredménye. Lehet, hogy ennyire volt igény szlovák részről, de nyilván okosan kell gazdálkodni az erőforrásokkal is, a Magyar Honvédség feladatai és jelenlegi leterheltsége tükrében a SIAF valahol az utolsó lehet a listán. A folyamatban lévő haderőfejlesztésnek és beruházásoknak köszönhetően, remélhetőleg a 2020-as évek elején képesek leszünk ebben is fejlődni, és a külföldi szerepléseken a saját vitorlánkba tudjuk fogni a szelet. Még ha csak 10-15 percig fúj is nekünk, messze vihet bennünket a jó hírünkkel együtt.
A 331-es oldalszámú Mi-24-esünk statikusan vett részt a rendezvényen, tapasztalataim szerint folyamatosan érdeklődtek a heli iránt, rengetegen lógtak a kordonon és fotózták a pótosokkal megterhelt szürke szarvastehenet.
A formációkon nem sok változtatás történt, aki Kecskeméten látta már, annak sem lett volna újdonság, legfeljebb megint rácsodálkozik erre a minőségi kötelékbemutatóra
Nem áll rosszul a digitális maskara a Nagyvasnak, kérdés, hogy a vizuális észlelhetőséget jelentősen csökkenti-e, illetve mekkora jelentősége van ennek a látóhatáron túli célok leküzdésének korában
Egy 400 mm-es objektívvel többet is ki lehetett volna hozni belőle, de én 200-ig tudom csak tekerni a gyűrűt
A 0,9-1,0 körüli tolóerő-tömeg aránynak köszönhetően felszállásból bármilyen manőver megkezdhető ennél a terhelésnél
A SIAF-on tett látogatásomat összességében sikeresnek tudom megítélni, katapultálást idén sem láthattam. Azt, hogy jövőre is ott leszek-e, a repülőprogram alapján fogom tudni eldönteni. Ha markáns változás lesz olyan új résztvevőkkel, mint a Sztrizsi, vagy a Vityazi, akkor ott a helyem.
Szöveg és képek: Bálint “Tushka” Ferenc