Nem is olyan régen, 2012. végén kósza pletykák merültek fel magyar hírekben arra vonatkozóan, hogy a 2013-as kecskeméti repülőnapon egy orosz Szu-27-es is tiszteletét teszi. Kevésbé tájékozottak kérdezhetnék, hogy mi ebben a nagy kunszt, hiszen az előzőn is volt már Flanker? Nos, mondjuk az, hogy az ukrán volt, ez meg mégiscsak orosz lenne. (Ahogy a pálinka kizárólag magyar pálinkaként az igazi, úgy a Szuhojok és MiG-ek kizárólag orosz színekben azok. Na jó, magyar felségjellel is igen jók, természetesen.) Ezek után röppent fel a hír, hogy a repülőnap sztárvendégének státuszából az orosz “Zsuravlik” már ki is esett. Fanatikus repülésrajongók tudják, hogy bemutatók keretében egy Flanker ellenfele csak és kizárólag két (vagy több) Flanker lehet, így nem csekély örömet okozott a hír, miszerint az orosz nagyvast nem akárkik fosztották meg a tróntól, hanem egyenesen maguk az Orosz Lovagok.
Többször is felmerült már ennek a posztnak a megírása, de sajnos a sors úgy hozta, hogy ez immáron csak megemlékezés lehet egy legendáról.
Minden kornak, népnek megvannak a maga “legyőzhetetlen” hősei, akik koruk legjobbjai voltak vagy legjobbjai közé tartoztak: nekünk ilyen például Simonyi óbester vagy Itebbei Kiss József. Az orosz történelem sem volt kevésbé vérzivataros, mint a miénk, így aztán hősökért, legendákért nekik sem kell a szomszédba menniük. Az igazi persze az, ha egy hős nem a múlt és a legendák ködébe vész, hanem itt él köztünk – Oroszország egy ilyen hőst veszített el 2012. április 27-én a délutáni órákban.
Nem sokkal ebéd után kezdődött az őrület. Én dél körül végeztem a Hungaroringen, a MOK vezetéstechnikai tréninget egyeztettem. Füredről hívtak, hogy valamilyen bizonytalan eredetű esemény történt a közelben, személyi sérülésről nem tudnak, de olyan “furcsa infók vannak a rádióban”. Gyanús lett a dolog, kéklámpa fel, irány Budaörs, TETRA közelbe, telefon mellé, valami volt a levegőben… A bejegyzés itt folytatódik »
1986. április 26. eseményei azok számára is ismertek, akik akkor még nem is éltek. Nem is csoda: az emberiségre kevés dolog tett olyan mély benyomást, mint amikor néhányan – részben eszement felelőtlenségből – majdnem atomtemetővé változtatták fél Európát. (Rosszabb esetben minimum.) Nem rajtuk múlt, hogy ez végül nem így történt: jelen írásunkkal azoknak kívánunk emléket állítani, akik a saját életüket adták vagy kockáztatták azért, hogy mi most ne egy ólomkoporsóban legyünk eltemetve…
Tisztelt Pilóták, Pilóta társak! Mint a tegnapi hírekben hallhattuk, egyik szeretett gépünk, a hírekkel ellentétben NEM a HA-LRM, hanem HA-ERM lezuhant. Tökölön történt, kb délután fél 4 felé. A pilóta egyedül tartózkodott a fedélzeten, hogy mi történt, senki sem tudja. Csupán azért írom ezt a levelet, memoárt, mert ezen a repülőgépen tanultam meg repülni Sármellék repterén, és egészen a múlt hét végéig ezzel is repültem… Ezen a héten hétfőn még előttem szállt fel, akkor indult utolsó útjára, Tökölre. Kérem emlékezzünk együtt elhunyt pilóta társunkra, aki már az égben folytatja repüléseit. Mindenkinek jó repülést kívánok, és SOHA ne feledjétek, hogy ez nem az a szakma, ahol lehet hibázni! Mindenkit hazavárnak! Vigyázzatok magatokra, és egymásra!
Tisztelettel, Méry Ádám
A katonai repülést kedvelők számára jó hírrel szolgálhatunk, ugyanis a könyvesboltokba került Vándor Károly: Légierő társbérletben c. könyvének II. kötete. A Szovjet Légierő magyarországi és ausztriai történetét feldolgozó mű első része tavaly elsöprő sikert aratott. A most megjelenő második kötet még mélyebben mutatja be számunkra a szovjet repülőalakulatok múltját. Megdöbbentő, érdekes információkból és képekből ezúttal sincs hiány. A továbbiakban röviden bemutatjuk a könyvet Kerozingőzös szemmel… A bejegyzés itt folytatódik »
60 éve jött létre a Rendőrség légi egysége, mely napjainkban a Készenléti Rendőrség keretében, Légirendészeti Parancsnokság néven működik. Leggyakrabban az autópályák felett találkozik velük az ember, amint a forgalmat figyelik, illetve – notórius gyorshajtók kedvéért – traffipaxoznak. Jelenleg 3 db Mi-2 (R13-15) és 5 db MD-500 (R501-505) típusú helikoptert üzemeltetnek, fő bázisuk a Ferihegy I. terminálon található, de időszakosan a Siófok-Kiliti repülőtérre is ki szoktak települni.
1995. szeptember 13-án este összeütközött a levegőben a Magyar Légierő két gépe. A 16-os oldalszámú Szu-22-es hajtóműve az ütközés következtében leállt, az újraindítása sikertelen volt. A gép Kapoly közelében lezuhant, Katona István őrnagy sikeresen katapultált. A másik gép a 14-es oldalszámú MiG-23UB volt, amelynek az ütközéskor súlyosan megsérült a függőleges vezérsíkja, így a gép oldalkormánya is. A fedélzeten az első ülésben Katovics Balázs százados, hátul Mizsei Mihály százados foglalt helyet. A sérült géppel visszafordultak Pápára, de a leszállóirányra történő fordulás után instabillá vált a gép és lezuhant. A becsapódást nem élték túl a pilóták… Az eset egyértelműen rávilágított számos szervezeti, szervezési és technikai problémára, amelyet szeretnénk összefoglalni a baleset kapcsán a Kerozingőzös Portál hasábjain. A bejegyzés itt folytatódik »
Elöljáróban – gyengébbek kedvéért – le kívánom szögezni: ezek a sorok a szerző véleményét tükrözik, mely nem szükségképpen egyezik meg a Kerozingőzös Portál hivatalos véleményével.
A cím (Hofi Géza után szabadon) nyilván nem okoz meglepetést senkinek, sőt, valószínűleg mindenki tudna rá példák tömkelegével is szolgálni. Az is köztudott, hogy Magyarországon mindenki ért mindenhez, legalábbis a saját elképzelése szerint. Ez a kisebbik baj, de mindennek a tetejébe még véleménye is van a honfitársaink döntő részének szinte mindenről – ráadásul feltétlen szükségét érzik, hogy mérhetetlen bölcsességüket megosszák mindenkivel, akár van rá igény, akár nincs. (…és pont én dumálok, ugye?!
)