Afganisztán
Airbus
Antonov
atomfegyver
baleset
Boeing
C-17
cargo
cockpit
F-16
Ferihegy
fotózás
Gripen
Győr-Pér
gyakorlat
handling
HAW
helikopter
honvédség
HungaroControl
IVAO
játék
könyvajánló
Kecskemét
légimentők
L-39
Magyar Légierő
Malév
Mi-8
Mi-17
Mi-24
MiG-21
minyó
NATO
Oroszország
Pápa
repülőnap
SAC
spotter
Szolnok
Szovjet Légierő
Szu-22
Szu-25
USAF
videó
Kerozingőzös Portál
Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!
Nem is olyan régen, 2012. végén kósza pletykák merültek fel magyar hírekben arra vonatkozóan, hogy a 2013-as kecskeméti repülőnapon egy orosz Szu-27-es is tiszteletét teszi. Kevésbé tájékozottak kérdezhetnék, hogy mi ebben a nagy kunszt, hiszen az előzőn is volt már Flanker? Nos, mondjuk az, hogy az ukrán volt, ez meg mégiscsak orosz lenne. (Ahogy a pálinka kizárólag magyar pálinkaként az igazi, úgy a Szuhojok és MiG-ek kizárólag orosz színekben azok. Na jó, magyar felségjellel is igen jók, természetesen.) Ezek után röppent fel a hír, hogy a repülőnap sztárvendégének státuszából az orosz “Zsuravlik” már ki is esett. Fanatikus repülésrajongók tudják, hogy bemutatók keretében egy Flanker ellenfele csak és kizárólag két (vagy több) Flanker lehet, így nem csekély örömet okozott a hír, miszerint az orosz nagyvast nem akárkik fosztották meg a tróntól, hanem egyenesen maguk az Orosz Lovagok.
jún
13
Litvánia, Észtország és Lettország egykoron a Szovjetunió szerves részei voltak, de annak széthullását követően nem örököltek szuperszonikus vadászrepülőgépeket, így komoly problémát jelentett légterük szuverenitásának megóvása. Egy, a térképre vetett rémült pillantást és évszázados fóbiáik frissítését követően rögvest jelentkeztek a NATO-ba, majd 2004-től már tagokként csatlakoztak annak integrált légvédelmi rendszeréhez. Ennek köszönhetően a légtér biztosításához elengedhetetlen készültségi szolgálatot (QRA – Quick Reaction Alert) a szövetséges tagállamok vadászgépei adják, amelyek jelenleg a litvániai Šiauliai közelében található, Zokniai-ként is emlegetett repülőtéren állomásoznak. A dolog nem példa nélküli, Izland és Szlovénia esetében is hasonló a megoldás. A magyar kormány felajánlása alapján 2015 és 2018 között ék felségjelű Gripenek is részt vállalnak a balti államok légterének biztosításában, ami az elmúlt évek “vegetálása” vagy inkább csendes haldoklása után hatalmas előrelépés – ha megvalósul, mert addig még – számos okból eredően – bármi megtörténhet. A bejegyzés itt folytatódik »
Többször is felmerült már ennek a posztnak a megírása, de sajnos a sors úgy hozta, hogy ez immáron csak megemlékezés lehet egy legendáról.
Minden kornak, népnek megvannak a maga “legyőzhetetlen” hősei, akik koruk legjobbjai voltak vagy legjobbjai közé tartoztak: nekünk ilyen például Simonyi óbester vagy Itebbei Kiss József. Az orosz történelem sem volt kevésbé vérzivataros, mint a miénk, így aztán hősökért, legendákért nekik sem kell a szomszédba menniük. Az igazi persze az, ha egy hős nem a múlt és a legendák ködébe vész, hanem itt él köztünk – Oroszország egy ilyen hőst veszített el 2012. április 27-én a délutáni órákban.
Joggal merül fel a kérdés mindenkiben, hogy kicsoda az a Vitalij V. Kuzmin? Neve alapján netán híres szovjet/orosz pilóta? Nem valószínű, mert akkor már hallottunk volna róla. Híres hadvezér? Ugyanígy. Nos, nem kívánok senkit halálra gyötörni, elárulom: egy fotós, nem több, nem kevesebb. Ami különlegessé teszi, az az, hogy Oroszországban minden valamire való kiállításon és egyéb eseményen megjelenik, ahol haditechnikai jellegű a téma. Aztán – minő meglepetés – fényképez. A kézifegyverektől a harcjárműveken és repülőeszközökön át a hadihajókig. A különféle egységek bemutatóit és gyakorlatait sem hagyja ki. Szóval sokat fotózik. És jól. Illetve – de ezt már csak mellékesen jegyzem meg – ha a hostessek között is lát valami érdekesebbet, nem hagyja ki: lefotózza (még mielőtt valaki félreérti).
A hidegháború a közismert rutin szerint zajlott: mindenki tette a dolgát, a nyugatiak és a szovjetek is. Utóbbiak különösen jónak bizonyultak a HUMINT (human intelligence, emberi hírszerzés), míg az amerikaiak az ELINT (electronic /signal/ intelligence, elektronikai hírszerzés) területén. Egyik sem volt sétagalopp, de az amerikaiak többet kockáztattak: a szovjetek ujjai felettébb tudtak viszketni az elsütőbillentyűkön. Az ELINT-nek volt ugyanis némi hátránya: esetenként túl közel kellett menni a szovjet fegyverekhez ahhoz, hogy értékelhető információkhoz jussanak. Ehhez képest egy szovjet hírszerző “csak” az amerikai börtönt kockáztatta, ami a szovjet viszonyokhoz képest akár előrelépésként is felfogható volt. Az ELINT intézésének számos módja volt, minket most a repülőgépes megoldás érdekel, beleértve a fotófelderítést is – mint az a címből is sejthető.
aug
7
Hosszas bevezető helyett azonnal átadnánk a szót Fehér Balázsnak, FB-oldalunk aktív kommentelőjének és a Kerozingőzös Portál (immáron) vendégszerzőjének.
Szolgálati közlemény: a vodka nincs elfelejtve! 
júl
10
avagy a szpecnaz
Cikkünk elején azt kell tisztáznunk, hogy mi is az a szpecnaz egyáltalán, a lényeg csak ezután következhet. Szóval nyelvtanilag egy igazi szovjet “gyöngyszemmel” állunk szemben: a korai szovjet időszakban terjedt el az, hogy két (vagy több) szóból összevonással (esetenként rövidítést is alkalmazva) egyet csinálnak (lsd. szóösszetétel vagy összetett szó). A szpecnaz (oroszul: cпецназ) két szó rövidítéseiből jött létre: az egyik a ‘szpec’, a másik a ‘naz’ (oroszul: ‘спец’ és ‘наз’), melyek a ‘специалный’ és a ‘назначения’ szavakat rövidítései (magyarul: ‘különleges’ és ‘cél/rendeltetés’). A szpecnaz tehát a ‘különleges rendeltetés’ rövidítése, de általában ‘különleges rendeltetésű csapatok’-ként használják (‘Войска специального назначения’). A szpecnazt magyarul nagyjából “külrend”-nek fordíthatnánk, de ennek semmi értelme: a szpecnazon nincs mit fordítani. (Megjegyzendő még, hogy a cпецназ helyes magyar átírása az, ahogy cikkünkben is látható: a “spetznaz” ennek az angol nyelvű megfelelője.) Nos, ez eddig egyszerű – de a bajok csak most kezdődnek… (Egyébiránt a szó egészen pontos kiejtése a “szpecnáz”.)
Egy repülőtér hétköznapjaiban is megesik, hogy olykor váratlan – nem ritkán humoros – események történnek. Általában ezek a történetek mindig “kerítésen belül” maradnak – a repülésért rajongók nagy bánatára. Ezért most két érdekes, a valóságban is megtörtént eseményt elevenítünk fel, amelynek helyszíne a Győr-Pér Repülőtér. A bejegyzés itt folytatódik »
Szokták volt mondani, hogy nyáron “uborkaszezon” van – és ezalatt nem az éppen aktuális németországi hasmenéses járványra gondolnak, hanem a “témaszegény” időszakra. A dolog nem teljesen alaptalan: ilyenkor aki teheti, szabadságra megy és a magas hőmérséklet a dolgozók agyműködésének sem igazán kedvez. Mivel az utóbbi jelenség jelen poszt írójánál fokozottan jelentkezik, így ez a kis bevezető mindenképpen kellett ahhoz, hogy megértsük, miért lett olyan ez a poszt, amilyen…
ápr
10
1986. április 26. eseményei azok számára is ismertek, akik akkor még nem is éltek. Nem is csoda: az emberiségre kevés dolog tett olyan mély benyomást, mint amikor néhányan – részben eszement felelőtlenségből – majdnem atomtemetővé változtatták fél Európát. (Rosszabb esetben minimum.) Nem rajtuk múlt, hogy ez végül nem így történt: jelen írásunkkal azoknak kívánunk emléket állítani, akik a saját életüket adták vagy kockáztatták azért, hogy mi most ne egy ólomkoporsóban legyünk eltemetve…