Kerozingőzös Portál

Egy közösség a repülés szerelmeseinek. Hírek, információk a polgári és katonai repülés világából, naponta!
, 2016. február 5. Civil, fényképezés, Mindenféle Kerozingőzös Kalandok Moszkvában – Kerozinnal Feltöltve bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A most kezdődő cikksorozattal szeretném bemutatni Moszkva Domogyedovo és Vnukovo repülőtereinek kerozingőzös szemmel tekintve jócskán szívmelengető forgalmát. A legendás keleti repülőgéptípusokkal ugyanis itt még szép számmal találkozhat a szovjet/orosz/ukrán „vasakért” rajongó. Mindazonáltal évről-évre kevesebb és kevesebb zajos és kormozó repülőgép düböröghet a végtelennek tűnő nyírfaerdőkkel szegélyezett repülőterek végső megközelítési zónáiban. A cikksorozat éppen ezért kettős céllal készül: egyrészt a Kerozingőzös Portál olvasói számára nyújt némi betekintést az orosz légiközlekedésbe, másrészt emléket állít mindazoknak a légitársaságoknak, repülőgépeknek és szolgálatoknak, amelyek már eltűntek, vagy a belátható jövőben történő eltűnésük által még szegényebbé válik az orosz és az egyetemes légiközlekedés. A bejegyzés itt folytatódik »

CUwBDTRWsAEfOTn2015. november 24. napja igazán izgalmas volt, már ha valaki komolyan gondolja, hogy a hatalom birtokosainak célja bármely országban a gyors és hirtelen halál lenne. Szerencsénkre ez nem így van, a “hatalmasok” általában még több hatalmat és pénzt akarnak, esetleg nőket vagy fiúkat, még több pénzt és a napi betevő kokót, de meghalni… Na, azt nem.

Igen, az orosz Szu-24-es lelövéséről van szó, hiszen repüléssel foglalkozó weboldal vagyunk, úgyhogy összefoglalnánk, hogy nagyjából mit lehet sejteni jelenleg a történtekről. Szokás szerint nem állítjuk, hogy nekünk van igazunk: sem a törökök, sem az oroszok nem kötötték orrunkra a tényleges történéseket.

A bejegyzés itt folytatódik »

, 2015. október 5. Civil, Mindenféle 47 éve a levegőben – Tu-154 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

1968. október 3-a a repülés történetének lapjaira dicső fejezet kezdő dátumaként íródott be. Ezen a napon emelkedett először a levegőbe a Tupoljev tervezőiroda új sugárhajtású utasszállító repülőgépe, a Tu-154-es. Ezzel egy máig tartó, meghatározó korszak köszöntött be a szovjet, orosz, és a globális légiközlekedésben. A jeles évforduló alkalmából idézzük fel a világ egyik, ha nem a legszebb repülőgépének elmúlt 47+ évében történteket, tisztelettel gondolva a konstrukciós brigádra, szerelőkre, üzemeltetőkre, műszakiakra, hajózókra, és mindazokra akiknek hevesebben kezd el verni a szíve, amikor a karakteres Tu-154-est látja és hallja. A bejegyzés itt folytatódik »

Minden, a katonai repülés, de főleg a szovjet/orosz vasak iránt érdeklődő (és az azokat utálók is :D) kíváncsian várja, hogy szíriai háttérrel harci bevetést repülő orosz gépekről fotók és videók jelenjenek meg, valamint, hogy kiderüljön, hogy a hadiipari fejlesztésekbe fektetett orosz olajpénzek megtérülnek-e, azaz az új és a fejlesztett gépek többet és jobban tudnak-e a régieknél. No, meg a sérülésállóság megismerése is nyilván érdekes lehet, ahogy az is, hogy hogyan muzsikálnak az oroszok a szárazföldön a szovjetek afganisztáni szerepléséhez képest. Erről a témáról jelenleg igen korai lenne posztot írni, így nem is ez lesz a mai témánk, hanem az, hogy egyáltalán mi a fene zajlik Szíriában, mit keresnek ott az oroszok és érintjük a menekülteket is. Azt már most jelezném, hogy a témáról eszméletlenül sokat lehetne írni, de mivel szerkesztőségünk egyik tagját sem az itt elkövetett karakterek számáért fizetik, így igyekszünk rövidre fogni a dolgot, de sejthető, hogy nem nagyon fog menni: ehhez a témához képest az ukrán-orosz balhé faék egyszerűségű. Az írás célja alapvetően az, hogy a “mértékadó” (más elnevezéssel mainstream) média által előadott, jellemzően az amerikai álláspontot képviselő, illetve az “alternatív” média által sugallt összeesküvés-elméleteket sem nélkülöző értelmezések mellett egy harmadikat mutassunk be, annak ellenére is, hogy most sem gondoljuk azt, hogy nálunk lenne a bölcsek köve.

A bejegyzés itt folytatódik »

140315163107-04-ukraine-0315-horizontal-galleryNapjainkban a legnagyobb figyelem – nem meglepő módon – az ukrajnai eseményeket kíséri: az egész világ feszült figyelemmel lesi, hogy lőni kezdik-e egymást az oroszok és az ukránok, illetve, hogy a háttérben az Ukrajnáért folyó harcot ki nyeri. A tét nem kicsi, ugyanis lényegében arról van szó, hogy így vagy úgy, de Oroszország újra “beszabályozza-e” az Egyesült Államokat (és mellékesen az EU-t és a NATO-t) a határai közelében vagy ellenkezőleg, a rövidebbet húzza. Ez egyben egy esetlegesen újra kétpólusú világrend létrejöttét jelentené – és akkor a nevető harmadik Kínáról még szó sem esett. Természetesen mindezekből sokan már messzemenő következetetéseket vonnak le már most is, így az aggódásra hajlamosak nem árt, ha benéznek a spájzukba, hogy nincs-e ott véletlenül pár “udvarias zöld ember”, akik oroszul rosszul beszélnek magyarul…

Az eseményekre számos háttérmagyarázat született már, némelyik egyértelműen az ukránokat igyekszik beállítani szegény és szerencsétlen áldozatnak, más magyarázatok Oroszországot magasztalják az egekig, megint mások a nyugati országokat és szövetségeket dicsőítik ilyen-olyan megfontolásokból vagy logikák alapján. Mi inkább arra szavazunk, hogy ebben a témában nincsenek jó fiúk, így tovább fokoznánk a zavart egy újabb – szándékaink szerint objektív(ebb) – verzióval, annak ellenére is, hogy nem vagyunk a téma szakértői és a bölcsek köve sincs a zsebünkben…

A bejegyzés itt folytatódik »

, 2013. szeptember 5. Katonai, Mindenféle Hírszerzési sikerek és bukták a hidegháborúban II. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

9964_10201400335003339_1246414447_nMivel van pár visszautalás, ezért előzmény (avagy az első rész) itt: Hírszerzési sikerek és bukták a hidegháborúban I. rész Tehát az előző részben felelevenítettük a magyar hírszerzés egyik – ha ugyan nem a legnagyobb – sikerét. Azóta volt két barátságtalan látogatóm, akik or… ööö… „rosszul beszéltek magyarul” és a szovjet hírszerzéssel kapcsolatban megeresztett tiszteletlen élcelődéseim miatt tettek néhány keresetlen megjegyzést. Mindegy, jobban vagyok, az egyik ujjammal már tudok gépelni… A bejegyzés itt folytatódik »

Nem is olyan régen, 2012. végén kósza pletykák merültek fel magyar hírekben arra vonatkozóan, hogy a 2013-as kecskeméti repülőnapon egy orosz Szu-27-es is tiszteletét teszi. Kevésbé tájékozottak kérdezhetnék, hogy mi ebben a nagy kunszt, hiszen az előzőn is volt már Flanker? Nos, mondjuk az, hogy az ukrán volt, ez meg mégiscsak orosz lenne. (Ahogy a pálinka kizárólag magyar pálinkaként az igazi, úgy a Szuhojok és MiG-ek kizárólag orosz színekben azok. Na jó, magyar felségjellel is igen jók, természetesen.) Ezek után röppent fel a hír, hogy a repülőnap sztárvendégének státuszából az orosz “Zsuravlik” már ki is esett. Fanatikus repülésrajongók tudják, hogy bemutatók keretében egy Flanker ellenfele csak és kizárólag két (vagy több) Flanker lehet, így nem csekély örömet okozott a hír, miszerint az orosz nagyvast nem akárkik fosztották meg a tróntól, hanem egyenesen maguk az Orosz Lovagok.

A bejegyzés itt folytatódik »

Litvánia, Észtország és Lettország egykoron a Szovjetunió szerves részei voltak, de annak széthullását követően nem örököltek szuperszonikus vadászrepülőgépeket, így komoly problémát jelentett légterük szuverenitásának megóvása. Egy, a térképre vetett rémült pillantást és évszázados fóbiáik frissítését követően rögvest jelentkeztek a NATO-ba, majd 2004-től már tagokként csatlakoztak annak integrált légvédelmi rendszeréhez. Ennek köszönhetően a légtér biztosításához elengedhetetlen készültségi szolgálatot (QRA – Quick Reaction Alert) a szövetséges tagállamok vadászgépei adják, amelyek jelenleg a litvániai Šiauliai közelében található, Zokniai-ként is emlegetett repülőtéren állomásoznak. A dolog nem példa nélküli, Izland és Szlovénia esetében is hasonló a megoldás. A magyar kormány felajánlása alapján 2015 és 2018 között ék felségjelű Gripenek is részt vállalnak a balti államok légterének biztosításában, ami az elmúlt évek “vegetálása” vagy inkább csendes haldoklása után hatalmas előrelépés – ha megvalósul, mert addig még – számos okból eredően – bármi megtörténhet. A bejegyzés itt folytatódik »

Többször is felmerült már ennek a posztnak a megírása, de sajnos a sors úgy hozta, hogy ez immáron csak megemlékezés lehet egy legendáról.
Minden kornak, népnek megvannak a maga “legyőzhetetlen” hősei, akik koruk legjobbjai voltak vagy legjobbjai közé tartoztak: nekünk ilyen például Simonyi óbester vagy Itebbei Kiss József. Az orosz történelem sem volt kevésbé vérzivataros, mint  a miénk, így aztán hősökért, legendákért nekik sem kell a szomszédba menniük. Az igazi persze az, ha egy hős nem a múlt és a legendák ködébe vész, hanem itt él köztünk – Oroszország egy ilyen hőst veszített el 2012. április 27-én a délutáni órákban.

A bejegyzés itt folytatódik »

, 2011. szeptember 3. fényképezés, Katonai Vitalij V. Kuzmin bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Joggal merül fel a kérdés mindenkiben, hogy kicsoda az a Vitalij V. Kuzmin? Neve alapján netán híres szovjet/orosz pilóta? Nem valószínű, mert akkor már hallottunk volna róla. Híres hadvezér? Ugyanígy. Nos, nem kívánok senkit halálra gyötörni, elárulom: egy fotós, nem több, nem kevesebb. Ami különlegessé teszi, az az, hogy Oroszországban minden valamire való kiállításon és egyéb eseményen megjelenik, ahol haditechnikai jellegű a téma. Aztán – minő meglepetés – fényképez. A kézifegyverektől a harcjárműveken és repülőeszközökön át a hadihajókig. A különféle egységek bemutatóit és gyakorlatait sem hagyja ki. Szóval sokat fotózik. És jól. Illetve – de ezt már csak mellékesen jegyzem meg – ha a hostessek között is lát valami érdekesebbet, nem hagyja ki: lefotózza (még mielőtt valaki félreérti).

A bejegyzés itt folytatódik »